A partnerhez való csatlakozásra térek vissza a gondolataimmal.
Éppen a belsõ harmóniáról volt szó ma reggel a rádióban. Azon gondolkodtam el, hogy miért gondolják azt az emberek, hogy a harmónia megosztható? Milyen az a belsõ harmónia ? A harmónia mindent magába foglal. Az ember vagy harmóniában van, része a harmóniának, vagy nem. De olyan, hogy csak belül van harmóniában, olyan állapot nem létezik, mert ha ez a harmónia nem terjed ki mindenre, akkor nem beszélhetünk harmóniáról. Talán összhangban van belül, az érzéseivel, érzékeivel, gondolataival? Vagy lelkileg kellemesen, kiegyensúlyozottan érzi magát? Talán igen, talán ezt akarták kifejezni.
A harmónia nem viszonylagos, nem valamihez képest, valamivel vagyunk harmóniában. Azt összhangnak nevezik. A harmónia egy állapot.
A partneremmel lehetek összhangban, de nem lehetek egyidejûleg összhangban a partnerem minden cselekedetével és gondolatával; egyrészt nem is ismerem mindet, másrészt egymásnak ellentétes dolgokkal nem tartható fönn ilyenfajta harmónia.
Mikor a partneremet megérintem, abban a pillanatban összekapcsolódom vele. Ám ez az összekapcsolódás az Aikidóban érintés nélkül is létrehozható, akár azokban a gyakorlatokban, ahol anélkül esik el, hogy hozzá kellene érnem. Ruglioni szenszej úgy tanította, hogy ismerjük fel a partner szándékát, azáltal, hogy elménket nem kötjük le a partnerre való feszült figyelemmel, hanem elhelyezzük magunkat a térben, amely térnek a középpontja az alhasi egyetlen pontunk. Bárhol megérint bennünket, engedjük be az érintését, olvadjunk össze vele, kapcsolódjunk hozzá, és vegyük át az irányítást.
Sokan úgy gondolják, hogy - éppen ma olvastam - az Aikidóban a partner saját erejét fordítjuk vissza ellene. Ezzel azonban megvétózzuk a harmóniát és az Aikido tanítását, és így a csatlakozást. Az Aikidóban szertefoszlatjuk a támadást, és hagyjuk, hogy a partner saját tettének a kezdete fejezze be a cselekedetet. Soha semmit nem fordíthatunk a partner ellen - hagyjuk, hogy a saját cselekedete beteljesedjen, azáltal, hogy átvesszük az irányítását, s így új irányt mutatunk számára. Semmi nem történhet a partner ellen, s a cselekedete ellen sem. Aki így gyakorolja az Aikidót, az harcol. Az Aikido azonban a harcnélküliségre tanít.
0 szavazat 
0 hozzászólás
Éppen a belsõ harmóniáról volt szó ma reggel a rádióban. Azon gondolkodtam el, hogy miért gondolják azt az emberek, hogy a harmónia megosztható? Milyen az a belsõ harmónia ? A harmónia mindent magába foglal. Az ember vagy harmóniában van, része a harmóniának, vagy nem. De olyan, hogy csak belül van harmóniában, olyan állapot nem létezik, mert ha ez a harmónia nem terjed ki mindenre, akkor nem beszélhetünk harmóniáról. Talán összhangban van belül, az érzéseivel, érzékeivel, gondolataival? Vagy lelkileg kellemesen, kiegyensúlyozottan érzi magát? Talán igen, talán ezt akarták kifejezni.
A harmónia nem viszonylagos, nem valamihez képest, valamivel vagyunk harmóniában. Azt összhangnak nevezik. A harmónia egy állapot.
A partneremmel lehetek összhangban, de nem lehetek egyidejûleg összhangban a partnerem minden cselekedetével és gondolatával; egyrészt nem is ismerem mindet, másrészt egymásnak ellentétes dolgokkal nem tartható fönn ilyenfajta harmónia.
Mikor a partneremet megérintem, abban a pillanatban összekapcsolódom vele. Ám ez az összekapcsolódás az Aikidóban érintés nélkül is létrehozható, akár azokban a gyakorlatokban, ahol anélkül esik el, hogy hozzá kellene érnem. Ruglioni szenszej úgy tanította, hogy ismerjük fel a partner szándékát, azáltal, hogy elménket nem kötjük le a partnerre való feszült figyelemmel, hanem elhelyezzük magunkat a térben, amely térnek a középpontja az alhasi egyetlen pontunk. Bárhol megérint bennünket, engedjük be az érintését, olvadjunk össze vele, kapcsolódjunk hozzá, és vegyük át az irányítást.
Sokan úgy gondolják, hogy - éppen ma olvastam - az Aikidóban a partner saját erejét fordítjuk vissza ellene. Ezzel azonban megvétózzuk a harmóniát és az Aikido tanítását, és így a csatlakozást. Az Aikidóban szertefoszlatjuk a támadást, és hagyjuk, hogy a partner saját tettének a kezdete fejezze be a cselekedetet. Soha semmit nem fordíthatunk a partner ellen - hagyjuk, hogy a saját cselekedete beteljesedjen, azáltal, hogy átvesszük az irányítását, s így új irányt mutatunk számára. Semmi nem történhet a partner ellen, s a cselekedete ellen sem. Aki így gyakorolja az Aikidót, az harcol. Az Aikido azonban a harcnélküliségre tanít.
0 szavazat 0 hozzászólás Új hozzászólás
* A csillaggal jelölt adatok kitöltése kötelező.
