Sokan gondolják úgy, hogy az Aikido alapeszménye a Zen-bõl eredeztethetõ, és a Zen szemléletébõl, sõt, vallásából alakult ki. O-szenszej kihangsúlyozta ennek ellenkezõjét. Manapság a japán harcmûvészetek esetében a Zen-re hivatkozni logikus és divatos elképzelés lehetne. Több karate-irányzat is hivatkozik rá, mint alapeszmére, bár azt figyelmen kívül hagyják, hogy a karate harci nézete egy ettõl egészen különbözõ világot jelenít meg.
Ueshiba Morihei úgy gondolta, az Aikido a világ minden istenének helyet és teret ad, a világ milliónyi istenével együttmûködik. Mûködése hasonló a Tao fogalmához, a taoista gondolkodáshoz, de nem azonos a taoista vallással. Ezt a gondolkodást, a nem-harcolást, a nem-cselekvést, vagy az ellent-nem-állást a Ki-Aikido tökéletesen megvalósítja.
Egyes Aikido-dojók más-más elképzelésre helyezik a hangsúlyt a gyakorlás során; hol a frappáns gyõzelemre vagy az erõfölényre, hol a legyõzhetetlenségre, vagy akár a támadó megsemmisítésére, megbüntetésére. Ez a legmagasabb elismerésû mestereknél is megfigyelhetõ, aszerint, hogy õ maga milyen Aikido-megvalósítást követ vagy éppen hoz létre. Szokták mondani, hogy az Aikidót mindenki a saját személyisége szerint valósítja meg.
O-szenszej, mikor egy tanítványa azt mondta neki: "én azt az Aikidót szeretném gyakorolni, amit te tanítasz", meglepetten ezt válaszolta: "Milyen érdekes, eddig mindenki a saját Aikidóját akarta gyakorolni."
Az Aikido nem a személyes egónktól, vagy személyiségüntõl függõ út. Az Aikido a harmónia útja, nekünk, magunknak kell az Aikido részévé válnunk, nem az Aikidót kell átformálni a magunk képére.
A Ki-Aikido ezt az utat teszi lehetõvé számunkra.
Üdv:
Erszény Krisztián
0 szavazat
0 hozzászólás
Ueshiba Morihei úgy gondolta, az Aikido a világ minden istenének helyet és teret ad, a világ milliónyi istenével együttmûködik. Mûködése hasonló a Tao fogalmához, a taoista gondolkodáshoz, de nem azonos a taoista vallással. Ezt a gondolkodást, a nem-harcolást, a nem-cselekvést, vagy az ellent-nem-állást a Ki-Aikido tökéletesen megvalósítja.
Egyes Aikido-dojók más-más elképzelésre helyezik a hangsúlyt a gyakorlás során; hol a frappáns gyõzelemre vagy az erõfölényre, hol a legyõzhetetlenségre, vagy akár a támadó megsemmisítésére, megbüntetésére. Ez a legmagasabb elismerésû mestereknél is megfigyelhetõ, aszerint, hogy õ maga milyen Aikido-megvalósítást követ vagy éppen hoz létre. Szokták mondani, hogy az Aikidót mindenki a saját személyisége szerint valósítja meg.
O-szenszej, mikor egy tanítványa azt mondta neki: "én azt az Aikidót szeretném gyakorolni, amit te tanítasz", meglepetten ezt válaszolta: "Milyen érdekes, eddig mindenki a saját Aikidóját akarta gyakorolni."
Az Aikido nem a személyes egónktól, vagy személyiségüntõl függõ út. Az Aikido a harmónia útja, nekünk, magunknak kell az Aikido részévé válnunk, nem az Aikidót kell átformálni a magunk képére.
A Ki-Aikido ezt az utat teszi lehetõvé számunkra.
Üdv:
Erszény Krisztián
0 szavazat Új hozzászólás
* A csillaggal jelölt adatok kitöltése kötelező.





