Hát, érdekes, és tanulságos. 
Én, ha jól emlékszem óra 28 percet mentem a 45 km-es távon.
Én a magam részéről elégedett vagyok.
Aszfaltgumival mentem, ami köztudottan nem arra a terepre való volt.
A nyomását eltaláltam, mert ha puhább, szívás lett volna, ha keményebb, akkor is...
Amúgy megnéztem a guminyomást. Elöl 2 bar, hátul 3 bar volt.
Amit sikerült megfigyelnem, hogy a jó úton nagyon ott voltam. A szar úton viszont nagyon nem bírtam menni. Mennyit számít a teleszkóp? Nagyon sokat. Ha minden igaz, előttem egy merev vázas szerkezet sem ért célba. (Ezt remélem nagyon!)
Ami biztos, mögöttem ért célba első telós, és össztelós is. Szóval e tekintetben elégedett vagyok. Főleg, ha megnézem, hogy azok között voltak olyan igazán biciklik is…
Az eltévedésemmel, és a megállásommal jó pár percet buktam, de szerintem max 5 perc lehetett. A többi inkább a telóhiánymiatti, és a fájdalom miatti lassan menésből jött ki. No meg itt-ott persze a gagyi terepen volt 1-2 elcseszett kanyarom, ahol kanyar közben derült ki, hogy túl gyors vagyok… Így kanyarban kellett valahogy lassulni, nehogy baj legyen, és a kanyar vége felé már-már megálltam néha, de ezeket összeadva is ezekek nem túl nagy időveszteségek, szóval ha csak saját magammal akarom összehasonlítani, arra is azt mondhatom, hogy pár hibával ugyan, de azért jó voltam. Ami belőlem, és a paripámból kihozható, nos azt megtettük, úgy hiszem. Azé, majd ha a költségvetésem engedni fogja, kipróbálom majd egyszer teleszkópokkal is…
A rajt után rögtön elég csúnyán nézett ki a pálya, úgyhogy bátorkodtam leghátulról indulni. Nos, azon a részen rögtön dugó is lett, sokan gyalog vitték át ott a bringát, így én is.
Utána vissza fel a töltésre, ott lehetett igazából mozdulni. Mozdultam is.
A töltésen úgy ment a kicsike, mintha muszáj volna. minden szó nélkül tudtam tartani a 30-at. Néh a 28,5 volt, de többnyire 30 felett. Olykor még 32,5 is kijött, úgyhogy halomra előztem mindenkit, akit a rajt utáni nehéz szakasz után beértem. Ez természetesen a mezőny vége volt, de szép számú előzést megtettem. (Ezt figyelembe véve bátorkodhattam volna előrébbről is rajtolni...)
Namármost tippem szerint beérhettem a középmezőnyt, ugyanis mögöttem messze lemaradtak, előttem meg egész közel volt a köv csoport. Már épp az előzésen gondolkodtam, mikor feltűnt, hogy apálya lefelé megy a motokrossz pályára...
Ezzel nem is volt gond, mentem is lefelé. Csak lent megláttam, hogy milyen az út... Hát mondanom sem kell, az előttem lévők hamarosan eltűntek, és a mögöttem levők meg még sehol sem voltak. Sajnos nem figyeltem eléggé, így egy sárga szalagot nem is vettem észre és eltévedtem. A vége így vissza is előzött. De szerencsére időben értek be, így láttam, hogy ők merre mennek, és visszafordultam. De hát újra kellett előzni mindenkit.
Újra a töltésen megint nyerő voltam, végül visszaelőztem mindenkit másodjára is, bár félő, hogy ezzel már a téli kikötőnél végeztem. Utána azonban volt még töltés rendesen, úgyhogy ki is használtam. Ott is előzgettem, szóval igazából már lövésem sem volt, hogy lehet a mezőny vége, és hol kezdődik a közepe. Csupán reménykedni mertem, hogy valami jó középidőt kihozhatok majd, bár félek, hogy nem nagyon sikerült. (Nem tudom, mennyi lehet a középidő...)
A töltés végén megint talátlam egy jó kis csoportot. Előzni is akartam rögtön. Pont akkor lett vége a jó útnak... Így nem sikerült.
Keztem lemaradozni tőlük, a sok traktornyom elég rendesen megfogott.
Végül nagy nehezen rájöttem, hogy nekem itt-ott hol érdemes haladni. Igyekeztem puhább, poros részt találni (sokszor pont középen), mer az jobb volt az aszfaltguminak. Így végül újra beértem őket, nehezen, de le is előztem.
Hamarosan meg is érkeztünk a frissítőhöz, ami gyakorlatilag kb 25 km-t jelentett. Ott rögtön beküldtem a kulacsot, és ittam két pohár citromos izét, eltettem egy csokit, és telihassal indultam is tovább. Nem okozott gondot a hirtelen sok folyadékfelvétel, mert még üzemmelegen indultam tovább, szal, hamar kiizaddtam azt, ami sok lett volna.
Itt aszfalt volt egy darabon, éltem is vele szorgalmasan. Mentem is a 30 feletti tempókat. Aminek tudtam örülni, hogy a töltésen, és az szfalton verhetetlen voltam. Senki nem ért ott utol. Aki utolért volna, az valahol előttem indult. Megint beértem valakit az aszfalton, le is nyomtam rögtön izibe. Csakhogy az aszfaltnak vége lett.
Ami utána jött, hát talán legrosszabb álmaimban... Szóval lánctalpassal vállalnám...
Na hát fogtam is féket rendesen. Itt-ott örültem a 10-nek is. Vége volt a 30-as szériának. A srác olyan gyorsan beért, hogy egy sávváltásnál majdnem koppantunk. Nagyon látszott, hogy mennyit jelent az a fránya teleszkóp.
Azon a félelmetes szakaszon végül túljutottam, de továbbra is szar földút volt. Jó 15, néha 20 km/h-t tudtam megengdni. Rázott, mint atom. És végül kezdtem lassulni. Ugyanis egyre jobban fájt a kezem a rázástól. Egy idő után már úgy fájtak az újjaim, hogy nyöszörögtem, már-már üvölteni akartam. Erősen markoltam a kormányt, úgy nem fájt annyira. De idővel azt sem bírtam már. Muszáj volt megállni. Pár perc csak. De többen meg is előztek rögtön. Végül kínkeservesen és lassan tovább indultam.
A töltés tényleg feltűnt. Jó homokos por a feljárónál. A felni koppig elmerült benne az biztos. Mondjuk inkább visszaváltottam. Ahol tekerve gyorsabb volt, mint gyalog, ott mindig tekertem. A homok végénél azért megállt…
Valaki be is ért, amíg felkecmeregtem. Csakhogy a töltésen elkezdtem felváltogatni. Mire hátranéztem, hát nem láttam magam mögött senkit. Meg is lepődtem rajta. Azt hittem ős is majd elkezd felváltogatni… Vagy műszaki hiba, vagy kizárták (mert mondjuk lerövidítette a szerpentines feljárót…), vagy nem volt neki hova felváltani? Vagy tényleg piszok gyors voltam töltésen? Na mindegy. Tepertem, mint a bolond, az biztos.
Természetesen nagy meglepetésemre visszafelé is stabilan 30 felett mentem, így nem a szél segített. Ráadásul még kakaó is volt bennem, így, miután az órából tudtam, hogy alig 10-15 km lehet hátra, a tartalékokat is kezdtem picit mozgósítani. Egyelőre még csak lájtosan.
Nem sokkal a télikikötő előtt a távolban feltűnt egy bringás, és számolgattam is, mennyi idő múlva érem be. Nem sokkal később, mikor előre néztem, már ott volt közel. Szembe jött. Ő volt az első 2 körös. Cool…
A kikötőnél jött az élboly. Egy kétkörös élcspat.
A kikötő után már alig volt táv. Akkor beindítottam a tartalékot. Már látszott a cél. Hamaraosan eljön az idő, hogy kiálljak a nyeregből, és ami maradt még, azt beleadjam. Gondoltam én.
34,5 km/h-nál tartottam éppen, amikor megláttam, mi a pálya. A töltés oldalában két gyanús szalag ment lefelé a Boszorkány-szigetre. A retekbe! Pedig hogy örültem, hogy a krosszpálya visszafelé kimaradt! Fék+viszsavált, s már ott is voltam. Mondták is lefelé, csak hátsófék, vagy az sem. Ahham, aszfalgumival… gondoltam én. Hát lementem hátsófékkel. Még jó, hogy nem fék nélkül. Odalent volt egy pici hupp, amibe megállt volna az első kerék, ha nem rántom fel. Azzal a tempóval érdekes művelet volt, de megcsináltam. Be az erdőbe, ahogy kell. Legalább rossz nem volt az út, csak kacskaringós és szűk. A fák között hirtelen nagyon sötét éjszaka lett. Fék…
Gondoltam is rögtön, felhajtom a szemüvegem, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudom a bukó miatt. Hát, kénytelen voltam nagyon óvatosan haladni. Merthogy nem sokat láttam. Az erdőben elmentem a már sokadik éppen defektet javító bringás mellett. (Rengeteg defektet láttam…) Azt hiszem épp akkor fejezte be, amikor elmentem mellette, mert kisvártatva azon kaptam magam, hogy valaki jön mögöttem. Ez meg ugye csak ő lehetett, hiszen nem rég jöttem le a töltésről, ott meg nem sokan bírják a tempómat. Aki bírta, már rég a célban hever, vagy a 2. körét rója… Hát a susnyásban (miután csak 1 pálya volt) igyekeztem úgy menni, hogy ne tartsam fel. Nagyjából sikerült is. Bár elég merész volt, mer nem sokat láttam. Ráadásul rá kellett jönnöm, hogy nem csak lefelé kell nézni, hanem felfelé is figyelni kell. Hiszen periférián megjelent egy ág keresztben. Éppen csak lekaptam a buksimat. Kiértünk a traktornyomos részhez. Az üldözőmé lett a jobboldali nyom. Ott el is ment mellettem. (Nem sajnáltam, szar volt a nyom nagyon.) A meredek rámpán be is értem. Ő gyalog ment fel. Én is. Csakhogy az én bringám nehéz volt, és a cipőm sem olyan volt. Szóval, hogy ne csússzak vissza, úgy tudtam feljutni, hogy feltettem a bringát, behúztam a féket, és utána mentem. Aztán megint feltettem a bringás, fék be, és felléptem. És ezt még egy párszor. Végre jött a betonrámpa.
Gyorsítás pici felváltás, ki a nyeregből, és nyomás fel. Jött a másik is nagyon. Közel egy időben értünk be. De beértünk.
Hát ennyi. Pihenés, csokievés, ivás, ilyesmik. Aztán nyomás ebédelni…
Most még annyi van hátra, hogy nagytakarítás. Mert szerintem több por és homok van az agyakban, mint zsír... És a lánc is csont száraz lett...
0 szavazat 
0 hozzászólás
Én, ha jól emlékszem óra 28 percet mentem a 45 km-es távon.
Én a magam részéről elégedett vagyok.
Aszfaltgumival mentem, ami köztudottan nem arra a terepre való volt.
A nyomását eltaláltam, mert ha puhább, szívás lett volna, ha keményebb, akkor is...
Amúgy megnéztem a guminyomást. Elöl 2 bar, hátul 3 bar volt.
Amit sikerült megfigyelnem, hogy a jó úton nagyon ott voltam. A szar úton viszont nagyon nem bírtam menni. Mennyit számít a teleszkóp? Nagyon sokat. Ha minden igaz, előttem egy merev vázas szerkezet sem ért célba. (Ezt remélem nagyon!)
Ami biztos, mögöttem ért célba első telós, és össztelós is. Szóval e tekintetben elégedett vagyok. Főleg, ha megnézem, hogy azok között voltak olyan igazán biciklik is…
Az eltévedésemmel, és a megállásommal jó pár percet buktam, de szerintem max 5 perc lehetett. A többi inkább a telóhiánymiatti, és a fájdalom miatti lassan menésből jött ki. No meg itt-ott persze a gagyi terepen volt 1-2 elcseszett kanyarom, ahol kanyar közben derült ki, hogy túl gyors vagyok… Így kanyarban kellett valahogy lassulni, nehogy baj legyen, és a kanyar vége felé már-már megálltam néha, de ezeket összeadva is ezekek nem túl nagy időveszteségek, szóval ha csak saját magammal akarom összehasonlítani, arra is azt mondhatom, hogy pár hibával ugyan, de azért jó voltam. Ami belőlem, és a paripámból kihozható, nos azt megtettük, úgy hiszem.
Azé, majd ha a költségvetésem engedni fogja, kipróbálom majd egyszer teleszkópokkal is…A rajt után rögtön elég csúnyán nézett ki a pálya, úgyhogy bátorkodtam leghátulról indulni. Nos, azon a részen rögtön dugó is lett, sokan gyalog vitték át ott a bringát, így én is.
Utána vissza fel a töltésre, ott lehetett igazából mozdulni. Mozdultam is.
A töltésen úgy ment a kicsike, mintha muszáj volna. minden szó nélkül tudtam tartani a 30-at. Néh a 28,5 volt, de többnyire 30 felett. Olykor még 32,5 is kijött, úgyhogy halomra előztem mindenkit, akit a rajt utáni nehéz szakasz után beértem. Ez természetesen a mezőny vége volt, de szép számú előzést megtettem. (Ezt figyelembe véve bátorkodhattam volna előrébbről is rajtolni...)
Namármost tippem szerint beérhettem a középmezőnyt, ugyanis mögöttem messze lemaradtak, előttem meg egész közel volt a köv csoport. Már épp az előzésen gondolkodtam, mikor feltűnt, hogy apálya lefelé megy a motokrossz pályára...
Ezzel nem is volt gond, mentem is lefelé. Csak lent megláttam, hogy milyen az út... Hát mondanom sem kell, az előttem lévők hamarosan eltűntek, és a mögöttem levők meg még sehol sem voltak. Sajnos nem figyeltem eléggé, így egy sárga szalagot nem is vettem észre és eltévedtem. A vége így vissza is előzött. De szerencsére időben értek be, így láttam, hogy ők merre mennek, és visszafordultam. De hát újra kellett előzni mindenkit.
Újra a töltésen megint nyerő voltam, végül visszaelőztem mindenkit másodjára is, bár félő, hogy ezzel már a téli kikötőnél végeztem. Utána azonban volt még töltés rendesen, úgyhogy ki is használtam. Ott is előzgettem, szóval igazából már lövésem sem volt, hogy lehet a mezőny vége, és hol kezdődik a közepe. Csupán reménykedni mertem, hogy valami jó középidőt kihozhatok majd, bár félek, hogy nem nagyon sikerült. (Nem tudom, mennyi lehet a középidő...)
A töltés végén megint talátlam egy jó kis csoportot. Előzni is akartam rögtön. Pont akkor lett vége a jó útnak... Így nem sikerült.
Keztem lemaradozni tőlük, a sok traktornyom elég rendesen megfogott.
Végül nagy nehezen rájöttem, hogy nekem itt-ott hol érdemes haladni. Igyekeztem puhább, poros részt találni (sokszor pont középen), mer az jobb volt az aszfaltguminak. Így végül újra beértem őket, nehezen, de le is előztem.Hamarosan meg is érkeztünk a frissítőhöz, ami gyakorlatilag kb 25 km-t jelentett. Ott rögtön beküldtem a kulacsot, és ittam két pohár citromos izét, eltettem egy csokit, és telihassal indultam is tovább. Nem okozott gondot a hirtelen sok folyadékfelvétel, mert még üzemmelegen indultam tovább, szal, hamar kiizaddtam azt, ami sok lett volna.
Itt aszfalt volt egy darabon, éltem is vele szorgalmasan. Mentem is a 30 feletti tempókat. Aminek tudtam örülni, hogy a töltésen, és az szfalton verhetetlen voltam. Senki nem ért ott utol. Aki utolért volna, az valahol előttem indult.
Megint beértem valakit az aszfalton, le is nyomtam rögtön izibe. Csakhogy az aszfaltnak vége lett.Ami utána jött, hát talán legrosszabb álmaimban... Szóval lánctalpassal vállalnám...
Na hát fogtam is féket rendesen. Itt-ott örültem a 10-nek is. Vége volt a 30-as szériának. A srác olyan gyorsan beért, hogy egy sávváltásnál majdnem koppantunk. Nagyon látszott, hogy mennyit jelent az a fránya teleszkóp.Azon a félelmetes szakaszon végül túljutottam, de továbbra is szar földút volt. Jó 15, néha 20 km/h-t tudtam megengdni. Rázott, mint atom. És végül kezdtem lassulni. Ugyanis egyre jobban fájt a kezem a rázástól. Egy idő után már úgy fájtak az újjaim, hogy nyöszörögtem, már-már üvölteni akartam. Erősen markoltam a kormányt, úgy nem fájt annyira. De idővel azt sem bírtam már. Muszáj volt megállni. Pár perc csak. De többen meg is előztek rögtön. Végül kínkeservesen és lassan tovább indultam.
A töltés tényleg feltűnt. Jó homokos por a feljárónál. A felni koppig elmerült benne az biztos. Mondjuk inkább visszaváltottam. Ahol tekerve gyorsabb volt, mint gyalog, ott mindig tekertem. A homok végénél azért megállt…
Valaki be is ért, amíg felkecmeregtem. Csakhogy a töltésen elkezdtem felváltogatni. Mire hátranéztem, hát nem láttam magam mögött senkit. Meg is lepődtem rajta. Azt hittem ős is majd elkezd felváltogatni… Vagy műszaki hiba, vagy kizárták (mert mondjuk lerövidítette a szerpentines feljárót…), vagy nem volt neki hova felváltani? Vagy tényleg piszok gyors voltam töltésen? Na mindegy. Tepertem, mint a bolond, az biztos.
Természetesen nagy meglepetésemre visszafelé is stabilan 30 felett mentem, így nem a szél segített. Ráadásul még kakaó is volt bennem, így, miután az órából tudtam, hogy alig 10-15 km lehet hátra, a tartalékokat is kezdtem picit mozgósítani. Egyelőre még csak lájtosan.
Nem sokkal a télikikötő előtt a távolban feltűnt egy bringás, és számolgattam is, mennyi idő múlva érem be. Nem sokkal később, mikor előre néztem, már ott volt közel. Szembe jött. Ő volt az első 2 körös.
Cool…A kikötőnél jött az élboly. Egy kétkörös élcspat.
A kikötő után már alig volt táv. Akkor beindítottam a tartalékot. Már látszott a cél. Hamaraosan eljön az idő, hogy kiálljak a nyeregből, és ami maradt még, azt beleadjam. Gondoltam én.
34,5 km/h-nál tartottam éppen, amikor megláttam, mi a pálya. A töltés oldalában két gyanús szalag ment lefelé a Boszorkány-szigetre. A retekbe! Pedig hogy örültem, hogy a krosszpálya visszafelé kimaradt!
Fék+viszsavált, s már ott is voltam. Mondták is lefelé, csak hátsófék, vagy az sem. Ahham, aszfalgumival… gondoltam én. Hát lementem hátsófékkel. Még jó, hogy nem fék nélkül. Odalent volt egy pici hupp, amibe megállt volna az első kerék, ha nem rántom fel. Azzal a tempóval érdekes művelet volt, de megcsináltam. Be az erdőbe, ahogy kell. Legalább rossz nem volt az út, csak kacskaringós és szűk. A fák között hirtelen nagyon sötét éjszaka lett. Fék…Gondoltam is rögtön, felhajtom a szemüvegem, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudom a bukó miatt. Hát, kénytelen voltam nagyon óvatosan haladni. Merthogy nem sokat láttam.
Az erdőben elmentem a már sokadik éppen defektet javító bringás mellett. (Rengeteg defektet láttam…) Azt hiszem épp akkor fejezte be, amikor elmentem mellette, mert kisvártatva azon kaptam magam, hogy valaki jön mögöttem. Ez meg ugye csak ő lehetett, hiszen nem rég jöttem le a töltésről, ott meg nem sokan bírják a tempómat. Aki bírta, már rég a célban hever, vagy a 2. körét rója… Hát a susnyásban (miután csak 1 pálya volt) igyekeztem úgy menni, hogy ne tartsam fel. Nagyjából sikerült is. Bár elég merész volt, mer nem sokat láttam. Ráadásul rá kellett jönnöm, hogy nem csak lefelé kell nézni, hanem felfelé is figyelni kell. Hiszen periférián megjelent egy ág keresztben. Éppen csak lekaptam a buksimat. Kiértünk a traktornyomos részhez. Az üldözőmé lett a jobboldali nyom. Ott el is ment mellettem. (Nem sajnáltam, szar volt a nyom nagyon.) A meredek rámpán be is értem. Ő gyalog ment fel. Én is. Csakhogy az én bringám nehéz volt, és a cipőm sem olyan volt. Szóval, hogy ne csússzak vissza, úgy tudtam feljutni, hogy feltettem a bringát, behúztam a féket, és utána mentem. Aztán megint feltettem a bringás, fék be, és felléptem. És ezt még egy párszor. Végre jött a betonrámpa.Gyorsítás pici felváltás, ki a nyeregből, és nyomás fel. Jött a másik is nagyon. Közel egy időben értünk be. De beértünk.
Hát ennyi. Pihenés, csokievés, ivás, ilyesmik. Aztán nyomás ebédelni…
Most még annyi van hátra, hogy nagytakarítás. Mert szerintem több por és homok van az agyakban, mint zsír... És a lánc is csont száraz lett...
0 szavazat 0 hozzászólás Új hozzászólás
* A csillaggal jelölt adatok kitöltése kötelező.
