Hirtelen felindulásból autóvétel céljával kiautókáztunk Angliába, s Londonig meg sem álltunk...na jó, azért enni, pisilni, tankolni igen...az út rövid zagyva, de lényegre törő, bár néhol ugyan elkalandozó története itt olvasható. (Képek szanaszét a neten...)

12.04.07.

04.41. "Üdvözöljük Ausztriában! Az ... és a ... hálózatokban Domino Roaming és Domino Roaming Direkt szolgáltatás is igénybe vehető. A szolgáltatások aktiválása: *104#

09.49. "Üdvözöljük Németországban..."

18.17. "Üdvözöljük Hollandiában..."

18.48. "Üdvözöljük Belgiumban..."

21.05. "Üdvözöljük Franciaországban..."

21.30. Calais

23.00. kompra szállás

00.45. "Üdvözöljük Nagy-Britanniában..."

13.04.07.

itt ugye nyertünk egy órát, de fogalmam sincs, pontosan mikor értünk Doverbe...én ahogy kigurultunk a kompból, már aludtam is...mikor megérkeztünk Burges Hillbe -állítólag a navinak köszönhető bolyongás után- akkor felébredtem, majd továbbaludtam, de már a fiúk is...sz'al 8-ig aludtunk a kocsiban, mert a fickó, akinek az autóját kívántuk megvenni, akkora ígérte a felkelést...fél 9 körül ez sikerült is neki, épp a benzinkútról csoszogott vissza az életmentő cigi beszerzése után...felvettük, majd a házához navigált, ahol megláttuk a Celica csodát...

btom nézegette, próbálgatta, majd az english man elvitte őt, hogy nézze meg a haverjai verseny Celicáját, ill. az 1000 LE-s BImoto Audi TT-t...nem semmi emberek lakhatnak Burgesben...én nem gondoltam volna a savanyú angolokról, hogy ilyen versenymachinákkal járnak

mindegy, az egész businesst sikerült jól elhúzniuk, dél körül indultunk csak tovább, Croydonba, ami London egyik -nem túl preferált- elővárosa...egy ismerős ott lakik, ő vállalta, hogy megalhatunk nála, és benavigál Londonba is...

mire vmelyest rendbeszedtük magunkat és végre elindultunk, elmúlt 3 óra...sétáltunk, mert először kaja hadjáratra mentünk Croydonba...egy jamaicai éttermet -túlzás, hogy étterem, csak Take Away, mint szinte minden, arrafelé- ajánlott a külhonba szakadt hazánkfia...ami jó is volt, meg kell hagyni, s az, hogy mi voltunk az egyetlen európai csapat bennt, külön flash élmény volt

majd séta közben találtam egy Ann Summer's üzletet, amire csóváltam is volna a farkamat, ha lenne...rögtön fotó az üzlet előtt, de a nem túl barátságos őr elzavart hogy nem lehet fotózkodni ezé meg azé....mindegy, az üzletbe bementünk, és fel is vásároltam volna a készletet, de sajnos a btom nem vevő a bőrostorra, de még a visszafogottabb csipkebilincsre sem...fehérneműt vett volna nekem, de 40 fontért inkább nem kértem, meg az extrémebb dolgok jobban érdekelnek, min pl. a vibrációs gyűrűk és egyebek...na de ez már igencsak kezd +18 lenni, úgyhogy folytatom inkább Londonnal...

mert bőven du. 5 körül csak beértünk oda is...a vonat a Tower Bridge-ig ment, majd elindultunk felé gyalog is, hogy közelítsük...de jött a nagy ötlet, hogy pattanjunk inkább hajóra a Temzén...a katamarán hasította is a vizet, ahogy azt kell, így elmondhatjuk, hogy 1-2 óra alatt szinte mindent láttunk a városból, amit érdemes

Külön öröm volt, hogy return menet, éppen a felnyíló híd alatt sikerült áthajókáznunk )) (lásd a képen)

igaz, Greenwich sajnos már zárva volt, ahogy odaértünk, de visszafelé is időt spóroltunk a vízen, mert még félig sötétben elértük a Big Bent...

onnan undergarnddal Piccadily Circus, ahol a Lillywhite-ot is még elcsíptük, bár már ránk zárták az ajtót, de két Lonsdale felsőt és egy cipőt még így is sikerült szerezni A Lillywhite-ról érdemes tudni, hogy direkt külföldieknek van, mert az Angliában már lefutott márkás cuccokat lehet "madness" leárazásokkal megkapni...amik természetesen olyan cuccok, amik nálunk még meg sem jelentek...lehet, nem is fognak...

ezt tudta idegenvezetőnk is, sz'al odakalauzolt szó nélkül, de 9-kor bezárt, és akkor ő is arrébb állt, de egy undergrand térképre (ott szükség van ilyesmire!) lerajzolta, hogyan juthatunk majd vissza a szálláshoz...

a célunk a Covent Garden lett volna, de egy ajándékbolt és egy étterem (Bella Italia, mert igazi angol helyet NEM találtunk) lassította a tempónk...vmi térig így is eljutottunk, ahol volt számos mozi, musical színház, éjszakai club és rengeteg ember az utcán, limuzinok, a clubok előtt pedig kígyózó sorok (mint az amcsi filmekben)...én úgy éreztem magam, mint a New York-i Broadway-n, bár ott sem voltam még...

sz'al, a londoni éjszakai életet nem sikerült megismerni közel sem, de amennyit kicsíphettünk belőle, azért már megérte ott lenni!

majd igyekeztünk, hogy elérjük az utolsó járatokat...metró, vonat, busz vitt volna haza...de a busszal nemigen tudtuk, hogy meddig kell menni, és elüldögéltem volna a panorámán a végállomásig, de a fiúk paráztak, hogy hol szálljanak le, így nem jutottam fel az emeletre...pedig, ha nem tudjuk merre járunk, akkor nem mindegy, merre megyünk?!?

végülis az lett, hogy ahol úgy gondoltuk, leszálltunk, és a navival próbáltunk hazasétálni...1 óra alatt ez sikerült is...és mint később megtudtuk, abban a negyedben nagy bátorság volt éjszaka sétálni...nekünk persze ez is külön élmény volt

14.04.07.

Az elmúlt autóban töltött éj után jól esett pihe-puha ágyban ébredni kb. 9-kor, de a háziak 11 körül sem kerültek még elő...aztán csak de, s megismertük az ottélő srác barátnőjét is, aki egy magyar au-pair lány...és nagyon kedves, közvetlen volt, így vele is elbeszélgettünk...

szegény, többekközött azt volt kénytelen megtapasztalni, hogy a magyarok külföldön is ellenségei egymásnak...nem hogy összefognának, inkább keresztbe tesznek ahol tudnak, és folyton versengenek...bár, egy -talán az othhoninál is nagyobb- baráti közössége kialakult kinnt, és folyamatosan összejárnak, de az újonnan érkezőkön mindig látják, hogy ő még mennyire magyar...pl. ez megmutatkozik abban, hogy az első kérdése ált. az, hogy ki mennyit keres....

mindegy, ez csak egy kitérő volt, a lényeg, hogy a nyugatiak ált. annyira nem törődnek azzal, hogy ki honnan jött, mennyit keres, stb., mint mi...de mint tudjuk, a magyar történelemben számos dolog elásta a gyanakvást, és a tulajdonfelhalmozás "szükségét"...sajnos, a megélhetés is még mindig inkább kényszer!

Ahhoz képest, hogy a hazautazást reggel és délelőtt magasságában terveztük, még délután 1-kor is a háznál dekkoltunk, mert valahogy elhúzódott...meg persze be kellett pakolni az autókba a hangfalakat, a monitort, a ventillátort, a dvd lejátszót, a fehér plüss gorillát Nem, nem raboltuk ki őket, csak a srác bátyja kérte haza cuccait Magyarországra...így látogatásunkkal végülis megspóroltunk egy kiutazást a családnak.

Tehát még kora délután sikerült el is indulnunk...némileg akkor estünk kétségbe, amikor már több, mint 1 órája bolyongtunk a városban, és nem találtunk ki az autópályára...a navi akart egy temetőn átvinni mindenáron, mert ugye piciny gépagyával honnan láthatná, hogy a temetői út nem úgy vezet ki a városból, ahogyan az nekünk is jó lenne.

Végül sikerült megtalálnunk a helyes iránt, bár a benzinkúton történő segítség kérésünk kudarcot vallott, mert a kutas annyira sem tudott angolul, mint mi...ez is nyugati jellemző, hogy az úgynevezett "alja munkát" -kinek alja természetesen, mert nálunk presztizs a kút és a mekdonáldsz, és ez vhol így van jól - a bevándorlók csinálnak...nekünk is szembetűnt rövid kinnt tartózkodásunk alatt, hogy a biztonsági őrök, a benzinkutasok, a pénztárosok, a gyorséttermi eladók, a takarítók, a jegykezelők, sőt buszvezetők is mind, mind bevándorolt afrikaiak, pakisztániak, indiaiak...meg más népek is, de ők szembetűnően többségben voltak.

Az oké, ha egy nemzet megteheti, hogy tagjai csakis szakképesített szakmákban dolgozzanak, de valahol degredáló a többi -rászorulóbb- néppel szemben, hogy tudják, amit ők elvégeznek, azt az őshonosok nem tennék meg, tehát azok kiszolgáltatják magukat más népekkel...valószínűleg lenézés is társul ehhez...

Mi végül 18 órára értünk Doverbe, a kompra 18.40-re kellett becsekkolni.

Franciaországba már sötétben értünk át, és ott ugye számolnunk kellett azzal is, hogy egy órával már több az idő. Én viszonylag sokáig fenn voltam, de a "balga" belgáknál valahol bealudtam....arra viszont felébredtem, hogy sikerült Brüsszellbe is betévednünk...éjszakai fényekben nekem különösen tetszett, amit láttam belőle...ott egyszer majd mindenképpen szeretnék körbenézni...

15.04.07.

Hazautunk mindenképp lassabb volt, mert még Belgiumban megálltunk egy röpke alvásra valamelyik benzinkútnál, ami 4,5 órásra nyúlt, így hajnali 5.21-kor még ott voltunk Belgiumban. Ezek után már egyáltalán nem siettünk, így többször is voltak kisebb-nagyobb megállásaink.

Németországon átjönni egyhuzamban iszonyat unalmas. De én nagyon jól bírtam az egész strapát...vittem ugyan olvasnivalót, de azok nem kerültek elő...élveztem inkább az autót

Budapestre 19 órára értünk be, és ott rögtön hatalmas dugóba keveredtünk (az M1 bevezető szakaszától egészen az M3 kivezetőjéig bőven dugó volt). Viszont rögtön megláttunk egy Celica GT Fourt...úgy tudjuk az országban összesen 6-7 darab lehet belőle, szóval egyszerre 2 az Erzsébet-hídon mindenképp ritkaság volt. Én lefényképeztem őket, de mintha annak az autónak az utasai nem bizonyultak volna ilyen lelkesnek... (Amúgy az eredeti gazdájáról van sejtelmünk)

A btom mikor hazaértünk, még ápolgatta az autót, majd másnap is, amíg tehette...ugyanis szegény 24 órán belül ismét a német autópályán kellett hogy találja magát, ugyanis üzleti út miatt a belgákhoz kényszerült visszatérni...s mivel a főnökeit vinnie kellett, mindenképp haza kellett jönnünk...hogy másnap ismét kimehessen. De gondolom, élvezte...elvileg, holnap hajnalban hazaér...vajon a Celica hiányzik neki jobban (ő ugye nőnemű autó?!?), vagy én?





0 szavazat    0 hozzászólás

Név:*

 

Szöveg:*

 

Szó hitelesítés:*

Hitelesítéseképpen írja be a képen látható karaktersort a szövegmezőbe.
(Figyeljen a kis és nagybetűkre!)