Isteni színjátékok, avagy Hamlet: a bunkó álomkóros, 3. Richárd: a gazember, a korán öngyilkoló szerelmesek és más mesék

Honnan a cím? Fejtsük ki. Nos, Shakespeare- bácsi (Shake-apó, aki úgy kavarta a szavakat, hogy máig nincsen párja) írt pár drámát, versikét. Ezeket mindenki ismeri, hiszen hõn szeretett kötelezõink közé tartoznak egyesek.
Tragédia, komédia, tragikomédia, komikusan tragikusan szellemesen nagyszerûen...szóval érti mindenki.
Részemrõl újra belevethettem magamat egy kicsinyég a Shake-cuccokba. Érdekes, meg kell mondjam érdekes...
Itt van rögtön III. Richárd , aki csak úgy eldönti, hogy õ bizony gazember lesz, és csak azután nyugszik meg némiképp a lelke, hogy kinyírta a fél környetetét. Hát, van ilyen, legalább élvezkedhet a "nyájas olvasó" a patakzó vérfolyón.
Aztán Ahogy tetszik akár olvashatjuk is a kissé üdítõbb hangulatú következõt...fiúnak öltözött lány, aki udvaroltat magának (már akkor is divat volt a transzfeszcica dolog! ), számûzött király, bölcs bolond, nagy kibékülés, oltári szerelem soook házasság. Ámen.
Nem úgy Rómeó és Júlia! Szegénykéim hamar öngyilkolásra adták a fejüket ahelyett, hogy Juli spontán okosan a kor szokása szerint hozzáment volna Páriszhoz és megtartotta volna szép szál szeretõnek (alliterálok wah! ) Rómeót. De ehhez ész kell! Nembaj, legalább a sírig tartó szerelmük most példaként szolgálhat bárkinek. Pedig az okosok már megmondták, hogy a sírig tartó szerelem receptje kizárólag a korai halál!
Kit hagytam ki? Hamlet hát itt vagy? Lenni vagy nem lenni? Sose jön rá szegény. Miután megdumálta az apja szellemével, hogy gonoszul megölték, ahelyett, hogy szép lovagiasan és teljes joggal leölte volna a nagybátyját, elmélkedik naphosszat és bunkózik a kedvesével. "Vonulj kolostorba! Hol az apád?!" Hát illik így beszélni??? Ophi meg ahelyett, hogy lekeverne neki egy oltári nyaklevest még sajnálja! Pedig azt kellett volna: : Igen? Kolostorba?! Ezt neked Hamlet vonulj te ahová akarsz!
A Szentivánéji álmot csak színházban láttam nemrég, balett elõadásban, de nagyon jó volt. Tanulság: Még a tündérkirálynõbõl is hülyét lehet csinálni. "Szamarat szerettem?" Hát, jah, van ilyen, már Apuleius is írt róla (Aranyszamár), az se volt különb, csak még pikánsabb. Na mindegy, itt is sok-sok LOVE és végül házasságok, happy end.
Summa summarum ajánljuk Shakespeare meséit szomorú és vidám idõkre sütve vagy fõzve, pácolva vagy nyárson, reggel, délben vagy este. Jó szórakozást hozzá!
0 szavazat    1 hozzászólás

Név:*

 

Szöveg:*

 

Szó hitelesítés:*

Hitelesítéseképpen írja be a képen látható karaktersort a szövegmezőbe.
(Figyeljen a kis és nagybetűkre!)