Minél többet olvasom Raffyt, annál kisebb lesz az önbizalmam nemhogy a Blogolás, de az Írás terén. Igen, így nagybetûvel. Kicsit úgy érzem magam, mint Fable nénivel, csak kicsiben. De azért nagyon hasonlít.
A kétségeimre csak rásegít a Maroon 5 cd. Végre sikerült kikönyörögnöm a hugomtól, hogy szakadjon el tõle egy kicsit, erre totál depresszív leszek tõle. Még a végén népbeteg leszek. Igenis a depresszió köszöni szépen már népbetegségnek számít. Lassan járvány lesz. Nincs kedvem semmihez. Enni sincs kedvem. A vízháztartásom azért szintén okés, mert az ásványvizet iszom mint egy jobbfajta teve.
Szóval nem tudom, hogy én vagyok-e az -egyik- megfelelõ személy arra, hogy betûket adjon ki a kezébõl, amik ráadásul a gondolatai leképezései. Kergetyúk nem bizonytalanít el annyira, mivel az õ Blogjában inkább olyan dolgokat találtam, amik az emberrel mindennap megesnek, aztán leül a barátnõjével és átdumálják a délutánt. Raffyval kifejezetten az az érzésem hogy hozzá képest velem semmi sem történik, akkor meg minek irogatni, fõleg ha semmi konkrét célom nincs vele pl. üdvolvasósereg toborzása vagy miniszterelnökké válni???
Jártam ma egy könyvesboltban. Kiborító volt. 15 perc alatt elmenekültem. 5 könyvbe olvastam bele, 4 és 1/2 rõl megállapítottam, hogy nem, nem kötne le, vagy nem érdekel, vagy hülyeségnek tartom. Pedig bestseller, szupereladásilistás, újdonság, hatvankétszer utánnyomott, olvasókkedvence, ilyenolyan díjas. Már nem is tudok olvasni???!!!
Summa summarum: kétségbeesés felsõfokon. Már ha van ilyen.
0 szavazat    3 hozzászólás

Név:*

 

Szöveg:*

 

Szó hitelesítés:*

Hitelesítéseképpen írja be a képen látható karaktersort a szövegmezőbe.
(Figyeljen a kis és nagybetűkre!)