Blog > Draco

Kalandos költöztetés

2011. június 24. @ 15:12:43 | Olvasva: 616x 0 szavazat    0 hozzászólás

Miért is ragadtam most tollat, izé billentyűzetet?

Nos, azért, mert egy költöztetés kapcsán olyan élményekben lett részem, amit muszáj valahová leírni. Ez 2011-05-06.-án történt, de csak most adatott meg az alkalom, hogy papírra, izé, billentyűre vessem a történetet.

Tovább...

Dragonessa 15.000 km után

2010. május 15. @ 13:14:02 | Olvasva: 2527x 0 szavazat    0 hozzászólás

Dragonessa - 15.000 km

Tovább...

Restart

2009. május 03. @ 13:46:05 | Olvasva: 1384x 0 szavazat    1 hozzászólás

Taekwondo Restart - Avagy a nagy újrakezdés

Tovább...

Óraátállítás

2008. március 30. @ 16:09:58 | Olvasva: 1666x 0 szavazat    0 hozzászólás

Avagy miért is kell kukába dodni ezt az ősidőkből ránk maradt idóta szokást?

Tovább...

2006

2007. november 19. @ 19:59:41 | Olvasva: 1663x 0 szavazat    0 hozzászólás

Szerintem ez elég szégyen. Mármint ahol állunk...

Tovább...

Critical Mass 2007.04.22

2007. április 27. @ 16:43:43 | Olvasva: 650x 0 szavazat    2 hozzászólás

Tavaszi CM - bűvös szám

Tovább...

Durrdefekt

2007. április 21. @ 12:42:15 | Olvasva: 755x 0 szavazat    0 hozzászólás

Azt hiszem, kevesen vannak, akik elmondhatják magukról, hogy éjszaka (hajnali kettőkor) alvás közben durrdefektet kaptak. Hát én elmondhatom.

Tovább...

Bip - Bip

2007. március 26. @ 23:08:48 | Olvasva: 2687x 0 szavazat    1 hozzászólás

Rég jelentkeztem már...
Bip-Bip, mint a műhold, ami életjelet sugároz...
Na, most én is ezt próbálom megtenni.

Még élek. Igaz, pangok rendesen, de talán már nem sokáig. Már látom a fényt az alagút végén. (De miért dudál?)

A lényeg, hogy mostanában kissé ellehetetlenültem anyagilag. Az utóbbi félévben a dolgok igencsak megdrágultak, és a környezet is igencsak ellenségessé változott...
Gondoltam ideje megpattanni és váltani. Sikerült, de csak ideiglenes helyet találtam egyelőre. De a célnak megfelelt. Csakhogy a seggfejek ott is utolértek és bepancsoltak.
Szóval most jelen pillanatban 0 bevételi forrásból fedezem a kiadásaimat. Mit is mondhatnék? Meglehetősen jól csinálom, mert eddig még sikerült. Kár, hogy nem épp olyan egyszerű, mint ahogy az hangzik...

Közben sikerült kibuliznom egy sikeres, korlátozás nélküli PÁV2 vizsgát. Ezzel most végre sínre tettem a vonatot, már csak zöldre várok...
Mondjuk ez is érdekes volt. Belekerült 20 rongyba a kör. De legalább kipróbáltam az autópályás buszt BP-re meg vissza. Cool. Tényleg olyan busz, hogy van lábtér. Szóval pöpec. És nem egészen 2 óra múlva már a csomagot vakartam ki a buszból a célállomáson! Nesze neked MÁV! Egy lótúrót fogok én a jövőben ua pénzért 50%-al több menetidőt elviselni. Kivéve ha… merthogy ez a járat naponta csak 2x megy. A vonat meg óránként…

Időközben felcsaptam pénzügyi tanácsadónak. Merthogy a kezembe került egy kis zseton, amit mindenáron meg akartam pörgetni, úgyhogy ismételten (merthogy régebben már éltem ilyesmivel) ismét átrágtam magam a világgazdaságon keresztbe is, hosszába is. Találtam neki jó helyet, s minthogy az ismereteimet sikerült naprakésszé felfrissíteni, gondoltam, mellékállásnak ez sem rossz. (Kár, hogy a főállásra még várni kell...)
Na, hát ez sem jött be. Rajtam kívül úgy tűnik szinte senkit nem érdekel a pénz... Biztos mindenkinek van elég. Szóval most lehet, hogy erről a dologról lemondok. Végülis a sajátomat tudom szaporítani.
Azé mondjuk most inkább költeném, mint szaporítanám, de jó helyen van az ott a szaprítóban. Igazából még hozzátenni kéne, hogy jövőre megvehessem végre az autómat. Merthogy a költségvetési tervben benne van. Papíron még tartható is, persze minden azon múlik, mikor jön meg végre az első havi...

De a lényeg, hogy itt a tavasz. Dragonessa volt is bent nem olyan rég. Egy kis karbantartás. Zsírzás, fék-váltó utánállítás, centrírozás. Ez is volt egy kb 5 rugós summa. De még mindig megúsztam felnicsere nélkül.  Egyébként meglepő módon az első jobban meg volt gyepálva. Érdekes…
A boltban egyébként meglehetősen rosszul néznek ki a dolgok. Schwalbe Marathon Plus még mindig nem kapható. Pedig mán jól jönne, ui a hátsóm egyrészt már tükörradiál, másrészt itt-ott kilóg a szövet... Szóval lassan kéne egy új külső. De nagyon.
Egy Critical Mass talán még belefér, csakhogy még addig is akarok gurulni vele...
No meg hát lassan itt a versenyszezon, de ilyen hátsóval én nem vágok neki.
Mindenesetre a 7000. km-em már megvan. Szóval nem rossz. Amúgy igen pöpecül megy. Nemrég lekaptam a sárvédőket, merthogy itt a nyár, nem kell az mán. Na erre meg esik…
De majd elmúlik ez is. 
Camping is köszöni, jól van. Egyelőre van rá két vevőjelölt. Ebből licit lesz már… 
Már csak A-10 szorul segítségre. Neki változatlanul kéne egy ember, aki tud hegeszteni. Ugyanis az ő váza bibis, s amíg ilyen, addig nem igazán célszerű használni. Nekem viszont nincs hegesztő cuccom, ami nagy kár, mert amúgy a gép szintén jó. Csak fel kéne pumpálni.

Ja igen. A szokásos Critical Mass demo április 22-én lesz. Ha minden összejön, talán elérjük a 800-as létszámot. Szép lenne.  Én mindenesetre ott leszek. Remélem addigra meglesz az új külsőm is. Nem szeretnék ott defectet kapni…

Critical Mass 2006.09.22

2006. szeptember 22. @ 22:26:27 | Olvasva: 941x 0 szavazat    0 hozzászólás

Megvolt az immár 3. Critical Mass felvonulásunk. Megint többen voltunk.

Én már 2 alkalommal voltam rendező. Élmény volt. Sajnos, mint korábban is mindig, azért méglátszik, hogy ebben az országban aközlekedési kultúra még nem honosodott meg. Van még mit tanulni.

Először a szerény adotk jöjjenek.

A legnagyobbsebességem 39 km/h. Oka, a sor hátuljáról előre kellet tjutnom, hogy időbe elérjem a következő áltlaam biztosított kereszteződést. (Mert nekem 3 is jutott.)

A bringám immár 6879,1 km-en van túl.

A tüntetés alatt megtett út 14,93 km volt. Szép terep.

Én 1 h 25 min 21 sec alatt tettem meg. Természetesen azaz idő nincs benne, amíg álltam, azaz akereszteződések biztosítása alatt eltelt idő hiányzik. A hídon is álltunk, ott volt a bringa emelés. És a Dóm téren is.
Amúgy kb 2 órás volt maga a rendezvény. Szerény véleményem szerint a sor vége valamivel több, mint 2 h alatt teljesítette a távot.

Az átlagsebességem 10.4 km/h lett.
A sor lassúbbjai szerintem talán a 7 km/h-val büszkélkedhettek.
A 10 km/h lett volna az ideális, és szerintem amúgy pedig könnyedén tartható tempó.
Arendőrök is azt szerették volna, ha annyival megyünk. De már 8,5 km/h-nál. kezdett leszakadni a vége...

Kb 50 rendező volt, így takonyződ láthatósági mellény nem is jutott mindeninek. Nekem sem. De szerencsére kaptam egy tök jó ződ póéót. Illetve vettem. Nem éppen láthatósági, de a célnak megfelelt. Majd veszek egy Police feliratút, csak tlaáljak végre...

Előzetes számítások szerint 550-en voltunk. Ennél szerintem kicsit több lesz a végleges adat. Olyan 600-ra saccolom.

Volt 1 esés, egy defekt (hátsó), sok kivilágítatlan bringás, néhány kordont áttörő (és később megbüntetett) autós (szerencsére az értelmes, békés civilizált autósból több volt), és persze a bringás felvonulók közt is akadt szófogadatlan alak, és persze volt jónéhány motoros és autós hozzáértő rendőr kísérőnkis, akik jól felkészültek a demonstrációnkra (külön köszönet nekik, hogy annyi tüntetés mellett még ránk is jutott pár emberük).

De összességében jó volt. Sőt...
A tavaszi célszám már 800 fő!

Tisza Maraton 2006

2006. szeptember 02. @ 15:50:34 | Olvasva: 527x 0 szavazat    0 hozzászólás

Hát, érdekes, és tanulságos.
Én, ha jól emlékszem óra 28 percet mentem a 45 km-es távon.

Én a magam részéről elégedett vagyok.
Aszfaltgumival mentem, ami köztudottan nem arra a terepre való volt.
A nyomását eltaláltam, mert ha puhább, szívás lett volna, ha keményebb, akkor is...

Amúgy megnéztem a guminyomást. Elöl 2 bar, hátul 3 bar volt.

Amit sikerült megfigyelnem, hogy a jó úton nagyon ott voltam. A szar úton viszont nagyon nem bírtam menni. Mennyit számít a teleszkóp? Nagyon sokat. Ha minden igaz, előttem egy merev vázas szerkezet sem ért célba. (Ezt remélem nagyon!)
Ami biztos, mögöttem ért célba első telós, és össztelós is. Szóval e tekintetben elégedett vagyok. Főleg, ha megnézem, hogy azok között voltak olyan igazán biciklik is…

Az eltévedésemmel, és a megállásommal jó pár percet buktam, de szerintem max 5 perc lehetett. A többi inkább a telóhiánymiatti, és a fájdalom miatti lassan menésből jött ki. No meg itt-ott persze a gagyi terepen volt 1-2 elcseszett kanyarom, ahol kanyar közben derült ki, hogy túl gyors vagyok… Így kanyarban kellett valahogy lassulni, nehogy baj legyen, és a kanyar vége felé már-már megálltam néha, de ezeket összeadva is ezekek nem túl nagy időveszteségek, szóval ha csak saját magammal akarom összehasonlítani, arra is azt mondhatom, hogy pár hibával ugyan, de azért jó voltam. Ami belőlem, és a paripámból kihozható, nos azt megtettük, úgy hiszem. Azé, majd ha a költségvetésem engedni fogja, kipróbálom majd egyszer teleszkópokkal is…

A rajt után rögtön elég csúnyán nézett ki a pálya, úgyhogy bátorkodtam leghátulról indulni. Nos, azon a részen rögtön dugó is lett, sokan gyalog vitték át ott a bringát, így én is.

Utána vissza fel a töltésre, ott lehetett igazából mozdulni. Mozdultam is.
A töltésen úgy ment a kicsike, mintha muszáj volna. minden szó nélkül tudtam tartani a 30-at. Néh a 28,5 volt, de többnyire 30 felett. Olykor még 32,5 is kijött, úgyhogy halomra előztem mindenkit, akit a rajt utáni nehéz szakasz után beértem. Ez természetesen a mezőny vége volt, de szép számú előzést megtettem. (Ezt figyelembe véve bátorkodhattam volna előrébbről is rajtolni...)

Namármost tippem szerint beérhettem a középmezőnyt, ugyanis mögöttem messze lemaradtak, előttem meg egész közel volt a köv csoport. Már épp az előzésen gondolkodtam, mikor feltűnt, hogy apálya lefelé megy a motokrossz pályára...

Ezzel nem is volt gond, mentem is lefelé. Csak lent megláttam, hogy milyen az út... Hát mondanom sem kell, az előttem lévők hamarosan eltűntek, és a mögöttem levők meg még sehol sem voltak. Sajnos nem figyeltem eléggé, így egy sárga szalagot nem is vettem észre és eltévedtem. A vége így vissza is előzött. De szerencsére időben értek be, így láttam, hogy ők merre mennek, és visszafordultam. De hát újra kellett előzni mindenkit.

Újra a töltésen megint nyerő voltam, végül visszaelőztem mindenkit másodjára is, bár félő, hogy ezzel már a téli kikötőnél végeztem. Utána azonban volt még töltés rendesen, úgyhogy ki is használtam. Ott is előzgettem, szóval igazából már lövésem sem volt, hogy lehet a mezőny vége, és hol kezdődik a közepe. Csupán reménykedni mertem, hogy valami jó középidőt kihozhatok majd, bár félek, hogy nem nagyon sikerült. (Nem tudom, mennyi lehet a középidő...)
A töltés végén megint talátlam egy jó kis csoportot. Előzni is akartam rögtön. Pont akkor lett vége a jó útnak... Így nem sikerült.

Keztem lemaradozni tőlük, a sok traktornyom elég rendesen megfogott. Végül nagy nehezen rájöttem, hogy nekem itt-ott hol érdemes haladni. Igyekeztem puhább, poros részt találni (sokszor pont középen), mer az jobb volt az aszfaltguminak. Így végül újra beértem őket, nehezen, de le is előztem.

Hamarosan meg is érkeztünk a frissítőhöz, ami gyakorlatilag kb 25 km-t jelentett. Ott rögtön beküldtem a kulacsot, és ittam két pohár citromos izét, eltettem egy csokit, és telihassal indultam is tovább. Nem okozott gondot a hirtelen sok folyadékfelvétel, mert még üzemmelegen indultam tovább, szal, hamar kiizaddtam azt, ami sok lett volna.

Itt aszfalt volt egy darabon, éltem is vele szorgalmasan. Mentem is a 30 feletti tempókat. Aminek tudtam örülni, hogy a töltésen, és az szfalton verhetetlen voltam. Senki nem ért ott utol. Aki utolért volna, az valahol előttem indult. Megint beértem valakit az aszfalton, le is nyomtam rögtön izibe. Csakhogy az aszfaltnak vége lett.

Ami utána jött, hát talán legrosszabb álmaimban... Szóval lánctalpassal vállalnám... Na hát fogtam is féket rendesen. Itt-ott örültem a 10-nek is. Vége volt a 30-as szériának. A srác olyan gyorsan beért, hogy egy sávváltásnál majdnem koppantunk. Nagyon látszott, hogy mennyit jelent az a fránya teleszkóp.

Azon a félelmetes szakaszon végül túljutottam, de továbbra is szar földút volt. Jó 15, néha 20 km/h-t tudtam megengdni. Rázott, mint atom. És végül kezdtem lassulni. Ugyanis egyre jobban fájt a kezem a rázástól. Egy idő után már úgy fájtak az újjaim, hogy nyöszörögtem, már-már üvölteni akartam. Erősen markoltam a kormányt, úgy nem fájt annyira. De idővel azt sem bírtam már. Muszáj volt megállni. Pár perc csak. De többen meg is előztek rögtön. Végül kínkeservesen és lassan tovább indultam.

A töltés tényleg feltűnt. Jó homokos por a feljárónál. A felni koppig elmerült benne az biztos. Mondjuk inkább visszaváltottam. Ahol tekerve gyorsabb volt, mint gyalog, ott mindig tekertem. A homok végénél azért megállt…
Valaki be is ért, amíg felkecmeregtem. Csakhogy a töltésen elkezdtem felváltogatni. Mire hátranéztem, hát nem láttam magam mögött senkit. Meg is lepődtem rajta. Azt hittem ős is majd elkezd felváltogatni… Vagy műszaki hiba, vagy kizárták (mert mondjuk lerövidítette a szerpentines feljárót…), vagy nem volt neki hova felváltani? Vagy tényleg piszok gyors voltam töltésen? Na mindegy. Tepertem, mint a bolond, az biztos.

Természetesen nagy meglepetésemre visszafelé is stabilan 30 felett mentem, így nem a szél segített. Ráadásul még kakaó is volt bennem, így, miután az órából tudtam, hogy alig 10-15 km lehet hátra, a tartalékokat is kezdtem picit mozgósítani. Egyelőre még csak lájtosan.

Nem sokkal a télikikötő előtt a távolban feltűnt egy bringás, és számolgattam is, mennyi idő múlva érem be. Nem sokkal később, mikor előre néztem, már ott volt közel. Szembe jött. Ő volt az első 2 körös. Cool…
A kikötőnél jött az élboly. Egy kétkörös élcspat.
A kikötő után már alig volt táv. Akkor beindítottam a tartalékot. Már látszott a cél. Hamaraosan eljön az idő, hogy kiálljak a nyeregből, és ami maradt még, azt beleadjam. Gondoltam én.

34,5 km/h-nál tartottam éppen, amikor megláttam, mi a pálya. A töltés oldalában két gyanús szalag ment lefelé a Boszorkány-szigetre. A retekbe! Pedig hogy örültem, hogy a krosszpálya visszafelé kimaradt! Fék+viszsavált, s már ott is voltam. Mondták is lefelé, csak hátsófék, vagy az sem. Ahham, aszfalgumival… gondoltam én. Hát lementem hátsófékkel. Még jó, hogy nem fék nélkül. Odalent volt egy pici hupp, amibe megállt volna az első kerék, ha nem rántom fel. Azzal a tempóval érdekes művelet volt, de megcsináltam. Be az erdőbe, ahogy kell. Legalább rossz nem volt az út, csak kacskaringós és szűk. A fák között hirtelen nagyon sötét éjszaka lett. Fék…
Gondoltam is rögtön, felhajtom a szemüvegem, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudom a bukó miatt. Hát, kénytelen voltam nagyon óvatosan haladni. Merthogy nem sokat láttam. Az erdőben elmentem a már sokadik éppen defektet javító bringás mellett. (Rengeteg defektet láttam…) Azt hiszem épp akkor fejezte be, amikor elmentem mellette, mert kisvártatva azon kaptam magam, hogy valaki jön mögöttem. Ez meg ugye csak ő lehetett, hiszen nem rég jöttem le a töltésről, ott meg nem sokan bírják a tempómat. Aki bírta, már rég a célban hever, vagy a 2. körét rója… Hát a susnyásban (miután csak 1 pálya volt) igyekeztem úgy menni, hogy ne tartsam fel. Nagyjából sikerült is. Bár elég merész volt, mer nem sokat láttam. Ráadásul rá kellett jönnöm, hogy nem csak lefelé kell nézni, hanem felfelé is figyelni kell. Hiszen periférián megjelent egy ág keresztben. Éppen csak lekaptam a buksimat. Kiértünk a traktornyomos részhez. Az üldözőmé lett a jobboldali nyom. Ott el is ment mellettem. (Nem sajnáltam, szar volt a nyom nagyon.) A meredek rámpán be is értem. Ő gyalog ment fel. Én is. Csakhogy az én bringám nehéz volt, és a cipőm sem olyan volt. Szóval, hogy ne csússzak vissza, úgy tudtam feljutni, hogy feltettem a bringát, behúztam a féket, és utána mentem. Aztán megint feltettem a bringás, fék be, és felléptem. És ezt még egy párszor. Végre jött a betonrámpa.
Gyorsítás pici felváltás, ki a nyeregből, és nyomás fel. Jött a másik is nagyon. Közel egy időben értünk be. De beértünk.

Hát ennyi. Pihenés, csokievés, ivás, ilyesmik. Aztán nyomás ebédelni…

Most még annyi van hátra, hogy nagytakarítás. Mert szerintem több por és homok van az agyakban, mint zsír... És a lánc is csont száraz lett...