Fórum > Koreai stílusok
Fórum > Harcmûvészeti stílusok > Koreai stílusok > Koreai stílusok
| Szerző | Üzenet |
| Onaka | 2004. november 01. @ 17:24:00 |
 Hozzászólások: 168 Regisztrálva: 2004. október 31. | Nekem is nagyon tetszenek. Aki ott volt, tanúsíthatja, hogy nagyon jó "élet-képek" kerültek kiválogatásra  Onaka |
| [Jade] | 2004. október 31. @ 22:30:09 |
 Hozzászólások: 1475 Regisztrálva: 2003. szeptember 27. | Ha jól néztem, eddig valami 495 kép van fenn. Remélhetőleg van olyan, ami tetszik  Szerintem jók Magadtól kérdezd: ajtód azért fontos-e, hogy zárd? vagy, hogy nyisd? |
| Onaka | 2004. október 31. @ 11:32:35 |
Hozzászólások: 168 Regisztrálva: 2004. október 31. | Sziasztok. Remélem lesz egy pár kép a harcmûvészeti szemináriumról itt a tkd.hu-n.  Érdekelne mindenképpen, és jó lenne a mi archívumunkba is, ha erre van lehetõség Onaka |
| Feri | 2003. november 06. @ 15:35:26 |
 Hozzászólások: 60 Regisztrálva: 2003. július 17. | Sziasztok! Bevallom, az ITF-es események követésénél, le voltam maradva "egy kicsit". Én még csak a ketté szakadásnál tartottam. De talán nem is ez itt a lényeg. Ha nem az, hogy mi beszéljünk egymással és ne csak elnézzenek egymás mellett a két TKD stílus Taekwondosai. Ugyan is, 8-10 évvel ezelõtt még ez volt a divat. Az biztos, hogy egy olyan Taekwondo szervezet soha sem fog létrejönni amelyik valóban egyesíti az összes taekwondost. A sok TKD szervezetnek és vezetõiknek túlságosan eltérõek az (ön) érdekei, ezeket nehéz lenne egyeztettni. Ez ért is írtam azt, hogy ez lehetne egy "alulról" jövõ kezdeményezés. Üdv, Feri. |
| Adminisztrátor | 2003. november 05. @ 13:49:45 |
 Hozzászólások: 703 Regisztrálva: 2003. június 30. | Ezt az oldalt pont a ket stilus es gyakorloi osszehozasa veget keszitettem... Vilag TKD-sai egyesuljetek! |
| tedong | 2003. november 05. @ 08:07:42 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Sziasztok! Szóval az ITF és a WTF viszonyáról nagy általánosságokban beszélhetünk csak, mivel egységes ITF már nincs is. Egyrészt van az alapító fia-choi Jung Hwa által vezetett ITF , amely Kanadában a legerõsebb, de persze vannak más nemzetek is a szövetségben. NA ez a szervezet pl. Dél-Koreában már megvetette a lábát, tehát vannak már olyan WTF-es koreaiak, akik ITF-et is tanulnak, ráadásul Dél-Koreában. Sõt ennek a szervezetnek a következõ világbajnoksága Taejonban lesz 2004-ben.Ja és állítólag már ezt a szervezetet bejegyezték a Koreai Köztársaságban. Aztán van a második szervezet, amiben jelenleg a magyar szövetség is képviselteti magát. Ez egy érdekes szervezet, mert koreai mester nem igazán fordul elõ benne, viszont a legerõsebb európai országok mind benne vannak, na és állítólag ezt ismerték el az eredeti ITF joigutódjának. A harmadik szervezet kifejezetten az Észak-Koreaiak, valamint a világban élõ más, tehát még a Dél-koreából 1972-ben távozott,koreaiak szervezete. Ez a szervezet nem egészen legálisan kiáltotta ki jogutódlását az eredeti ITF felbomlása után. Nemzetközileg-természetesen a napi politikai viszonyok miatt is-nem igazán elismert. Éppen ezért vezetõje igencsak szorgalmazza a WTF-el való kapcsolatokat, mintegy legalizálva saját szervezetét. Szóval itt sportpolitika, politika, jogutódlás és egyebek mozgatják a dolgokat. Sajnálom ha eloszlattam az ideátokat ezzel a dologgal kapcsolatban. Nekem személy szerint egyébként a Choi Jung Hwa féle kezdeményezés tetszik a legjobban. Tehát az ITF-et legegyszerûbb lenne visszavinni Dél-Koreába, de mint egy különálló Taekwondot, aztán persze lehetne közelíteni a két stílus küzdelmi rendszerét és versenyeit, ezáltal együtt fejlõdhetne a két rendszer. |
| Feri | 2003. november 04. @ 22:04:56 |
Hozzászólások: 60 Regisztrálva: 2003. július 17. | Sziasztok. Ma már a szavazás kapcsán írtam a két TKD stílus ITF-WTF összehasonlításáról és arról, hogy jó lenne több közös versenyt és szemináriumot rendezni! Átmegyek a Fightingworld.hu-ra és ami rögtön a szemembe tûnik a következõ hír; WTF és ITF elnökök találkozója a 22. Nyári Universiade alkalmából. Hát kiderül, hogy a két koreai TKD vezetõ már éppen ezen munkálkodik! Szerintem ezek után, már tényleg csak rajtunk múlik, hogy mi is megpróbáljunk együtt dolgozni és fejlõdni. Nem kell okvetlenül megvárni, hogy a két szövetség vezetése, mit és hogy dönt. Ez lehetne egy "alulról" jövõ kezdeményezés is. Ez tényleg egy olyan ügy, amit érdemes minden Taekwondosnak felvállalni! Üdv, Feri. |
| Tenchi | 2003. október 27. @ 10:13:06 |
 Hozzászólások: 1260 Regisztrálva: 2003. június 30. | OK "Spartans! ... Tonight we dine in HELL!!!" |
| tedong | 2003. október 27. @ 09:23:03 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Ok. Egyezzünk meg abban, hogy 17.45-kor találkozunk a Dózsa suli bejáratánál. Írj,ha jó ez Neked! |
| Tenchi | 2003. október 27. @ 08:53:24 |
Hozzászólások: 1260 Regisztrálva: 2003. június 30. | Termeszetesen... el tudsz jonni 6 elott par perccel a Dozsaba? "Spartans! ... Tonight we dine in HELL!!!" |
| tedong | 2003. október 27. @ 07:19:12 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Szia Tenchi! Nem felejtettem el a CD-ket, csak sajnos elég elfoglalt vagyok. Ma tudnánk-e találkozni mondjuk 18.30 elõtt, vagy 20.00 után? |
| Tenchi | 2003. október 27. @ 00:44:04 |
Hozzászólások: 1260 Regisztrálva: 2003. június 30. | Tedong! A CD-id még mindig nálam vannak... Mas: A cikkeidet meg lehet jelentetni az xyz magazinban? Szerintem érdekelné õket. Engem meg a hét tenger ördögei kardmûvészete érdekel  Persze csak elméletben mert ugysincs ra idom. Azert videjot megneznek rola... "Spartans! ... Tonight we dine in HELL!!!" |
| tedong | 2003. szeptember 22. @ 07:24:20 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Ja és nyugodtan írhatnak mások is a témában, hiszen szándékom az volt, hogy mások is írjanak ilyesmikrõl, ha hallottak valami érdekeset, vagy urambocsá olvastak is ) Szóval a fórum mindenkié!! )) |
| Vendég | 2003. szeptember 22. @ 07:17:21 |
| Szia Tenchi! Végig itt voltam, csak igazából kifogytam a témából. Ha valami eszembe jut majd biztosan írni fogok róla. )) | |
| Tenchi | 2003. szeptember 20. @ 12:09:15 |
Hozzászólások: 1260 Regisztrálva: 2003. június 30. | Hova tüntél Tedong??? "Spartans! ... Tonight we dine in HELL!!!" |
| tedong | 2003. szeptember 12. @ 08:11:21 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Mostani témámban egy olyan témával foglalkozok, amelyek a mai napig misztikusnak számít a harci mûvészetekben, ez pedig az életpontok kérdése. Az életpontok, gyakorlatilag az akupresszúra és az akupunktúra kérdéskörébe tartoznak. Az emberi testben lévõ meridiánokon (Ki energiavezetékek) úgynevezett akupontok találhatók, ezeket a pontokat stimulálják a keleti orvosok, vagy tûkkel, vagy masszázzsal, vagy moxával stb. Alapjában véve minden meridián egy-egy belsõ szervhez köthetõ. A belsõ szervek hatással vannak egymásra. Nem akarom részletezni a dolgot, a lényeg az, hogyha a Ki energia megreked az egyik szervben akkor ott energia többlet keletkezik, de itt is érvényes az enegrgiamegmaradás törvénye, ami szerint ha valahol többlet lesz akkor valahol energiahány lép fel.A szerveknek (szív, tüdõ máj, lép, vese, stb) sem az energia hiány sem a többlet nem jó. Tehát az orvos arra törekszik, hogy a test egyenletes Ki áramlását helyre állítsa. Ezt pedig úgy éri el, hogy az energiahiányos szervhez tartozó meridiánon bizonyos pontokat serkent, ezáltal helyreáll a szerv energiája, míg az energia többlettel bíró szerv meridiánjának bizonyos pontjaiból pedig elvezeti az energiát. Tehát például az akupunktúrában kétféle célú tûszúrás létezik, a serkentõ és a gátló. Persze a rendszer jóval bonyolultabban mûködik, de a lényeg kb ez. Az életpontok olyan akupontok amelyek megütésével megbontható a Ki egyenletes áramlása, zsibbadás, bénulás, eszméletvesztés, vagy halál is bekövtkezhet. Nem kell nagy erõvel támadni ilyenkor, de elég pontosnak kell lenni és az sem mindegy milyen ütõfelülettel támadjuk meg az adott pontot (pl. ujjal való szúrás, vagy az ujj begajlított ujjpercével stb.). Mindenesetre az elõbbi elméletbõl adódóan a bels szervekre is káros lehet egy egy ilyen pont megütése. Igazából nem sok nyugati mester van aki értene igazán az életpontokhoz, annak ellenére, hogy elég sok harcmûvészeti könyv van amely leír néhányat az életpontok közül. Elsõsorban csak a kevésbé veszélyesek az ismertek (pl. gyomorszály, tarkó, halánték, állcsúcs stb). Azonban ahhoz, hogy biztonságosan tudjuk használni ezeket a pontokat, ismerni kellene nem csak a pusztítást, hanem a gyógyítást is, mivel minden életpont megütése által okozott tünetet meg lehet szüntetni egy másik akupont stimulálásával, vagy egyéb módszerrel. Nem véletlen hogy elsõsorban Kínában, sok harcmûvész orvos is egyben, vagy pl. Japánban shiatsu fogásait is ismeri néhány mester. Sajnos a világ nyugati részén még mindig kétkedéssel fogadják a meridiánokhoz kapcsolódó gyógyítást. Nem kell csodálkozni azon sem, ha nem tanítják harcmûvészeti edzésen az életpontok támadását, mivel az ártalmatlanná tett ellenfél rendbehozását nem ismerik a fekete övesek sem. Ahhoz, hogy biztonságosan lehessen használni ezeket a "titkos "technikákat egyértelmûen egy akupunktúrában képzett orvostól kellene tanulni. |
| tedong | 2003. szeptember 11. @ 12:03:17 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Nézzük meg, hogy a taoisták hogyan fejlesztették a Ki(Csi)-energiát saját tetükön belül. Kétféle módszert, illetve utat lehet ezzel kapcsolatban megemlíteni. Van a Wai Dang , illetve a Nei Dang, tehát a belsõ és az úgynevezett külsõ gyakorlat. Igazából mindettõ gyakorlat erõsíti egymást így leginkább együtt érdemes gyakorolni. A belsõ gyakorlat elsõsorban meditációt takar, ahol a tudat erejével, vizualizációt használva a Ki-energiát keringetik a testben, illetve az égi és a földi energiákra is rákapcsolódnak. A harcmûvészetek szempontjából inkább a másikat, tehát a külsõ gyakorlatot használják. Ez gyakorlatilag a Tai chi, a Pa kua, a Hapkido útja. Itt elsõsorban a mozgág által-ami leginkább lágy és körkörös-áramoltatják a Ki-t a testben, illetve elsõsorban a vétagokban. A Ki érzetét, érzékelését a meditációk alatt bárki megtapasztalhatja-mivel a test nyugalomban van ez nem olyan bonyolult-, viszont mozgás közben már nehezebb elérni a kívánt hatást. A tai chi-ben, mivel elsõsorban az egyedül végrehajtott formagyakorlatot csinálják, könnyebb az energiát érzékelni, mint például a Hapkidoban, vagy az Aikidoban, ahol általában párokban gyakorolnak ezáltal sok zavaró tényezõ lép be a rendszerbe, mivel az ellenfélre is figyelni kell, nem csak a saját mozgásunkra.A Tai chi-ben csak késõbb kezdenek el partnerrel dolgozni, amikor már a forma jól megy és az energia is áramlik. A Hapkidoban ennek ellenére léteznek a Ki fenntartását szolgáló gyakorlatok, pl. evezõ gyakorlat stb. Mindenesetre mindkét rendszer a külsõ Ki gyakorlatok sorába sorolható. Persze érdemes, magát a Kit elõször meditáció közben megtapasztalni, mivel utána már"csak" az a dolgunk, hogy a meditáció alatt megtapasztalt érzeteket mozgás közben is fenntartsuk. Most nézzük meg, mi szükséges ahhoz, hogy a Ki áramlása akadálytalan legyen. A lényeges pontok: a test, a tudat és a lélegzet. A testtartás mindig egyenes kell, hogy legyen, ez elsõsorban a gerincre és az azon ülõ fejre vonatkozik. A távol-keleti harcmûvészetekben a karatétól, a taekwon-do-ig, mindenhol megfigyelhetõ ez a testttartás. Az elhajlásos , összegörnyedõ védekezés szinte csak a nyugati küzdõsportokra, kick-box, box jellemzõ. A legfontosabb meridiánok (befogadó és a kormányzó vezeték) ugyanis a gerinc mellett, illetve a fejtetõtõl középvonalon haladva a test elülsõ részén haladnak. A tudatnak nyugodtnak kell lennie,ugyanis bármilyen feszültség megakadályozza a Ki áramlását. A lélegzetnek mélynek és fõleg a kilégzáésnél, hosszúnak kell lennie. Ebbõl is látszik, hogy a test és a tudat mennyire összefügg. Ha a test görnyedt, feszültség lesz benne, a tudat sem lesz nyugodt és a ki is megreked. Ha viszont a test egyenes, a tudat elõbb-utóbb megnyugszik, a lélegzet is lassul a Ki bõségben lesz. De ez visszájára fordítva is igaz. Ha a tudat tiszta, a tartás eleve egyenessé válik és a lélegzet is normalizálódik. Figyeljük meg, hogyha izgulunk, a levegõt kapkodva vesszük, testünk görcsbe rándul. A buddhista meditáció pontosan ezen alapszik, a testtartás és a lélegzet ellenõrzésével a tudat megnyugszik és a Ki is normálisan fog áramlani. A taoisták másfelõl közelítik meg a dolgot. Õk is egyenesen ülnek (de õk széken, hogy a lapukon keresztül a föld energiáit is fel tudják venni) de elsõsorban a KI áramlására koncentrálnak, ezáltal a tudatuk megnyugszik és a lélegzet is mély lesz. Kétféle módszer de az eremény ugyanaz. |
| Adminisztrátor | 2003. szeptember 10. @ 22:49:47 |
Hozzászólások: 703 Regisztrálva: 2003. június 30. | (Leci lepj, be, hadd tudjak, hogy ki ir ilyen okosokat ) |
| Vendég | 2003. szeptember 10. @ 09:13:11 |
| Nézzük tovább azokat a filozófiai irányzatokat, amelyek hatást gyakoroltak a koreai harcmûvészetekre. Említettem, hogy a Zen (Csan, Szon) buddhizmus sok vonást vett át magától a taoizmustól. Elsõsorban a taoisták voltak azok, akik a természetben nyitott szemmel próbáltak járni. Megfigyelték az állatok viselkedését, mozgását, figyelemmel kísérték a növények fejlõdését, mert mindebbõl a Tao iletve Csí megnyilvánulását próbálták kielemzni. Nem véletlen, hogy a Kung-fu ágazatok (pl. a buddhista Shaolin)nagy része az állatok mozgását, illetve a harcban való viselkedésük lényegét próbálták megfogni, illetve utánozni. A Hedong Komdo (keleti tengeri kardvívás útja) elnevezésû koreai harcmûvészet egyes mozdulatait ugyancsak állatokról, illetve növényekrõl nevezték el. A koreai szerzetesek rövidebb visszavonulásaiknak ezt a nevet adták: ülni, mint az ugrásra készülõ tigris. Igazából a Koreában létezõ sámánizmusban is megfigyelhetõ az állatok, de gyakorlatilag az egész természet tisztelete. A sámánizmusban ismert a totemállat fogalma, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy egy nép, egy állattól származtatja magát, úgy érzik, hogy az állat szelleme szállt beléjük és így rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal is amelyek az állatra jellemzõek (nyilván: bátorság, robbanékonyság, erõ stb). Említettem, hogy a koreaiaknál ez az állat a medve (Tangun legenda), de ugyanez az állat a totemállatuk az ajnuknak is. A magyaroknál az úgynevezett turul madár-nagy valószínûséggel a kerecsen sólyom-(Emese álma legenda), amirõl nem nehéz elképzelni a gyorsaságot, mozgékonyságot stb. A karate-ban, mivel a kung-fu-ból alakult ki, is megtalálhatóak bizonyos állatokat utánzó mozdulatok és ezen mozdulatok egy része a taekwondo-ba is átment. A Hapkido ugyancsak a természetességet hangsúlyozza mozgásában, fõleg a három alapelvében figyelhetõ ez meg: Yu: utal a lágyságra, de elsõsorban a vízre, a víz körbeöleli az útjába akadt akadályokat, felveszi az edény alakját, amibe beletöltik stb. Won: a kört jelöli, a körkörös, vagy gömbszerû mozgás alapelve, amely a természetben lépten- nyomon megfigyelhetõ, pl. az ember, de akár a béka is körkörös mozgások sorozatát végzi úszás közben és így halad elõre a vízben. Hwa: a harmónira utal, elsõsorban arra a harmóniára, amit az ember önmaga és a természet között ki tud alakítani, utal arra, hogy igazán harmónia egy támadóval szemben csakis a kitérés során valósulhat meg, gyakorlatilag a két elõzõ alapelv felhasználásával (yu, Won), Olyan ez mint a bambusz,vagy a rizs, amikor szélvihar van nem áll ellent, miköben a merev, vaskos fák sorra kidõlnek. Choi Hong Hi nagymester mindig hangsúlyozta, hogy a Taekwon-do technikái a fizikai törvényszerûségeken alapulnak, ezek leginkább a természet törvényszerûségeit tartalmazzák, hiszen a fizika sem akar mást, mint a természetben fellelhetõ jelenségeket leírni. A Wonhwado ugyancsak a természetes körmozgáson alapul. Érdekessség ennél a harcmûvészetnél, hogy a sámánizmusból merítette kézmozdulatait, a sámánok "imádkozó" kéztartása: a tenyerek összeérnek és közben kis köröket írnak le. Ez a kézmozdulat eléggé hasonlít a Csi Kung-ban megtalálható energiagyûjtõ mozdulatokkal. | |
| Vendég | 2003. szeptember 08. @ 12:27:15 |
| Már korábbi írásaimban érintettem a koreai harcmûvészetek szellemi-filozófiai hátterét, mégis úgy érzem érdemes behatóbban is foglalkozni ezzel a témával.Olvastam egyszer egy dél-koreai tanulmányt a taekwondo szellemi hátterérõl. Az írás nem igazán foglalkozott a hagyományos fikozófiákkal, mondván a taekwondo új harcmûvészet, aminek újfajta filozófiát kell találni. Így maga a szerzõ próbált egy sajátos küzdelemben használható filozófiát kialakítani. Elmélete a teli és az üres tér fogalmát használta. Telinek vette azt a teret amiben megvalósul a támadás, tehát mondjuk az ellenfél azon testfelületét ahová a saját végtagunk becsapódik, míg üres az a tér amit támadás közben akaratlanul nyitva, tehát védelem nélkül hagyunk. Nyilván az ellenfél célja az, hogy ezt az üres teret megtámadja. Ennek a filozófiának az alaptétele az állandó változás, tehát ahol üres a tér ott elõbb-utóbb telítõdik és fordítva. Az egésznek csak az volt a hátulütõje, hogy a szerzõ ez utóbbi következtetésében abszolút visszakanyarodott a Taoizmus alaplényegéhez(jin-jang)és tudtán kívül teljesen ezt írta le. A Taoizmus: Érdekes módon ez a filozófia önmagában csak Kínában létezik. Koreában maga a Taoizmus sosem vert gyökeret, mint önálló filozófiai/vallási rendszer. Mégis- kimondatlanul -megtalálható az országban ez a filozófiai irányzat, mégpedig magában a szon-buddhizmuban. A szon/csan/zen buddhizmus gyakorlatilag az õsi buddhizmusnak a Kínában, a kínai szelélethez alkalmazkodott, buddhista ága. A buddhizmus, már Bodhidarma elõtt is ismert vallás volt Kínában, mégis a pátriárka ténykedése során lett népszerû igazán ebben az országban. Pontosan azért, mert sajátos kínai elemek épültek bele az Indiából származó vallásba és ebbõl a keveredésbõl született meg a Csan-buddhizmus.Mik voltak azok a kínai elemek amik beépültek? Súlypontozottan a taoizmus hitrendszere.Tehát ami a koreai államokba késõbb, mint buddhizmus bekerült az a buddhizmus és a taoizmus sajátos keveréke volt, amit ráadásul még a koreaiak is a saját elemeikkel bõvítettek ki. Nézzük meg,mirõl is szól a taoizmus. (Önmagában leírhatatlan, szavakkal ki nem fejezhetó , mégis megpróbálom körvonalazni.) Fõ fogalma a Tao (koreaiul Do), tehát az Út.Az út egyfajta szellemi magatartásra utal, a természethez és az élethez való viszonyulásra. Az Út -on járó ember a természer törvényeinek megfelelõen él, nem csinál semmi olyat, amivel a természet és a saját harmóniáját megbontaná. Olyan mint a víz (a Taoizmus egyik leginkább használt jelképe) sosem áll ellent, lágy, és mégis sziklákat, hegyeket tud elmosni. A természet tövénye pedig leginkább az örök változás, semmi sem állandó (ez önmagában a jin és a jang váltakozása). Ilyen változás, hogy a hegyek állandóan pusztulnak, de az alacsonyabban lévõ részek, gödrök mindíg tölõdnek. Olyan ez, mint a folyó kanyarulata, külsõ oldalán rombol, belsõ olalán épít.A másik fogalom a Te, az erény.Ez leginkább a helyes magatartást próbálja leírni, elsõsoban azt, hogy az alattvalókanak, hogyan kell viselkedinük urukkal szemben, de azt is, hogy a királynak hogyan kell kormányoznia.Az uralkodó és a nép kapcsolata sosem az erõszakon, hanem a harmónián kell hogy alapuljon. Eszménykép, a szerény, a nem harácsoló, a nem erõszakos és a nép érdekében cselekvõ uralkodó, így válik a Tao követõjévé és teremti meg a harmóniát. Természetesen, magáról a Taoizmus hitrendszerérõl könyveket lehetne még írni, inkább foglalkozzunk most azzal, hogy a taoista szerzetesek illetve mesterek mivel töltötték idejüket. Fõ célkitûzésük elsõsorban az örök életelérése volt, mivel meggyõzõdésük szerint, aki a természettel harmóniában él, sokkal tovább, vagy akár örökké is élhet.Ennek eléréséhez meditációt használtak(más Taoisták kémiával foglalkoztak életelixír elõállításának céljával, de ezek kevésbé voltak sikeresek), mégpedig energetikai, tehát a "csi"-t felhasználó, meditációt.Maga a Csi(koreaiul:Ki) energia fogalma is a taoizmusból ered. A Taoisták fedezték fel az emberi testben végigfutó energia vezetékeket, a meridiánokat, az akupunktúrát, és az életpontokat, amelyek megütésével bénulás, vagy akár halál is elõídézhetõ .Ezek mind a Csi-hez szorosan kapcsolódó fogalmak. A Csi-energiának sokféle megnyilvánulása van. Csi van a levegõben,mégpedig olyan fontos Csi, hogy hiányában az ember pár percen belül elpusztul, de Csi van az ételekben, az italokban, amiket feldolgozva, a szervezet energiához jut( gondoljunk az ételeken feltüntetett energia tartalomra!!). Eredeti Csi-nek hívják a szüleink által ránk, hagyományozott energiát, ami nem pótolható, állandóan fogy és a végén, ennek hiányában halunk meg. Energiája van a földnek (gondoljunk a vulkánok kitöréseire), és Csi van az égben is (pl. villámlás), és az ûrben is. A taoisták odafigyeltek táplálkozásokra, gyógyteákat, erõsítõ fõzeteket ittak, hogy minél tisztább és minél több Csi-energiához jussanak. Meditációik során az ég és a föld energiáira kapcsolódnak rá és ezeket gyûjtik energia központjukba(alsó tan-tien, vagy tanjon koreaiul). A shaolin szerzetesek megtanulták a taoistáktól az energia áramoltatás képességét,ezzek hajtják végre bámulatos harcmûvészeti töréseiket. A Taoisták viszonta harcmûvészeteket tanulták meg a buddhistáktól (a taoista"saolin" kolostorok pl., ahol kung -fut gyakoroltak :Wutang-shan, Huasan) és fejleszették tovább Pl: Pa kua chuan, tai chi chuan, ahol kifejezetten a Csi energiát használják ellenségük megállítására. A taoista hatások megfigyelhetõk a koreai harcmûvészetekben is, itt is ismert az életpontok fogalma. A Hapkido végsõ célja a Ki használatán alapuló önvédelem. A hapkido lágy technikái magát a Ki(Csi) áramlását hivatott elõmozdítani, ugyanis a megfeszített izmokban megreked a Ki, míg a lágy karban akadálytalanul áramlik.Maga a taoizmus egy alapgondolata is felfedezhetõ a Hapkido-ban: " lágy legyõzi a keményet, gyenge az erõset". A Taekwndo légzéstechnikája (támadáskor a levegõ kifújása) a légzés Ki jét próbálja belekoncentrálni az ütésbe.Lényeges, hogy a taekwondo tecnikák végig lazán menjenek és csak az utolsó pillanatban feszüljön meg a test és csak rövid igeig, különben a Ki megreked a kézban. Számos más koreai harcmûvészeti irányzat is létezik, amelyek fõleg lágy, tehát köríves tecnikákat alkalmaznak és ezáltal generálják a Ki-t. Természetesen nem csak a taoizmus és vele együtt a buddhizmus hatásafedezhetõ fel a koreai harcmûvészetekben. További írásom, majd ezeknek a filozófiáknak a bemutatását fogja tartalmazni. | |
| Vendég | 2003. szeptember 02. @ 08:03:56 |
| Folytatom a szon-buddhizmus és a harcmûvészetek kapcsolatának elemzését,de most kifejezetten a Hwarangdo szemszögébõl.Érdekes megfigyelni, hogy Kínában bár a harcmûvészetek és a zen szinte egyszerre alakut ki, mégis kapcsolatuk megmaradt a szerzetesi keretek között. Ezzel csak arra akarok rámutatni, hogy Kínában sosem létezett olyan hadsereg, vagy elit alakulat ami kifejezetten buddhista alapokra épült, ellentétben a szillai Hwarang alakulattal. Kínában csak a Shaolin szerzetesek gyakorolták a kettõt együtt. Japánban a szamuráj réteg már, mintegy 200-300 éve létezet akkor, amikor maga a Zen egyáltalán meghonosodott az országban. Megállapíthatjuk, hogy a zen-buddhizmus hadseregben való megjelenése elsõsorban a koreai királyságokban volt jellemzõ, ahol eleve azzal a céllal hozták létre a Hwarang alakulatot, hogy magát a buddhizmust (leginkább a meditációs változatát:zen vagy szon), illetve annak erkölcsi kultúráját is oktassák a harcosok között. Igazából nagyon helyesen látta, mind Von Kvang buddhista tanító, mind Csinhung király, hogy önmagában csak a harci technikák oktatása nem elég a hadseregben. Miért nem elég? Azért, mert a jól kiképzett harcosok, megfelelõ erkölcsi morál nélkül csak egyszerû gyilkológépek, akik nem csak az ellenségre, de magára a szillai államra is ugyanolyan fenyegetettséget jelentenek. Ne feledkezzünk meg a napjainkban is létezõ és ismert katonai puccsokról, hatalomátvételekrõl. Azonkívül, az inteligens és becsületes katonák szellemi értelemben is felülkerekednek az ellenségen, észjárásuk gyors és kreatív, improvizációktól sem mentes. Érdekes párhuzam figyelhetõ meg egyébként az Angliában élõ Artúr legendában, ahol a grál-lovagok nem csak katonai értelemben, de erkölcsükben is példa értékûek. Van ugyanakkor még egy nagyon érdekes vonatkozása a meditáció oktatásának. Ez az a terület ami máig megosztja a közvéleményt, de magukat a harcmûvészeteket gyakorlókat is. Ez az a jelenség amit miszticizmusnak, vagy csodáknak mondunk a harcmûvészetekben és legutóbbi képviselõje ennek a jelenségnek Ueshiba Morihei, az aikido megalapítója. Állítólag valóban csodás képességekre tett szert, mert akár karddal, akár lõfegyverrel támadták meg, saját elmondása szerint, mindig egy felvillanó pont vagy valamiféle fény jelezte neki elõre, hogy a támadás milyen irányból érkezik, így számára nem volt nehéz feladat a könnyed védekezés. Most idéznék egy rövid történetet Man Gong koreai zen mester életébõl:"Man Gong nagyon szorgalmasan tanult öt éven át. Egy napon, tizennyolc éves korában,a következõ kóant(zen kérdés)hallotta:"A tízezer dharma visszatér az Egybe, de hová tér vissza az Egy?"Hirtelenjében nagy kétség lett úrrá rajta. Sem enni, sem aludni, sem másra gondolni sem tudott, csak erre az egy kérdésre. Egész áldott nap, még késõ éjszaka is ez a kérdés foglalkoztatta, akárhol volt, akármit csinált. Egyik nap, amint éppen meditált, nagy lyuk jelent meg a falon, amivel szemben ült. Az egész tájat látta! A rét, a felhõk és a kék ég tökéletes tisztasággal látszottak a falon keresztül. Megérintette a falat. Ott volt ugyan, csak áttetszõe, mint az üveg. Felnézett, és átlátott a tetõn. Kimondhatatlan boldogság töltötte el. Másnap reggel berontott a zen mester szobájába, és így szólt:-Behatoltam valamennyi dolog természetébe! Megvilágosodtam! -Igazán? Akkor mondd meg, mi valamennyi dolog természete!-szólt a zen mester. -Átlátok a falon és a tetõn, mintha ott sem lennének-felelte Man Gong. -Ez az igazság? -Igen, nincs többé akadály elõttem. A zen mester felkapta zen botját és fejen ütötte Man Gongot. _Na, most sincs semmi akadály? Man Gong elképedt. Elvörösödött, szeme kidülledt, és a falak megint áthatolhatatlanná váltak." Ez egy nagyon tipikus zen történet, a mester reakciója sem meglepõ, ugyanis a meditáció melléktermékeként elõfordultak ilyen csodás dolgok a szerzetesekkel, ugyanakkor a zen szempontjából ezek a csodák csak eltérítik az embert a helyes úttól, tehát semmiképpen nem cél, ilyen képességek kialakítása. Ugyanakor egy harcos ilyen és ehhez hasonló képességekkel, szinte legyõzhetetlenné válhat.És valóban olvasható a Hwarang harcosok kiképzésénél, hogy bizonyos képességeket direkt fejlesztettek a harcosokban. Ilyenek voltak pl: nagy távolságok megtétele rövid idõ alatt, bizonyos meditációs állapotban, az ellenség szándékának felismerése, illetve az ellenség befolyásolása, stb. Ez az a dolog, amit sok, harcmûvészettel foglalkozó fehér ember kinevet, mégis, nem vethetõ el teljes biztonsággal, hogy a meditációt ilyen célokra is használták. | |
| tedong | 2003. szeptember 01. @ 07:32:52 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Az elõzõ írásomban körvonalaztam, hogy a szerzetesek miért tanulták a harcmûvészetet.Felmerül a kérdés, hogy a szamurájok, illetve a hwarang harcosok miért foglalkotzak buddhizmussal? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához segédanyagot veszek igénybe, mert ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni: "A japán zen mesterek szamurájokat is tanítottak. Mit tanítottak nekik? A koncentrációt, az önuralmat, az ego feladását. Tanították az ülést, tanították a járást, tanították a légzést, tanították a harcos útját, A harcias lény értelemben vet harcosnak, aki mindenre rátámad, ami mozog, gondolkodás nélkül lõ, nem sok köze van a budó harcosához. A do, az Út, az a módszer, az a tanítás, amely megérteti velünk testünk, tudatunk és énünk mûködését. A harcmûvészetekben nem csak arról van szó, hogy fizikailag erõsebbek legyünk az ellenfélnél, és legyõzzük õt. Minél inkább emelkedünk a harci technikákban, annál veszélyesebb ellenfelekkel találkozunk. A test erején és ügyességén felül a tudat erejének és ügyességének igénye is megjelenik, csak akkor jelenik meg a do, az Út igénye is. Mi a tudat ereje egy harcos számára? A megérzés révén elébe menni az ellenfél mozdulatainak, tudatosítani a harc pillanatának egészét. Akaraterõvel ez nem lehetséges, mert akkor azén irányítaná a cselekvést. A cselekvés , amely nem az énre támaszkodik. Képesnek lenni harcolni, küzdeni, gyakorolni a nem-cselekvést, a nem-harcot, anem-gyõzelmet. És mégis gyõztesként kikerülni. Ez az, amit Bodhidharma nagymester a Saolin barlangjában tanított. Az én feladását a test és a tudat koncentrációjának gyakorlásában....A tudat mozdulatlanságát is, melyben a gondolatok nyomtalanul eltûnnek. A harcos hála a zazen gyakorlásának, erejét mély megérzéssel és nagy energiával tudta kiegészíteni. Automatikusan átltette a gyakorlatba a helyes FIGYELMET. Miért kell egy harcosnak odafigyelnie? Azért , mert elég egyetlen hibát vétenie, és megal. A harcos szoros kapcsolatban áll az élettel és a halállal. A közönséges ember elpazarolja az életet és megfeledkezik a halálról... A harcos odafigyel, mert egyetlen hiba az életébe kerülhet, és az élet kincs, ezt tudja. Érzékei riadókészültségben vannak, csendesnek kell lennie, harmonizálnia kell a csenddel. Hallgatnia kell, látnia, éreznie az illatokat. És gondolkodnia kell, HELYESEN "gondolkodnia", és helyet változtatnia. Ha máshová, vagy a holnapra gondol, az végzetes lehet a számára. Jelen kell lennie, aktívnak kell lennie, lennie kell. És ahhoz , hogy legyen, el kell felejtenie önmagát. Az úton heverõ kõvé kell válnia, a patakban folyó vizzé, szélrázta fává, és földön járó embrré. Magává az Úttá kell válnia. Amikor normális gondolkodásmódját használja, az csak KÉPZELGÉS. Így a harcos megtanulja mély agyát, az ösztönös agyát használni. A testével fog gondolkodni. Belefoglalja testét a "gondolkodásba", és belefoglalja egyesített tudatát a mozgásba. Ilyen az az Út, amelyet Bódhidarma nyagymester tanított.Azt az utat tanította, amely életünk teljessége a JELEN PILLANATBAN:"(Barbaza Kosen: Zen itt és most) |
| tedong | 2003. augusztus 29. @ 10:30:02 |
| Hozzászólások: 32 Regisztrálva: 2003. június 30. | Mivel korábbi írásaimban felmerült a szonmudo(sunmudo, magyarul:zen harcmûvészet) neve, úgy érzem egy kicsit érdemes többet megtudni errõl a stílusról. A szonmudo egy õsi, szerzetesek által kialakított harcmûvészetbõl fejlõdött ki. Az eredeti buddhista harcmûvészetnek, ami Koreában kialakult a Bul Kjo Szul nevet adták (jelentése:buddhista harci technika).Alapítói a Hwarangdo megalkotója Von Kvang, illetve a koreai buddhizmus egy másik nagy alakja Von Hjo szerzetesek voltak. Rájöttek ugyan arra, mint a shaolin kolostorban, hogy a szerzeteseknek nem elég csak a szellemükkel foglalkozni, hanem a testüket is karban kell tartaniuk, ugyanakkot a testgyakorlás a szellemi fejlõdésre is visszahat. Ezért aztán,mint a meditáció egy formáját tartották számon a harci technikákat. A buddhista alapokra épülõ Szillában, iletve a késõbbi Korjo államban virágzott a Bul Kyo Szul, viszonta Csoszon-dinasztia(Yi-dinsztia) alatt, a buddhista üldözések miatt teljesen feledésbe merültek a technikák. 30 évvel ezelõtt Jangik szerzetes elkezdte összegyûjteni a régi buddhista írásokat az õsi harcmûvészetrõl és ennek eredményeként alkotta meg a Szonmudo-t.Ez a gyakorlat Japánban sem ismeretlen, ott ugyanis a Shorinji Kempo-t alkotta meg egy japán katonatisz, a Shaolin templom falfestményein látható harci mozdulatokból. A szomnudo ütések és rúgások összességébõl áll, technikái hasonlítanak egyes kung-fu technikákhoz. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a légzés gyakorlására, valamint egyes jóga szerû mozdulatsorok végrehajtására. A jóga szerû mozdulatokkal az egész testüket rugalmassá és hajlékonyá alakítják (ellenben a Taekwon-do-val ahol leginkább a lábak és a csípõ lazítására koncentrálnak). Eleinte csak szerzetesek gyakorolták a szonmudot, jelenleg azonban már Európában is lehet gyakorolni, világi emberek számára is. Az egyik híres lazító gyakorlatsorozat neve o che joo bop, ennek a képpekkel való ábrázolása a hivatalos honlapon is megtalálható. Sok szerzetes azonban csak kiegészitõ tevékenységkként ûzi ezt a harcmûvészetet a meditációk mellett, míg mások-fõleg a világi tanítványok-inkább a fizikai oldallal foglalkoznak.Ez az eltérõ hozzáállás a jelenleg mûködõ Shaolin templomban is megtalálható(Kínában), sõt ott jobban el is válik a szellemi és a fizikai gyakorlás, ami azt jelenti, hogy azon szerzetesek akik a kung-fut gyakorolják, csak nagyon keveset meditálnak. Koreában ugyanakkor csak néhány kolostorban gyakorolják a szonmudot, a legtöbb helyen leborulások végzésével edzik illetve tartják karban testüket a szerzetesek. Ugyanakkor egyfajta csikung szerû mozdulatsorral minden szerzetest megismertetnek. A szonmudot a koreai buddhizmusra oly jellemzõ szürke ruhában gyakorolják, mostanában megjelentek már az övek is, amik színeikkel a harcmûvészetben való jártasságot is jelzik. Felmerül a kérdés, hogy miért kapcsolódik ennyire össze a harcmûvészet és a buddhizmus (leginkább a zen ága) gyakorlása. Ezzel a kérdéssel egy következõ hozzászólásban fogok foglalkozni. |
| Vendég | 2003. augusztus 27. @ 10:52:39 |
| Visszakanyarodnék a korábbi írásaimhoz és kis kiegészítéseket teszek. Említettem, hogy újabb és újabb harcmûvészetek jelennek meg Koreában és ezek alapjai fõleg újonnan átvett japán és kínai technikák.Ennek az állításnak természetesen ellentmondanak bizonyos koreai alapítók, akik hangsúlyozni szeretnék iskolájuk tradícionális voltát, valamint koreai eredetét. Az ITF Taekwon-do-ban sokáig tanították úgy az alapító élettörténetét, hogy mikor 1937-ben Japánba utazott, a kezet elõnyben részesítõ soo bak git(tan soo do-t) tanulta egy ottani koreai mestertõl. Csak a 90-es években derült ki, hogy igazából karate volt az amit tanult. A tang soo do koreai jelentése kínai kéz, ami egyébként a karate eredeti jelentése is. A jelenleg a világban oktatott tang soo do,annyira nem válik el a karatétól, hogy a formagyakorlatai abszolút megegyeznek az okinawai formákkal. Az interneten egyre több website nyílik amely eddig Magyarországon ismeretlen koreai harcmûvészetet népszerûsít. Itt van pl. a sunmudo és a sun kwan moo. Ezek koreai szerzetesek által megõrzött harcmûvészeteknek mondják magukat.Amúgy tényleg kolostorokban gyakorolják elsõsorban ezeket a technikákat a nevükben a sun(magyarul:szon) a zen szó koreai megfelelõje. Amúgy a technikák nagyon hasnlítanak bizonyos kung-fu technikákra. Igazából lehetséges, hogy tényleg fennmaradtak ezek a harcmûvészetek, a hegyek közé települt és ezáltal a társadalomtól izolált kolostorokban. Viszont felmerül a kérdés, hogy miért pont most törnek ki a kolostorok világából, mikor erre akár már 1945-ben is alkalom lehetett volna, lásd a taekwondo, hapkido kialakulását. Igaz, a taekwon-do elsõnek járta végig az ismertté és népszerûvé válás rögös útját ezáltal lehetõséget biztosított más koreai harcmûvészetnek is az elterjedésre. Mindenesetre fucsa ez a hirtelen nyitás a világ felé a buddhista szerzetesek részérõl. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem örülök, hogy egyre több koreai stílust lehet megismerni, hiszen ez csak színesíti a palettát. Itt van egy másik koreai harcmûvészet a Haedog komdo. Technikájukat elnézve tényleg nagyban különböznek ezek a iaido, vagy a kendo technikájától. Ugyanakkor elkezdtek hakamát viselni a koreai kadvívók is és ez szerintem nem szerencsés,mert a hakama kifejezetten japán ruhadarab, ugyanakkor hangoztatják, hogy eredeti koreai harcmûvészet az amit csinálnak. Persze ezeknek a visszásságoknak a hátterében elsõsorban a koreai-japán történelmi viszonyok állnak.Egészen a legutóbbi idõkig nem volt felhõtlen a kapcsolat a két ország között. Ez persze a tények ismeretében nem meglepõ. Igazából mindezek a dolgok csak a koreaiaknak fontosak, mert szerintem egy harcmûvészet értékét nem az adja, hogy honnan származik, hanem, hogy használható technikákat alkalmaz, vagy sem. Viszont nem árt tanulmányozni a kínai, japán és koreai történelmet, hitvilágot, erkölcsi kódexeket, mert így közelebb kerülhetünk egy-egy technika megértéséhez, a mesterek gondolatvilágához, egy -egy stílus kialakulásának körülményeihez. | |
| Vendég | 2003. augusztus 26. @ 10:17:59 |
| Mai témám csak részben érinti a koreai harcmûvészeteket, leginkább a koreai szellemiség alapjáról írok most. Említettem, hogy a koreai királyságokban a nomád állattartó társadalmakban megfigyelhetõ lovas-íjjász harcmodor terjedt el. A Hvarang harcosok természetesen kínai fegyverekkel is megtanultak bánni, de nyilván az õsi harcmodort is alkalmazták. Vizsgáljuk meg, hogy az õsi harcmodor, hogyan alakulhatott ki Koreában. A tudósok mai véleménye szerint a koreaiak az Altáj hegység vidékérõl-belsõ ázsiából-vándoroltak a félszigetre. Az útvonaluk valószínûleg a sztyeppeövezeten keresztül vezetett.Tárgyi bizonyítékok nem igazolnak semmi olyasmit, hogy a koreaiak nomád állattartók lettek volna és emiatt, illetve ebbõl következõen vándoroltak jelenlegi hazájukba. Tény azonban, hogy a sztyeppeövezet általunk vizsgált részén az összes nép, nomád állattartó volt. Korea területe nagyrészt hegység, ami nomád állattartásra nem alkalmas, tehát ha nomádok lettek volna, nem lett volna érdekük a területre betelepedni. Valószínûleg arról van szó, hogy a koreai nép a velük érintkezõ népektõl tanulta meg ezt a harcmodort.A koreai sírokban található falfestményeken szereplõ koreai harcosok ruházata, fegyverzete, lószerszáma teljesen analóg a nomád állattartó népeknél megtalálhatóakkal.Ez a jelenség Európában is megfigyelhetõ, ahol a magyar könnyûlovasság, a huszárság harcmodorának átvételekor egész felszerelését és ruházatát is átvették az európai hadseregek. Érdekes tény, hogy a honfoglaló magyarokhoz nemcsak a harcmodor, hanem hiedelemvilág tekintetében is hasonlítanak a koreaiak. Hiedelemviláguk-szándékosan nem a vallás szót alkalmazom-a sámánizmus volt. Ez az "õsvallás" teljesen elterjedt volt ázsia nomád , illetve a tajgán élõ halászó-vadászó népei között. A koreai eredetmondában-Tangun legenda- éppúgy megjelennek a totemállatok, mint ahogy a magyaroknál a turul-az Álmos fejedelem legendájában, vagy a csodaszarvas-a Hun és Magyar legendában. A koreaiak elsõdleges totemállata a medve volt( ugyan az eredetmondában a tigris is megjelenik, de társa a medve lesz minden koreai õsanyja).Érdekességként megemlítem, hogy a japánban élõ ajnu népcsoport totemállata ugyancsak a medve. Szilla területén talát aranykorona (ún.Szilla-korona) abroncsából életfák nõnek ki ezzel utalva arra, hogy viselõje kapcsolatban áll a szellemekkel. Az életfa (ami a magyar népmesékben az égigérõ fa képében jelenik meg) köti össze a mi világunkat a lenti és a fenti világgal a sámánizmus világképe szerint, és a sámán ezen keresztül tartja a kapcsolatot a szellemekkel. Megállapíthatjuk, hogy a koreai nép bizonyos vonások tekintetében, hiedelem világ,harcmodor, a honfoglaló magyarsággal azonos kultúrával rendelkezett. A koreaiak a mai napig állítják, hogy nyelvük a magyarral és a törökkel rokon, Nyelvtani szerkezetet tekintve valóban van hasonlóság ezen nyelvek között. Természetesen ennek az írásnak nem az a tiszte, hogy rokonságot, leginkább vérrokonságot állapítson meg a koreai és a magyar nép között, ílyesmirõl, természetesen nem lehet beszélni.Viszont kultúra és hiedelemvilág szempontjából tényleg megállapítható, hogy a két nép hasonló forrásokból merített. A sztyepei nomádok például szívesen vállalták a rokonságot a hódító hunokkal-így pl. a magyarok is-és nem tettek különbséget egymás között sem, mert kultúrájukban azonosak voltak. Ilyen értelemben a koreaiak és a magyarok között egyfajta "szellemi rokonság" mégis megállapítható. A koreaiak ugyanakkor máig õrzik samánisztikus hagyományaikat, sámánjuk, a mudang a mai napig élõ és létezõ személy illetve fogalom. Magyarországon sámánisztikus hagyományaink népmeséinkben, dalainkban, népszokásainkban élnek tovább észrevétlenül. |
1 hozzászólás