Blog > [Jade]
Tökfõzelék
2005. április 07. @ 12:38:00 | Hozzászólások: 15 | Olvasva: 440x
Csak azért ez a cím, mert éppen ebédelek. És üzenem a szoc.pol. tanárbácsinak, aki minden második órán ellövi poénként, hogy fogalma sincs, hogy etimológiailag honnan származhat a finomfõzelék neve mert legalább olyan rossz mint a tökfõzelék meg stb.(szerinte!), hogy szerintem meg finom és pont. Csak jó helyrõl kell beszerezni.
Tavasz van, ó je! Ettõl függetlenül az egyetem meg hideg.
Semmi sem tökéletes. De tanulok új fogalmakat. Pl.rabok = a büntetésvégrehajtás kuncsaftjai
boszorkány = szexuálisan frusztrált, seprûn közlekedõ, élemedett korú nõszemély
Amúgy mindenki tavaszian fáradt. Mások Blogjai legalább annyira lelassultak, mint amilyen az enyém volt mindig is
Megint kajás könyvet olvasok. Legalábbis annak tûnik így elsõre. Egy év Provanceban a címe. Mielõtt bárki megkövezne, azért nem Fablet olvasok, mert az ÁT-t (Álmok tengere) otthonfelejtettem, az egy szem maradék Vis Majorom meg Tenchinél van, õ olvassa ugyanis. Hát ez van gyerekek. De legalább van idõm (kac-kac) írni a memoirokat. Jelpill 26 oldalnál tartok, szal sehol, de az eddigi átlaghoz képest fénysebességgel haladok...1-2 éven belül kész is leszek...
Najó ennél azért bizakodóbb vagyok. És nagyon nagyon be kellene fejezni a vámpíros marhaságot. Csak nem tudom, hogy szegény csajnak meg kéne-e halnia vagy nem...poor Freya. Azt meg az Admin szerintem nem engedné, hogy szavaztassak, meghaljon-e vagy nem
Novella megint
2005. április 05. @ 13:57:33 | Hozzászólások: 3 | Olvasva: 201x
Author’s comment: Ez a kis agyszülemény a U Can Leave... folytatása lenne. Amint az a címbõl is látszik, én sem teljesen így képzeltem a folytatást, véletlen volt.
Kis kitérõ....
(Shounen ai warning!...én szóltam)
Spike hármasával szedte lefelé a lépcsõfokokat, hogy minél messzebbre kerülhessen ettõl a gyönyörû, de hisztis nõtõl. (Aki, ha jobban belegondolunk, nem is ok nélkül volt hisztis...) Még a nevét sem tudja...vagyis...
Ekkor vette észre a tárcát, amit mindaddig a kezében szorongatott. A fényképes igazolványról feszengve mosolygott vissza a lány arca.
- Freya Braun...legalább ezt is tudjuk. – sóhajtott Spike, majd társalogni kezdett a képpel. – Nos kisszivem, azt hiszem, legalább még egyszer találkoznunk kell, hogy visszaszolgáltasd a kabátomat. Aztán esetleg visszakapod a pénztárcád.
(Hé, Spike-nak visszatért a bunkó stílusa, hurrá!)
- Hé! – kiáltott rá valaki a sötétbõl .
Spike hátrafodult és egy bizonytalanul közeledõ alakot vett észre. Zavaróan hasonlított Angel-re. Zavaróan részegnek tûnt, s ahogy igyekezett megállni a lábán a másik elõtt, zavaróan – mondjuk ki – büdös lehellete volt.
- Szia Angel. – köszönt a szõke és fejét próbálta olyan távol tartani, amennyire nyakizületétõl tellett. – Ahh, hol jártál, te részeg disznó?
- Buliban voltam. Legénybúcsú. Megettem mindet. Holnap nem lesz esküvõ. – mondta, s röhögött.
- Látom, hozod a formád. – húzta el a száját Spike. – Hazavigyelek? (Kedves vagyok valakivel. Jaj ne!)
- Feljössz egy kávéra is? – kacsintott ferdén Angel.
- Persze, és az ágyad is megvetem, plusz kapsz jóéjtpuszit. – mondta Spike, s támogatni igyekezett „barátját”. – Ugye tudod, hogy utállak?
- Dehogy utálsz, csak mondod. – vigyorgott Angel.
A beszélgetés hasonló hangnemben folytatódott egészen addig, míg a részeg vámpír lakására nem értek.
- Gyere be – nyitott ajtót a vámpír ( a másik vámpírnak ^^” ) és túlzott udvariassággal betessékelte Spike-ot. A mozdulat azonban túl nagyra sikeredett, s Angel – nem kevésbé kecsesen – elterült a földön. – Hoppá!
A szõkének igen tömör véleménye volt a dologról:
- Hülye.
- Már megbocsáss, fiatal barátom, de ez nem a hülyeség kategória, csupán mozgáskoordinációs problémáim adódtak. Ideiglenes jellegûek természetesen. – magyarázott Angel, s közben a mutatóujjával utánozta a metronóm mozgását, jelezve ezzel mondanivalójának tanító szándékát. Ezzel csak annyit ért el, hogy Spike ideges lett (jobban mint volt), keresztbeálltak a szemei, és egyre nagyobb ingere volt rá, hogy leüsse a barna szépfiút. (Aki kb. egyetlen hátrányos tulajdonsággal rendelkezett: vámpír volt.)
- Angel, tudod mit?
- ???
- Dögölj meg!
A másik részérõl bamba és fölöttébb értetlen vigyor volt a reakció. Aztán Spike észbekapott.
- Ja, tényleg. Már egy ideje halott vagy.
- ...
- Ööö...na jó, inkább menj aludni, hogy hazamehessek végre. Nélküled is épp elég pocsékra sikeredett az estém. (Voltak jó részei ugyan... *perverz vigyor*)
Spike mineközben – elkerülendõ, hogy kiöntse szivét egy részeg disznónak, izé...vámpírnak – Angel párnáit püfölte az ágyon. Merõ figyelmességbõl persze. (Tényleg megágyazok neki! Ez a vég! Házivámpír leszek!!! Neeeee!!!)
Angel agya ekkor borult el véglegesen. Valószínûleg az alkoholszint a vérében (amit õ mások vérébõl nyert...) elérte a maximum hatásfokát. Hangtalanul (kinek mi számít annak... Bár Spike-ot az is teljesen hidegen hagyta volna, ha Angel ütemesen a padlóba veri a fejét...) Spike mögé lépett, és miután úgy érezte, elég erõs ahhoz, hogy stabilan megálljon a lábán, megszólalt. ( kettõ egyszerre nem megy, ugyebár...)
- Helyes vagy így hátulról, babám. – mondta, s közben, csak úgy betyárosan, Spike hátsójára csapott.
A szõkének itt (meglepõ módon) még mindig nem fogyott el a lélekjelenléte. (Holott egy „normális” Spike itt már régesrég az ágy szélébe verte volna Angel fejét – sokszor egymás után persze – s közben végkony nõi hangon kéjesen sikoltozott volna mellé, hogy a szomszédok maximum holmi hangos légyottra gyanakodhassanak.) Tehát Spike, nagyot sóhajtott, s miközben elszámolta magát félezerig (ehhez kb tíz másodperc kellett neki a jelen esetben), megemlítette Angel-nek, mi lesz vele, ha nem állítja le magát sürgõsen. Noha, a fenyegetés maga, igen meggyõzõ volt, Angel-re az égvilágon semmi hatással nem volt. Ehelyett a még mindig háttal álló Spike füléhez hajolt és kéjesen belesúgta: - Komolyan mondtam. Tetszel.
- Végérvényesen hülye leszel, ha bepiálsz. Irány az ágy! – morgott Spike. Minél hamarabb el akart tûnni innen (is). Olybá tûnt, ezen az estén mindenki meghülyült.
Itt jött el az a pillanat, amikor Angel kihasználta erõfölényét, a gravitációt, a maradék részegségét, a meglepetés erejét, stb. és nemes egyszerûséggel leteperte Spike-ot, akinek csak annyi ideje maradt, hogy arccal „támadója” felé forduljon. Így, romantikus pózban fetrengve az ágyon, kellemes közelségben igazán jól festett a két pasas. Spike-nak valahogy mégis egyre azon járt az agya, hogyan rúghatná le magáról a másikat. Angel-nek viszont – ismét – vallomástevõ kedve volt.
- Szóval. Ott tartottam, hogy jól nézel ki.
- Kösz a bókot. – fintorgott Spike, megpróbálván a következõket Angel értésére adni (ha eddig nem vette volna észre magát): Szálj le rólam te otromba büdös állat és nem akarlak látni az elkövetkezendõ 300 évben, ha lehet költözz másik bolygóra, legyél szerzetes, kasztráltasd magad, stb. Igyekezete hiábavaló volt, Angel folytatta.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én most jöttem rá, hogy veled sokkal jobban kijönnék, mint Buffy-val. Végre megértettem, hogy mikor visszatértem Drusilához, tulajdonképpen hozzád tértem vissza! Csak azért bosszantottalak folyton, mert idegesített, hogy úgy rajongsz érte. Szeretlek!!! Hagyd ott Dru-t és próbáljuk meg együtt! – mondta Angel egy szuszra, szenvedélyesen átölelte a másikat (talán még könny is csillogott a szemében), majd elkezdte közelíteni arcát a Spike-hoz, szemmel láthatóan azért, hogy megcsókolja.
Spike-nak itt lett elege. Vámpírfeletti erõvel lelökte magáról Angelt, aki ezután meglepõen hamar talpra ugrott (vagy kecmergett?) és megint a szõkének esett volna csücsöri szájjal cuppogva. Spike-nak valahogy ez az élmény nem hiányzott.
Angel orra hatalmasat roppant. Spike ökle is. A kettõ ugyanis találkozott. Angel részérõl a dolog eredménye ájulás lett. Megmaradt fõhõsünk kecsesen elnyikkantott egy „au”-t, fájdalmát kifejezendõ, majd visszaváltott régi jó stílusába: - De kemény az orrod, b*meg!
S ezzel sietve elhagyta a vámpírkérót. Semmire sem vágyott jobban mint egyedüllétre és egy jó zuhanyra. Két szerelmi kaland egy estére éppen sok volt.
Szülinapom van ^_^
2005. április 04. @ 09:02:17 | Hozzászólások: 0 | Olvasva: 171x
Az elõbb kitörölte az egész bejegyzésemet a server. Hogy rohadna le....
Szóval Try Again:Péntek este felszedtem Tenchit a vonatállomáson. A vonat nem késett, sõt, pontos volt, hurrá. Kaptam Balettek könyvét. Van benne kisszótár, eztán talán nem úgy fogom írni pl. hogy grandzsöté hanem szépen grande jeté. Így azért mindjárt más, nem? ;)
Szombaton pakolászás, fõzés. Aztán még ebéd elõtt kis kirándulás, hogy egy sürgõs újságrendelésnek eleget tegyünk. De sikerült! Megdolgoztunk a kajánkért. Keranyámék felköszöntöttek. Kaptam egy utcatáblát, rá van írva, mennyi múltam, el ne felejtsem.
Szülinap. 20. Ezután 40 évig mindenkinek mondhatom, aki a koromról érdeklõdik:
1. az a kéményben van
2. most múltam 20
Amúgy jó. Végre nem voltam tanácstalan, mikor megkérdezték, mit szeretnék, és tényleg! Szóval most van egy szép piros Thompson cd/mp3 playerem.
Meg egy színes! bikinim, ami kb 2x lesz rajtam, de azért van és ez jó. Életem elsõ komoly megfontolásból mégis gyorsan és hatékonyan kiválasztott színes kétrészes fürdõruhája. (Szóval ezernyi szempontból az elsõ!) Kaja után estére felkerekedtünk és elmásztunk meetre találkozni Shitoval (Shitotól megkaptam az új Fable könyvet!!!). Na jó, nem is másztunk. Tenchi vezetett. Õ nagyon élvezte, én azért kapaszkodtam. Legalább annyira aggódtam, mintha én vezettem volna.
Meet: olyan, mint amikor utoljára voltam. Még a klikkesedés is. Az újoncok már nem akarnak ismerkedni a régiekkel, õk sem erõltetik. Lassan már én sem aggódom emiatt. Rápillantok a tömeg egyik felére és beülök a barátaim közé, akik anno maguk közé fogadtak, mint újoncot. Hiányoznak, de azt legalább tudhatom, hogy ha odatolom a képem valamelyik szombaton, mindig lesz valaki, aki örömmel fogad. Ez azért megnyugtató. Pl. Meglivorn volt aki elmagyarázta, mi az a Kékharisnya. Õ mindig tud válaszolni a lökött kérdéseimre, többek közt ezért szeretem annyira. Rájöttem, hogy újabban, ha eszembejut, társitom a személyét Fülessel a Micimackóbol. Nem mintha nagy fülei lennének. A-kun szegénykém meg épp Tokióban van. Biztos nagyon unatkozhat a világért nem cserélnék vele! Csak azért nem hazudok többet, mert rám szakadna a plafon. Aya még mindig helyes, csak már nem a piros pulcsijáról ismerem meg. Fõleg, hogy most sem az volt rajta. Valamikor mostanság, talán szilveszterkor mondtuk meg neki, hogy sokáig csak "a piros pulcsis helyes fiú"-ként emlegettük.
Ebbõl mind az a lényeg, hogy rengeteg színes emberke jár meetre és ez tökre szeretem bennük. Mindenki lökött. De legalább nem lógok ki a sorból.
Vasárnap: Noha 11ig aludtam, ez nem jelentett akkora pihenést, mivel hajnalig fennvoltam. Késõn is értünk haza, aztán késõig néztük a tv-t, a különbözõ adókon a hasonló közvetítéseket az elhunyt pápa életérõl, gyászolóiról, lelki üdvéért szóló misékrõl. Az egyik kereskedelmi csatorna jól értesültségében már pénteken közölte a nézõkkel, hogy meghalt szegény egyházfi...No comment. Ahhoz képest, hogy majdnem belefejeltem a szülinapi sütikbe a konyhában hajnali egy magasságában, zuhany után még a rezervátumban élõ kenguruk és repülõ rókák életérõl néztem természetfilmet. Mi ez ha nem hülyeség.
Természetesen amiért kevesett aludtam, egész vasárnap morcos voltam. Szirti morc. Élmény lehetett.
Este vonatra, irány Szeged. Tenchi nem hozott olvasnialót. Szegénynek be kellett érnie a Nõk Lapja Évszakokkal, aztán a Vis Majorral. Érdekes módon az utóbbira volt nehezebb rábeszélni. De azért voltak számára értékelhetõ poénok benne. Közepesen jónak értékelte...ez vajon csak azért van, mert az egyik kedvenc könyvelkövetõm tollából van a papírköteg??? Mert ha utálni fogja az nem vállóok de minimum 50 pont minusz a népszerûségi indexén.
Hamucipõcske és a barna (herceg nélküli) ló
2005. március 31. @ 19:54:39 | Hozzászólások: 4 | Olvasva: 177x
Ez a zöld itt fenn, nem egy béka. Nem is fû. Ez a szandálom. Igazából nem is ezt akartam megvenni. Csak miután harmadszorra rohantam végig fel s alá a cipõboltban harisnyában (amúgy mezítláb) és próbálgattam a legcikisebb darabokat, ebbe is belebújtam. Rá kellett jönnöm: kényelmes, szaladós, strapabírónak tûnik...és annyira nem is randa.
A herceg csak péntek este fut be, vonaton. Fémlovas hintó, hát jah, modern korban élünk vagy mi? A cipõ iránti tanácstalanságomban (ne vegyék magukra akiknek nem kell!) szõke nõ módjára lefotóztam a telcsimmel a szandit a lábamon és MMS-ben elküldtem a hercegnek, mit szólna hozzá. Közölte, hogy neki tetszik ez a sárga. Ez volt az a pont, amikor letettem a véleménye figyelembevételérõl
Sz'al most megleptem magam szülinapra. Ez olyan amerikai...blah.
A ló megvan. Barna. Szõrös. Vedlik. Kedvesen átadja a fölös szõrmennyiséget a simogató-személyzetnek. Legalább nem önzõzik. Vagy belõlem lett szõrtelenítõ zselé-hab-spray. Mágikus kezek! Ami szõrt megérintek, kihullik?! Megsimogatom a családtagok fejét
Az a baj a Bloggal, hogy mire leülök megírni, elfelejtem, hogy mit akartam írni...Viszont ha nem írom meg egy szuszra, örökké módosíthatnám és nem olvasná senki..hmm...hmmm...
A táncóra nem is volt akkora gáz. Azt azért nem mondom, hogy olyan volt, mintha nem is fél éve láttak volna utoljára. De majdnem. Épp ez volt a furcsa benne. Ezúttal én sem változtam. Ugyanis mindig lecsekkolják, hízott-e az ember. Az egy nagyon cikis pár perc. De ezúttal pozitív vége volt, egyhangú vélemény, hogy nem híztam, tök okés vagyok. Lehet, hogy év végén fel fogjuk újítani a hajas táncot. Az viszont para. Egy éve rengeteget szenvedtem vele. Aztán persze alig látta valaki az ismerõsök közül, pedig jól sikerült. Hát ez van. Nem ezzel leszek világsztár. Táncos Barbie nem lehetek, Énekes Barbie jobb ha nem leszek (Megasztár Barbie?!) ...hát Író Barbie? Ja, olyan nincs.
Tettleges húsvéti ünnepek
2005. március 29. @ 09:58:00 | Hozzászólások: 0 | Olvasva: 251xJah...vagy valami olyasmi. Pl. telefonon sose érnek el, mert sose vagyok a közelében. A fülemre kéne mán akasztani...
Amúgy, most, hogy pihenhetnék, átmentem tevékenybe. Tiszta gáz. Egyszer alhatnék éjféltõl délig aztán déltõl éjfélig, erre kukorékolok hajnali fél kilenckor. Borzalmas.
Tegnap gizgazokat ültettem át. Konkrét elképzeléseim vannak, csak ezeket a háziak elgáncsolják. Többnyire azzal, hogy elfelejtik meglocsolászni a zöldségeimet a szobában. Azok meg elhalnak. Mostanra maradt egy kupac korallvirágom, kb. kettõ fokföldi ibolyám meg egy halom futókám. A szerelmes-virágokból csak egy maradt
Ti. azért szerelmesek, mert elsõ látásra szerettem beléjük és azért vettem õket - még a nevüket se tudtam!Aztán - szintén tegnap - magamhoz vettem elhunyt nagyanyám fényképeit és miután az orrom megszokta fotográfiákból áradó bagófüstöt, magam köré gyûjtöttem a szüleimet és elkezdtem albumba rendezgetni õket. Eredmény: fél album Mama- Papa kép és egy másik fél apámról - eljutottam egészen a ballagásáig! Kockacukrot nekem. Most lapulnak a képek, ugyanis mindnek felhajlott a széle és ki akarnak mászni az albumokból.
Ma úgy döntöttem félálomban, hogy megmentem a Sárkányfát. Két takaró alól pislogtam kifele - miután az alvás nem ment, magamhoz vontam Vis Majort vércserélés céljából - anyám közölte, hogy kidobja a dracaneát, mert neki így már nem tetszik. Halkan sikkantottam és rögvest felajánlottam, hogy majd én átültetem. Szegény virág! Remélem sikerül megmenteni. Mondjuk a virágaim hozzám idomulnak: alapvetõen bírják a megpróbáltatásokat. Pl. az a korallvirág, amit egy éve szülinapomra kaptam Frosttól még mindig megvan, most ragasztottam a cserepére egy mûanyag szitakötõt, hogy ne unatkozzon.
Lehet, hogy kezd az agyamramenni a szünet? Pedig csak két napja tart!
Apropó Fable. Nagy nap a mai. Ma jelenik meg az Álmok tengere. Egyet tuti kell vennem. A bérmakeresztanyámnak, neki is nemsoká szülinapja lesz. Csak az a baj, hogy túl bonyolultan hadarta a saját szövegét - többnyire az enyém közben - így nem értettem, hogy most õ megveszi e nekem vagy nem?! Jó lenne tudni, mert akkor seperc alatt megveszem magamnak. De így várnom kell még napokat... Paff... mégse hívhatom fel, hogy Hé figyu, most megveszed nekem a könyvet vagy nem? Nyiff...
Ma takarítani fogok. Eldöntöttem. Az elhatározás már egy egész órája tartja magát, nemsoká tettre váltom. De elõbb más alapállásba dobálom az anime Cd állományomat, mert így hozzáférhetetlenek.
Egy dologra nem tudom rávenni magam: a kötelezõ olvasás. Még sok Blog lefut itt, mire azt írom majd, hogy azt olvasom.
Ma bemegyek a régiekhez tánctréningre. Para.
A három nyúl (Zelk Zoltán)
2005. március 28. @ 14:18:33 | Hozzászólások: 2 | Olvasva: 245x
Ez volt a kedvenc mesém. Apu kivülrõl fújta és minden este elmondta. Erre aludtam el. Közben meg azon gondolkoztam, hogy lehet az, hogy apukámnak lelóg a lába a számomra oly kényelmes ágyamról amíg mellettem fekszik és mesél???
Szóval, itt a mese mese mátka:
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdõ közepében, három nyulak összegyûltek, selyemfûre települtek; ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig; amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott, s így kiáltott:
- Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak...
- Úgy, úgy bizony, mint az urak! - feleltek a három nyulak. - Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az idõt lopni, most indulunk rókafogni...
Csacsi szarka nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott:
- Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe, összebújva tanácskoznak... Jaj, mekkora nyulak voltak! Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk! Hát még mirõl beszélgettek? Hogy ezután csak rókát esznek...
Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. Futott ki az erdõszélre, csak mielõbb odaérne.
Hát, amint ott futott-szaladt, szemben vele farkas haladt.
- Szaladj te is, komám, farkas, jaj, mit látta, ide hallgass! Az erdõ közepén jártam, most is borsódzik a hátam, sose láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek! Három nyúl volt és akkora, fél méter is volt egy foga! Hát még mirõl beszélgettek, hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen, egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett, a rókaával versenyt futott, majdnem az orrára bukott! Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve, a medve í]y szólongatta:
- Hova szaladsz, farkas koma?
- Medve komám, ne is kérdjed, szalad, ha kedves az élted! Erdõ közepében jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek. Akkora volt a foguk, szájuk, kis egérke vagy hozzájuk! Hát még mirõl beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve. Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve. Így szaladtak erdõszélre, szomszéd erdõ közepébe. Szaporán szedték a lábuk, szellõ se érjen utánuk...
Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe. Nézi is õket nevetve: együtt szaladt róka, medve.
- No hiszen, ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél! Szaladj inkább te is erre! - kiáltott rája a medve. - Az erdõben három szörnyek, puska sem öli meg õket. Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!
Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is. Ijedtében megfogadta: most az egyszer érjen haza, csak ne falják fel a szörnyek, sohase vadászik többet.
Ezalatt a nyusziházban, fûszálakból vetett ágyban, három nyuszi aludt szépen, összebújva, békességben...
Ennyi volt a mese mára.
Hogy ez miért pont húsvétkor akadt a kezembe? Nem tudja azt senkise. Rímelek Úgy döntöttem...
2005. március 25. @ 08:59:37 | Hozzászólások: 2 | Olvasva: 207x
...hogy elárasztalak titeket a félkész fanfiction novelláimmal - azért félkész mert az utolsó részt nem írtam meg. Ti szegények!
You Can Leave The Hat On...
Freya minden nõiességet nélkülözve berúgta a bejárati ajtót. Egy ideje így csinálta már, mert az ilyen kopottas bérházakban még az ajtó sem lehet az igazi. Igaz, az átlagosnál többet kellett javítani vagy cserélni, ha esetleg túl erõsre sikeredett a „belépõ”...
Neeem...Freya egyáltalán nem volt egy erõszakos nõszemély, csak néha feminista túltengése volt. Najó, nem szerette ha lebecsülik, semmilyen téren.
- Mai napra rendelt hülyeség ... – unottan olvasta a hûtõre erõsitett listát, amit egy részeg éjszakán firkáltak a barátnõjével, és akkor megfogadta hogy minden pontját teljesíti...ha még akkor sincs pasija, akkor egye fene, akár kolostorba is vonulhat, vagy mehet megváltani a világot a nõk nevében, de az tuti, hogy többet nem jön elõ a „miért nincs még pasid” címû fölöttébb idegesítõ, unalmas és magánszférás kérdés. Már ezért megérné. Tulajdonképpen szinte minden pont teljesítve volt már, mostanra az egész város tudja, hogy egy közveszélyes leányzóval többek... – az egyetlen árválkodó maradék, hát ahhoz még egyedül is merészség kell : „sztriptíz”
-Hurrá, nem lehetett volna valami jobbat kitalálni??? Ráadásul odacsillagozta a piszok megjegyzésnek, hogy a függöny legyen elhúzva a lakásban és égjen a villany!!! Nem baj, mire megfelelõ zenét kaparok össze, azzal eltelik legalább három óra, utána ruha, cipõ...talán nem is kell majd megcsinálni.
Az üzenetrögzítõ gombja pirosan villogott már egy ideje és kifejezetten észre akarta vetetni magát, több-kevesebb sikerrel. Freya rátenyerelt a gombra...”Sziamia!!! Csak azt akartam mondani, hogy ESZEDBE NE JUSSON HOGY NEM TELJESITED A LISTA UTOLSÓ PONTJÁT!!!! Pusszancs! Bella
Ez a nõ egy parafenomén! Utálatos tulajdonság!!!!!
Najó..zene...Freya, keresgélni kezdett, természetesen a komolyzenei cd-k között, hogy tovább tartson...Nem volt szerencséje, kezébe akadt egy Válogatás feliratú, és mivel nem tudta mi az, hát betette a lejátszóba. Mély férfihang énekelte a refrént : „You can leave the hat on...” Basszuuuus, hát nem megtalálta az egyetlen megfelelõ cdt???!!!
Következõ napirendi pont: megfelelõ ruhát keresni. Ehhez jobb lesz meghallgatni, hogy az ominózus szám, mit igényel tõlünk.... Kalapot...Kalaphoz nagyon jó lesz az öltöny, nyakkendõ öltözet, azt sokáig lehet levenni, és talán megúszhatjuk a teljes ruhátlanságot. Nosza, hol a szekrény. Freya ráérõsen szedegette ki a ruhákat, s közben észre sem vette, hogy máris a szám refrénjét dúdolgatja ... You Can Leave The Hat On...
Tíz perc múlva teljes „harci díszben” állt a tükör elõtt és kritikus pillantásokkal szemlélõdött. Kalap (a haját begyûrte alá, úgy jobban áll), fehér ing, nyakkendõ, zakó, megfelelõ nadrággal, alatta combfixes necharisnya és az elmaradhatatlan tûsarkú cipõ. Akár el is kezdhetjük...
- Csak a térdem ne remegne – gondolta Freya.
Az utcai lámpák fényében sötét bõrkabátos alak sétálgatott, kifejezetten ráérõsen. Nem volt félnivalója, az utcai támadások õt nem érintették, legalábbis nem úgy, mint másokat. Részben õ volt a támadó... önelégült mosoly suhant végig az arcán. Aztán megpillantotta a felvillanó fényt az egyik emeleti ablakban. Ezzel egyidõben felcsendült a zene...You Can Leave The Hat On...
Kifejezetten meglepõ volt, hogy valaki még hallgatja ezt a számot a kis magánzugában, ráadásul egyedül. Az emeleti ablakon keresztül ugyanis – hála a teljes díszkivilágításnak - tökéletesen látszott egy talpig beöltözött, idegesen rohangáló nõszemély alakja. (A férfias ruházat nemigen rejtette el a domborulatait.) Spike-nak kaján vigyor futott végig az arcán. Jó szórakozásnak nézhet elébe, a vacsoránakvaló csinos, a zenét imádja. Szép este lehet, ha nem szúrja el. És miért szúrná el?
- Ebben az esetben a ma esti programom megvan. – mondta magának vigyorogva, és számba vette a feljutási lehetõségeket, az észrevétlenséget tartva szem elõtt.
Freyát közben elég erõs lámpaláz kerítette hatalmába. Õ ilyeneket nem szokott csinálni. Egyáltalán honnan van combfixes neccharisnyája???? Ja...Bella vette neki születésnapra, hogy egy kicsit nõiesebb legyen. Bah, méghogy nõiesebb. Épp most készül kiröhögtetni magát a fél város szeme láttára. Mert olyan nincs, hogy pont ma legyen kihalt a város ezen része! Nincs akkora mázlija! Ezek után még a forró nyári napokon is fejébe húzott kalappal és hosszú kabátban fog járni, nehogy valakinek kedve támadjon felismerni. Nincs is hosszú kabátja... Ez legyen a legnagyobb gond. Az elsõ adandó alkalommal venni fog egyet, vagy lerángatja valakirõl, ha nagyon muszáj!
Hirtelen apró zizzenést hallott. A mobil, az elektronikus póráz, a magánélet megrontója! Hát persze, hogy Bella írt neki. „Sziamia! Sajna nem tudlak megnézni, mert randim van, de drukkolok, és holnap mindenrõl részletesen be KELL számolnod! Légyjó! Bella”
- Bella, utállak tudd meg!!! – Ordibált a telefonnal a lány. – Muszáj neked még részegen is ilyeneket összeírnod, nem elég, hogy színjózanul is folyton Nõt akarsz csinálni belõlem???!!!
Nem érdekelsz, azért is megcsinálom, aztán majd jól a képedberöhögök, mert ha ennek vége, befejezheted a „találtam neked egy aranyos hapsit” szövegeket!
A lemezjátszó ezalatt – a tõle telhetõ változatossággal – rendületlenül játszotta a „kivánt” számot, hallhatóan végtelen türelemmel újra és újra. Freya egykedvûen odahurcolt egy széket a nappali közepére. Úgy gondolta az lesz a legegyszerûbb, ha nagyjából követi a dal „utasításait”. Aztán legalább túllesz rajta. Megvárta, míg a szám újra elindul, s nagy sóhajtással belekezdett, többé-kevésbé koncentrálva, akaratlanul is ráhangolódva a hangulatra. Vagyis csak belekezdett volna. Fojtott nyávogást hallott az ablakon túlról.
-Hülye dög, már megint hagytad magad kicsukni!!!! Utállak téged is tud meg!!!
Nagy hévvel az ablakhoz rohant és feltépte azt. Spike-nak alig volt ideje alrébzizzenni, nehogy meglássa.
-Temperamentumos kishölgy. –gondolta mosolyogva, s csendben szuggerálni kezdte a lányt. – Hívj be, naaa, lééééccci...te is szeretnéd, ha szórakoznánk egy kicsit. Az meg hogy egy csöppet megharaplak nem lehet nagy probléma. Ugye, hogy nem nagy ügy az egész. Naaaa, hívj be, lécci-lécci-lécci!
S Freya, akárha meghallotta volna, hívogatni kezdte.
Igaz, nem egészen Spike-ot, hanem a jelen pillanatban „dög” – nek nevezett macskát. De Spikenak ez is egészen megfelelt. Végülis, behívták.... hányszor volt már õ dög elõzõleg.
-Nem is tudtam, hogy kitalálod a becenevem. – gondolta vigyorogva, hiszen innentõl kezdve akkor lép be a lakásba, amikor csak kedve szottyan rá.
Freya ezalatt kitartóan, és végül eredményesen szólongatta a macskát.
-Na, gyere be te dög! Legközelebb nem engedlek be. Igaz, ezt mondtam legutóbb is, de tényleg ez volt a legeslegutolsó alkalom! És most hadd térjek vissza a feladatomhoz. Nem mintha szeretném, de muszáj... Grrr...Te meg mars a helyedre!!! – kiabálta, és már-már toporzékolni kezdett – És utállak!
Lemondó sóhajjal odabaktatott a lemezjátszóhoz és újra elindította a kivánt számot. Lassan mozogva igyekezett újra elkapni a ritmust.
Spike – a függöny takarásában, megfelelõen észrevétlenül – suttogta maga elé a szám szövegét, s közben élvetegen vigyorgott a lány esetlen szépségén. (Tulajdonképpen Freya akkor sem vette volna észre õt, ha történekesen kiáll a szoba közepére egy zászlóval a kezében, annyira ideges volt.)
- Baby, take off your coat, real slow
És lõn. Freya, mintha csak hallotta volna Spike kívánságát, lassan levette a zakóját és a földre dobta. Közben megpróbált valamennyire a zenére mozogni, mintha ezt csinálta volna egész eddigi életében. Ha már csinálni kell, csinálja jól. Maga sem tudta, mennyire élvezi.
- Baby, take off your shoes. I'll help you take off your shoes.
Freya – ugyan a férfi segítsége nélkül - de lerúgta a cipõjét. Nem sikeredett ugyan elég nõiesre, de, ha a lány tudta nélkül is, sikert aratott.
- Baby, take off your dress. Yes, yes, yes.
Freya meglazította és kioldotta a nyakkendõjét, majd lassan mozogva kigombolta az inget, s lecsúsztatta a válláról. Következett a nadrág. Eddigre a lány kellemesen felszabadultnak érezte magát, már nem is izgatta annyira az egész. Erre valószinûleg rásegített a pohár portói, amit öltözködés közben lehajtott idegesség ellen. A bor mostanra kezdte kifejteni jótékony lazító hatását. Freya kioldotta a nadrágot, majd nemes egyszerûséggel kilépett belõle. Spike nagyot nyelt.
- You can leave your hat on.
- You can leave your hat on.
- You can leave your hat on.
Kifejezetetten nagy hatással volt rá a lány alakja. Már csak a kalap, a kibontott nyakkendõ, egy fekete melltartó, és a hozzá illõ alsórész, na meg a necc volt Freyán. Spike tágranyílt szemekkel falta a látványt, közben kiszáradó szájjal tátogta a szöveget tovább.
- Go over there, turn on the light. No, all the lights.
- Come back here, stand on the chair. Ooh, baby, that's right!
- Raise your arms in the air, now shake 'em.
Freya a kivánságnak megfelõen a szoba közepére helyezett székhez sétált. Igaz, nem állt rá, de ez a kis módosítás jobban megnyerte a közönsége tetszését. Terpeszben ráült a székre, szemben a támlával. Így pont háttal volt Spike-nak, aki lassan azon kezdett gondolkozni, hogy ennek a lánynak vajon melyik része nem szép, mert eddig mind tetszett neki... Hopp, lehullott a melltartó. Spike egyre nagyobbakat nyeldesett, ám ez nem sokat segített száradt száján. Ez a nõ igen-igen nagy hatással volt rá, be kellett látnia.
- You give me reason to live.
- You give me reason to live.
- You give me reason to live.
- You can leave your hat on!
Ez a rész akár még igaz is lehetett volna, ha nem lennék élõhalott - gondolta a férfi mosolyogva.
- Suspicious minds are talking. That's right, they'll tear us apart.
- They don't believe in this love of ours.
- They don't know what love is.
- They don't know what love is.
- I know what love is.
- You can leave your hat on.
- You can
Eközben a nyakkendõ is lehullot. Maradt a kalap, a harisnya, és egy leheletnyi tanga. Freya lassan homorítani kezdett, és derékból hátrahajolt. A kalap lehullott a fejérõl, s vörösesbarna haja szabadon omlott le egészen a padlóig. Aztán meglátta az ablak elõtt álló, õt bámuló szõke pasast...
Spike jó reflexeinek köszönheti hogy nem verte oda magát komolyabban a földhöz. A meglepetéstõl ugyanis sikoltani sem volt ereje, amúgy se szokott sikítani, csupán elkezdett hanyattesni a székkel. De a férfi – szerencsére? – épp ott termett és megfogta. Aztán rosszul leplezett vigyorgással megkereste az ágyat és rádobta a tátogó lányt.
-Hello, Kicsim! Remek elõadás volt!
Freya végre hangokat tudott kiadni a torkán, bár azok cseppet sem voltak barátságosak.
-Hello, Szõke Macsó! Kösz, hogy elkaptál, remélem le is lépsz, bár nem tudom, egyáltalán, hogy jöttél be.
Spikeot elkapta az õszinteségi roham a dühös kék szempár láttán.
-Az ablakon.
-Jah, persze. Gondolom a kedvenc képregényed a Pókember és most tesztelted a tudásodat.
-Most, hogy mondod, Batmant jobban csípem. Közelebb áll a személyiségemhez.
Freyának határozottan úgy tûnt, hogy õt itt és most hülyére akarják venni. Adott õ, hiányos öltözékben, meg ez a szõke macsó, aki éjszakánként falakat mászik és nõkhöz tör be. Remek. Az már biztos, hogy a hapsi totál flúgos. A tizes skálán megütheti a tizenkettõt, körülbelül. Viszont van hosszú bõrkabátja....
-Add ide a kabátot! Ezt a Batman témát tegyük félre egy kicsit!
Spike, tõle szokatlan jámborsággal lassan kibújt a bõrkabátjábõl. A lány móhón kikapta a kezébõl és azonnal fel is öltötte, majd Spike elkerekedett szemei elõtt valamivel nyugodtabban visszatelepedett az ágyára s várakozásteljesen szemlélte a szõkét. Mivel látta, hogy Spike egyáltalán nincs tisztában vele, mit várnak el tõle, sõt mi több, kifejezetten tanácstalan, Freya röviden összefoglalta mondandóját.
-Kellett valami, amit felveszek, amíg társalgunk, és nem akartalan szem elõl téveszteni, nehogy meglógj. Mert társalogni fogunk. Szépen leülsz és elmagyarázod mit is keresel itt. Ha nagyon fontos, kitérhetsz Batmanre is.
Spike-nak tetszett a nõ stílusa, s õ is kezdte visszanyerni az önuralmát, így pimasz mosollyal visszament a nappaliba és behozta onnan a nõ vetkõzéshez használt székét, és arra telepedett le. A lány ettõl zavarba jött, korábbi határozottsága visszaesett (normális szintre, ugyanis így nem akarta ott helyben megfojtani a féfit), s halvány pírral az arcán számolgatta a porszemeket a szõnyegen. Spike azon kapta magát, hogy halkan sóhajtozva, ábrándosan szemlélgeti a bõrkabátjában ücsörgõ nõt. Egy mély köhintéssel megtörte a zavaró csendet és egyúttal ezzel a köhintéssel hozta magát vissza a való világba. Már amennyire lehetett, mert az a gondolat többek közt erõsen foglalkoztatta, miért akar még magyarázkodni. Elõzõ eseteknél (najó ez az eset a legrendhagyóbb), elõzõ áldozatoknál, az elsõ kérdésnél elvágta az esetleges vitákat egy könnyed nyaki harapással. Onnantól kezdve nemigen volt gondja az adott hölggyel. Akkor most miért akar magyarázkodni? Láthatóan ez a nõ nem az a fajta, aki felugrik az ebédlõasztalra egy kisegértõl, csak baj lehet vele... Akkor miért?
Eddigre Freya is összeszedte magát, ebben igen nagy segítségére volt Spike köhintése. Felrázta zavarából, bár nem változott vissza az elõbbi fúriává. A beszélgetés normálisnak ígérkezett.
-Szóval az ablakon jutottál be.
-Ühüm. – Spike bólitott.
-Miért pont ide? – Fontos kérdés, és Freya azt hitte, hogy teljesen megalapozott. Úgy tûnt, tökéletesen elfelejtette, hogy történetesen õ kezdett vetkõzni félrehúzott függönyöknél, a fényárban úszó utcára nézõ nappaliban. Ezek után elvárta volna bárkitõl, hogy a mellette lévõ nénihez másszon be aki az éjjeliszekrényen tárolja a fogait egy „Visszazárva friss marad!” feliratú dobozban?
-A kedvenc számomat hallgattad, nem lehetett ellenálni. – felelt a férfi kihívó mosollyal. Dúdolni is kezdte volna a számot, de Freya elvágta e szándékát egy erõteljes fejrázásal, mikor látta mire készült. Nem akarta a kelleténél tovább hallgatni a karcos, térdremegtetõen mély férfihangot.
-És mi van Batmannel?
-Már mondtam, közel áll a személyiségemhez. – Spike érezte, hogy most õ került fölénybe, a lány egyre zavartabb képett vágott. Aranyos...
-Hogy érted??? Denevérnek érzed magad?
-Nem egészen. Én a vámpír elnevezést jobban kedvelem.
Freya felnevetett. A pasi totál flúgos, és ezt nem is tagadja. Lehet hogy a közeli szanatóriumból szökött meg. Spike vele mosolygott, hiszen õ tudta, hogy mindent teljesen komolyan gondolt. Kifejezetten kiváncsi volt a dolgok végkifejlettjére.
-Khm, nos. – Freya igyekezett komoly képet vágni, több-kevesebb sikerrel. (Aranyos...) – Részemrõl azt hiszem, véget vetek a nappaliban a díszkivilágításnak, a bemutatónak vége. Ha gondolod maradhatsz még, és beszélgethetünk. (Jesszus, itt egy õrült a lakásomban, erre megkérem, hogy maradjon! Hát hülye vagyok én???!!! ...Az.)
-Ez esetben maradnék. – mondta Spike és követte a nõt a nappaliba. Segített elhúzogatni a függönyöket, kivinni a ledobált ruhákat a szennyesbe. Tõle szokatlan háziassággal munkálkodott. (Mi a fene, felcsaptam házivámpírnak??? Már látom is a reklámszövegem: „Gyors és hatékony! Míg ön alszik, vámpírja kitakarítja a lakását!” )
Pakolászás közben mindkettejüknek be kellett látniuk, hogy rosszul leplezett érdeklõdéssel figyelik a másikat. Végül megint a hálóban kötöttek ki. Freya még pakolászott, addig se kellett a férfira néznie, ugyanis ha ezt véletlenül megtette, legalább fél percig nem tudott szabadulni a zöld szemektõl. Spike is hasonlóképp érezhetett, mivel folyton a lány közelében mocorgott, látszólagos céltanalsággal. Valójában pedig nagyon idegesítette, hogy úgy viselkedett a nõ közelében, mint egy szerelmes kamasz. Valamit pedig tennie, kell, úgy kivánta a nõt, mint narkós az adagját. És az érzés a percek múlásával egyre elviselhetetlenebbnek tûnt. Mit volt mit tenni, muszáj volt legyõznie a zavarát. Fél percnyi komoly önszuggesszióval sikerült is.
Freya ezalatt a párnákat bûvölgette. Ide- oda rakosgatta, felrázogatta õket, de sehogyse volt jó. Valójában végig magán érezte a férfi tekintetét, és úgy gondolta, jobb, ha nem fordul szembe vele.
Spike áthidalta a problémát. Nesztelenül a lány mögé sétált, s a vállát gyengéden megszorítva mozdulatlanságba dermesztette õt. Freya pisszeni sem mert, jóllehet a szíve épp készült kitörni a mellkasából. Spike hihetetlen lassúsággal maga felé fordította és mélyen a szemébe nézett. Végtelennek tûnõ pillanatokig csak bámulták egymást, aztán a férfi széttárta Freya mellkasána kabátot és lecsúsztatta azt a lány válláról.
Freyának kissé remegett a térde,de kiváncsi is volt a folytatásra. Be kellett vallania, eszméletlenül megkívánta az elõtte álló pasast. Tágra nyílt szemekkel fixírozta Spike ajkait, és úgy érezte, ha az nem tesz valamit, majd õ kezébe veszi az irányítást. Mosolygott magában az ötleten, furcsa volt - még csak gondolatban is – látni magát, amint letépi a férfi ruháit, leteperi az ágyra... Aztán az jutott eszébe, milyen finoman borzongatóak voltak a pasas hideg ujjai...
És ekkor Spike a lány szájára hajolt és gyengéden megcsókolta. Gondolatnak, lélekzetnek végeszakadt, legalábbis egy is idõre. Aztán valami kezdett nagyon nem stimmelni Freya agyában...
Egy pillanat alatt történt az egész. Freya durván ellökte magától Spike-ot, majd ügyetlenül kerülgetve az ágy szélét a falig hátrált és onnan bámult rémülten a másikra. Spike eleinte inkább meglepett volt, aztán csak csalódott. Jól tudta, mi a lány baja, és az is, hogy most mit kellene tennie – azt, amit eddig mindig, mikor esti portyára indult – és amit most nem tud majd megtenni. Freya eközben igyekezett szavakba önteni ijedelmét.
- A...a...szád...mintha...mintha...
Spike lemondóan bámult maga elé és a hálószobai szõnyeg mintáját tanulmányozta. Igazából fel sem tûnt neki, hogy nem a megszokott reakcióját produkálja, s ahelyett, hogy a lány nyakának ugrott volna, nyugodt hangon magyarázni kezdett.
- Mint a halotté, ugye? Ezt akartad mondani, nem? Tulajdonképpen az is vagyok. – mondta – Egy élõhalott. Egy vámpír. Emberek vérével táplálkozom. Mondtam is, de nem hitted el, amit nem csodálok. Sajnálom, ha megijesztettelek.
Freya némán bámult Spike-ra. Az nem lehet, hogy ez a pasas, akinek az imént majdnem a karjaiba dõlt, halott! Miért szúrna ki vele így az élet?! Egyáltalán most miért az zavarja leginkább, hogy miért nem él a pasas, a legfontosabb, hogy tûnjön el de rögtön, még mielõtt vacsorának nézné õt!
Spike eközben halkan folytatta.
- Mi, vámpírok, csak akkor, mehetünk be egy házba, ha behívnak. Én tulajdonképpen akkor jöttem be, amikor a macskádat hívtad be, egyszerûen úgy, hogy magamra értelmeztem a „Dög” megszólítást – mondta és halványan elmosolyodott. – Tulajdonképpen nem tudom mi van veled. Ha valaki más lennél, már biztosan nem lennél életben.... (Milyen kedves, hogy ezt közölte, most sokkal nyugodtabb vagyok – puffogot Freya magában) ...de valamiért veled nem viselkedem „normálisan” (Már ha normálisnak lehet nevezni egy vámpír viselkedését...)Szóval, úgy értem, hogy nálad eszembe sem jutott, hogy esetleg ki kellene szívnom a véred...
Freya itt besokalt és hisztérikus üvöltésbe kezdett. (Elõtört volna a nõies énje?)
- Takarodj ki a házabból! Soha többet nem akarlak látni! Bár soha ne kezdtem volna bele ebbe a hülyeségbe!
Eközben módszeresen elkezdte a férfihez vagdosni a keze ügyébe kerülõ tárgyakat, az pedig igyekezett kitérni a repülõ dolgok útjából, magához képest ügyetlenül. Állólámpa, képkeretek, kulcsok, pénztárca. Legtöbbjük Spike valamelyik testrészén landolt. Az utolsó darabot, Freya pénztárcáját már el sem dobta, csak sietve kirúgta az ajtót és eltûnt.
Freya – minden nõiességet nélkülözve - berúgta a bejárati ajtót, majd a konyhába rohant és felkapva a már kinyitott borosüveget lehajtotta az abban lévõ nedût. Le sem vette a szájáról, míg az üveg teljesen ki nem ürült. A hûtõben még talált egy félig teli martinit – talán még Bellával ihattak belõle – s fél perc alatt azt is eltüntette. Végre tompulni kezdett körülötte a világ. Visszabotorkált a szobájába és az ágyra zuhanva eszméletlenségbe álmodta magát, igyekezve meggyõzni magát arról, hogy ez az egész meg sem történt.
A bõrkabát halkan suhanva lecsúszott az ágy szélérõl.
Most, hogy így újraolvastam, rájöttem, hogy ez nem is akkora nagy szám cucc. De akkor még naaaagy Buffy, vagyis fõleg Spike fan voltam, és ugye, ha kedvelünk valakit, nem állhatjuk meg, hogy ne viccelõdjünk vele néha
Kill Bill és más mesék
2005. március 21. @ 13:27:58 | Hozzászólások: 4 | Olvasva: 227x
Jaj...ahhoz képest, hogy tavasz van, hideg van. Még mindig a télikabátomban járok. Viszont a nap süt!
Ez jó is meg nem is, mivel benntról nézve csalóka az idõjárás. Meleg langyos szellõt szeretnék közepesen erõs napsugárzással - Igazi Tavaszt! 
Mindjárt elalszom. A Kill Bill 1. része rengeteg idõt levont az amúgy is kevés alvási idõmbõl. Egy szótárnyi közhelyet sikerült ebbe a filmbe belesûríteni! És ennyi piros löttyöt még a horrorfilmekben se látni. Story?
Hát az van...elvileg. De nem sok. Vagyis, inkább minden késõbb fog kiderülni. Ezt onnan tudom, hogy akármit kérdeztem, mindenre az volt a válasz: "Az majd a 2. részben fog kiderülni." Ebbõl leszûrtem, hogy az elsõ rész az csak úgy van. Történik, de minek. Az egész egy naaaagy nagy prológus. Ráadásul megkeverve, ugrabugrálva, szökdécselve a cselekményidõben. Amúgy totál egyszerû kérdéseim voltak: pl.
Miért öli meg Bill a szõke fõszereplõnõt, ha az õ gyerekét hordja? Ez ellentmond az összes eddigi hagyománynak. A pasasból ilyenkor mindig elõtörnek az apai érzületek és rögtön óvja védi az anyát. Max a szülés után nyírja ki, de annyit még várhat.
Utálják egymást a bérgyilkosnõk, hogy ilyen élvezettel akarják kinyirni a szõkét? Miért utálják ha elvileg együtt dolgoztak korábban? Mindenkinek viszonya van Billel és ez egy nagy hárem? - mert akkor mondjuk oke lenne a rivalizálás.
A szõke kinyírása volt az utolsó munka? Mert utána mindenki ment a dolgára, ki szülni, gyereketnevelni, ki Japánba, hogy az alvilág feje legyen, stb.
Amúgy közhelyes, de tényleg. Elõre meg tudtam mondani mi fog történi. Jó, arra nem tippeltem, hogy kinek melyik végtagját fogja levágni a szuperszamurájkarddal a néni.
Majd meglátjuk, mi derül ki a 2. részbõl...
Ezek után mondjuk megnézném még a Ponyvaregényt. Nem létezik, hogy ez a rendezõ nem csinált valami jobbat!
Legolas & The Mirror
2005. március 16. @ 21:06:32 | Hozzászólások: 1 | Olvasva: 248x
A hajnali erdõ csendjét kemény férfihang zavarta meg...
- Legolas! Legolas! Hol az az idióta fülesbagoly?! Ha megtalálom, lecsavarom a nemesebbik szervét!
- Na de Boromir! – rivalt rá Frodo, s mélyen elpirult.
- A füleire gondoltam!!! – ordított a másik, mikor rájött, mennyire félreértették. - Áh, hobbitok... – puffogott, majd elment.
Eközben a keresett személy, Legolas, az elf fenn üldögélt egy fa tetején, és kézitükrét vallatta.
- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...
És a tükör válaszolt:
- Addig nem mondok semmit, amig nem tisztítasz meg.
- De már megtisztítottalaaaaak! – vinnyogott Legolas, és láthatóan szenvedett. – Arról nem volt szó, hogy igényeid lesznek, nekem azt mondták, válaszolsz a kérdésekre.
- Attól, hogy lenyúltál magadnak egy darabot belõlem a Mostoha állótükrébõl, még nem leszek a szolgád. Arról nem is beszélve, mekkora lelki trauma nekem, hogy ki kellett szakadnom egész, igaz valómból. Segítened kell meggyógyulnom. Szelidíts meg. – kötekedett a tükör a tõle telhetõ legsértõdöttebb hangon. - Becézgess...
Legolas sóhajtott egy nagyot, majd rákezdett:
- Te kedves, te szép tükör...
- Ne! Több meggyõzõdéssel, ne ilyen fahangon!
Legolas eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne annak a goromba Boromirnak a fején eltörni a tükröt. Két legyet egy csapásra. De ha leüti Boromirt, Aragorn mérges lesz, másrészt soha nem tudja meg, amire kiváncsi. Úgyhogy elõvette színészi képességeit, és újra elkezdte.
- Te szép, te csodás, te rendkívüli tükör...
- Jóóó... – a tükör élvetegen sóhajtott. – Most már kérdezhetsz. De a szokásos módon, különben nem mondok semmit!
- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a földkeregségen?
- Hát, ha már így rákérdeztél, szerény véleményem szerint – tudod én a feketékre bukom – a legszebb Hó... – hadarta a tükör, aztán jobbnak látta módosítani a szövegén, mivel még idõben észrevettel Legolas villanó tekintetét – khh, khhm, szóval...Hónapokig gondolkozhatnék a dolgon, de akkor is csak azt mondhatnám, Te vagy a legszebb.
Legolas teljesen el volt telve magától. Mindig is tudta, hogy õ az egyik legszebb lény a világon, de hogy a legeslegszebb...igen...ezt AKARTA HALLANI! De még így is, önimádatában lebegve is meghallotta a tükör morgó megjegyzését:
- Bár a hajad elég zsírosnak tûnik ebbõl a szögbõl... ennyit a tökéletes elfekrõl pff.
Lego azt hitte megüti a guta.
- Mit mondtál??!! Az én hajam zsíros??!! – sikkantott föl, normál férfiemberhez méltatlan hangmagasságban – Zsírooooos?!
((A távolból Boromir elégedett kiáltását lehetett hallani : AHA! Megvan a füles!))
A tükör mentegetõzni próbált.
- ÖÖÖÖ...Izé, én csak azt akartam mondani....áááá...ööö...khmm...
Ebbõl a magyarázkodásból végül nem lehetett semmi, mert Õszõkesége olyan vadul rángatta a kézitükröt, hogy minden oldalról megvizsgálhassa eleddig tökéletesnek hitt hajkoronáját, hogy az menten tengeri-, szív-, és idegbeteg lett.
- Ezt nem hiszem el! Most rögtön, meg kell mosnom a hajamat! Majd utána még beszélünk! – hadarta Lego, majd sietve leugrott a fáról és rohant a motyójához a szépítõszereiért. Útközben elkporzott Boromir mellett, és sietve odakiáltott neki: - Vigyázz erre, kérlek amig vissza nem jövök,köszi! – S ezzel a habogó férfiú kezébe nyomta a szédelgõ tükröt.
- Ezt meg mi lelte... – kérdezte Boromir a tükröt bámulva.
- Semmi komoly. Zsíros a haja. – felelt a tükör.
- Aha. Az mindjárt más. – bólintott Boromir, amolyan „minden világos, így érthetõ az egész, sõt természetes” fejjel. Aztán eltorzult az arca. – Miiii?????? Beszélõ tükör! Ez beszél!!! Beszéééél!!!
((Boromirt két percen belül együttes erõvel lefogták, majd Aragorn igen bölcs döntésének engedve kipeckelték a száját, addig sem ordítozta idióta vigyorral, hogy „Beszél!”))
Legolas eközben lerohant a folyóhoz, pontosabban az elsõ kereszút utáni jobbrakanyarodás táblánál elfordult balra – még õ tette ki anno egy-kétszáz éve azt a táblát, hogy más ne mászkáljon a fürdõhelyére/helyeire (ugyanis rengeteg ilyen táblát helyezett már el szerte Középföldén), most pedig a lehetõ leggyorsabban igyekezett a vízeséshez jutni. Odaérve ledobálta a cuccait : gyógynövénykivonatos sampon a nagyitól, sampon Elrond fürdõjébõl, hajolaj Arwen fürdõjébõl (^_-), mézkivonatos hajbalzsam a kereskedõvárosból, citromillatú habfürdõ karácsonyról, hajkiegyenesítõ zselé Aragorntól....
Legolas megnedvesítette a haját, majd rákente az összes hajszépítõ matyuszt, amit csak lecipelt, majd bebotorkált a vízesés alá, és suvickolni kezdte a fejbõrét, de olyan vadul, hogy félõ volt, mielõtt a nyomorult „hajkorona”megtisztulhatna, kihullik. Közben magában morgott...
- Még hogy az én hajam zsíros...na megállj, most majd megnézheted...ostoba tükör...
A nagy igyekezetben észre sem vette hogy a folyó szépen lassan habtengerré növi ki magát. Ráadásul a múltkori városból vásárolt keményítõ is a fejére kent massza közé keveredett – amit egy esetleges új keletû frizura elkészítéséhez vett egy embertõl aki magát „Punk”-nak nevezte – így a körülötte terjengõ buborék- és habrengeteg megszilárdult, mintegy fogságba ejtve szegény hõsünket.
Persze, egy idõ után Legolasnak is feltûnt, hogy valami nagyon nincs rendben körülötte... Mivel, elõször is, képtelen volt lemosni a sampont, mert rá-, köré-, alászáradt a hab, kemény páncélt emelve az elf köré. Se ki se be. Lego kezdte kínosan érezni magát. Ráadásul még segítségért sem nagyon kiálthat, mivel egy szál fogsorban találnának rá, és az ugye nem elég herceghez méltó. Ergo nem kiáltunk....várunk.
És Legolas várt és várt és várt....cirka ötszáz év múlva végre elég erõs zuhatag támadt az erdõben, hogy a körékeményedett tisztálkodószereket lemossa, de a Szõke Szépség addigra éhenhalt. Testét Boromir „merõ tiszteletbõl természetesen” kitömette és a lakásában helyezte volna el, de két nap múlva elhalálozott õ is...képtelen volt röhögés nélkül elmenni a valaha élt legidegesítõbb,de legtisztább, még halálában is mosakvó elf mellett.
A többieket nem érdekelte a dolog.
Bocsi mindenkitõl, aki odavan Lego-cicáért, tulképpen én is szeretem, de egy latinóra a legszélsõségesebb érzelmeket tudja kihozni az emberbõl (ott jött az ötlet...lehet hogy kár volt). A sztori valószinûleg piszkosul nem illik bele az eredeti GYU regényfolyamba, de ez engem nem érdekel. Azért köszi mindenkitõl aki elolvasta.
Írói (V)álság
2005. március 16. @ 15:10:44 | Hozzászólások: 3 | Olvasva: 155x
Minél többet olvasom Raffyt, annál kisebb lesz az önbizalmam nemhogy a Blogolás, de az Írás terén. Igen, így nagybetûvel. Kicsit úgy érzem magam, mint Fable nénivel, csak kicsiben. De azért nagyon hasonlít.
A kétségeimre csak rásegít a Maroon 5 cd. Végre sikerült kikönyörögnöm a hugomtól, hogy szakadjon el tõle egy kicsit, erre totál depresszív leszek tõle. Még a végén népbeteg leszek. Igenis a depresszió köszöni szépen már népbetegségnek számít. Lassan járvány lesz. Nincs kedvem semmihez. Enni sincs kedvem. A vízháztartásom azért szintén okés, mert az ásványvizet iszom mint egy jobbfajta teve.
Szóval nem tudom, hogy én vagyok-e az -egyik- megfelelõ személy arra, hogy betûket adjon ki a kezébõl, amik ráadásul a gondolatai leképezései. Kergetyúk nem bizonytalanít el annyira, mivel az õ Blogjában inkább olyan dolgokat találtam, amik az emberrel mindennap megesnek, aztán leül a barátnõjével és átdumálják a délutánt. Raffyval kifejezetten az az érzésem hogy hozzá képest velem semmi sem történik, akkor meg minek irogatni, fõleg ha semmi konkrét célom nincs vele pl. üdvolvasósereg toborzása vagy miniszterelnökké válni???
Jártam ma egy könyvesboltban. Kiborító volt. 15 perc alatt elmenekültem. 5 könyvbe olvastam bele, 4 és 1/2 rõl megállapítottam, hogy nem, nem kötne le, vagy nem érdekel, vagy hülyeségnek tartom. Pedig bestseller, szupereladásilistás, újdonság, hatvankétszer utánnyomott, olvasókkedvence, ilyenolyan díjas. Már nem is tudok olvasni???!!!
Summa summarum: kétségbeesés felsõfokon. Már ha van ilyen.
