Blog > [Jade]
Cherchez la femme! De vajon õ akarja-e?
2005. február 21. @ 23:50:08 | Hozzászólások: 0 | Olvasva: 221xHát igen...keresheted, ha a NÕ nem akarja, hogy megtaláld.
So...adjuk meg az alapokat, ami alapján a mai témánkat kifejtjük 1/2-1 oldalban. Sorolom (afféle bibliográfia):
10 dolog, amit utálok benned (film)
Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? (film)
Mi kell a nõnek? (még mindig film)
A csábítás elmélete (foszlányos filmes emlék)
Nos, ezeket az utolsó kivételével az utóbbi napokban néztem meg, és kiütött rajtam a dilozófia (filozófia+dili), hogy felfejtsem a nõk akarásának mibenlétét. Vagy legalább a sajátomat kifigurázzam
A legnagyobb hatással a 10 napos dolog volt rám, kétszer (!) is megnéztem egymás után. A sztorit tudjuk. Felvilágosult nõtársunk egy cikkéhez kipróbálja amit meg akar írni, aztán jól belezúg. Mármint a hapsiba. A röhej az, hogy azokat a hibákat, amik miatt szerinte a csajokat általában dobni szokták, magamon tapasztaltam. Úgy arányaiban a 10bõl 6és felet. Ez azért ciki. Hálistennek azért szerelempáfrányt nem vittem a pasas lakásába... Csak bambuszt, ejj...
De kipipálhattam a plüssállatkát, amit állítólag minden pasi utál. Jajj! Komolyan elgondolkodtam, vajh hogy lehet engem így elviselni. Vagy bárkit. Hiszen észre sem vesszük, hogy amivel kedveskedni akarunk, attól a kedvesnek szárazbabazik a háta. Vagy borsódzik ki hogy szereti.
Az elvárások természetesen mindig csúcsszuperek. Ez mindkét félre igaz. Legyen megértõ, kedves, stb... ismerjük.. Legyen jó nõ, hagyjon a haverokkal lógni, de foglalkozzon is velem, stb. ..ezt IS ismerjük. Ezernyi elmélet született már a férfi-nõ tökéletes kapcsolatreceptrõl, valaki valahol azonban mégis pofára esik. Mindig.
De mindenki imádja a tökéletleneket na! A nõk is. Fable néni is írt valami olyasmit: "Rájöttem, hogy a férfiakban mindig is a hibáikat szerettem! Ami azt illeti, volt is mit szeretni rajtuk!" Az a hecc, hogy ez a nõkre is ugyanúgy igaz.
Hova is akartam kilyukadni? Nem tudom. Próbálkozni azért szabad. Ez igaz a párkapcsolatokra is. A fenti filmek meg arra jók, hogy néha ne csak önnön nagyszerûségünkre tudjunk rádöbbeni. És hogy jókat röhögjünk.
Lovagkori marhaságok
2005. február 09. @ 23:22:49 | Hozzászólások: 3 | Olvasva: 158xOlvastam az imént pár részletet egy csodás mûbõl. Igazi gyöngyszem
Lancelot története. Csak 3 részletet olvastam belõle, de úgy kiokosított, hogy csak na!Addig mindenkinek oké, hogy van a középkori lovageszmény. Utolsó vérig beccsületes, bátor, nemes bús képû lovag. STB. De Lancelot?! Bátran átkel a Kardok hídján, majd szinte elájulva a vérveszteségtõl rohan harcolni az ellenséggel. Persze akkor már nem ájul el és bártan vagdalkozik >> még több vért veszt
Na ekkor lekiabálnak neki a toronyból (aminek háttal áll - ez késõbb fontos lesz), hogy ott a szíve hölgye és nézi õt 
- aki mellesleg a 
felesége ugye. Lancelot erre hátratekeri a nyakát mint Uhu bagoly szokta és úgy vagdalkozik tovább, hogy nézhesse a szép hölgyet. Erre a másik nõci megest lekiált neki, hogy Ugyanmá mi a fenének akarja körbetekerni a fejét, amikor csak úgy kéne intézni kicsit a párharcot, hogy õ kerülhessen szembe a toronnyal, ahol a nézõk vannak, és máris okés lenne a dolog! JÉ, tényleg! Lancelotnak is leesik lassan a tantusz 
Na de ezzel még nincs vége, mert a király (nem Arthur, egy másik - az õ fiával vív Mr. L.) rájön, h hát hiába egy utolsó mocsadék, mégis a fia a fia, szóval megkéri G. asszonyt (Arthur's wife), hogy szóljon má' le Mr. L-nek, hogy álljon le és ne nyírja ki az ellent. Lancelot természetesen elsõ szóra elejti a kardot és áll vigyázba. A másik meg igyekszik kinyírni 
de õ nem tesz semmit ez ellen mert õ egy LOVAG! 
Persze a király idõben lerohan a toronyból és leállítja a fiát. Tehát a lovag legyen becsületes bátor. Az okosság nem annyira fontos. Lancelot pl. azért a Kordé lovagja, mert felszállt a becsületvesztettek kordéjára, hogy elmehessen kiszabadítani Gini nénit. Természetesen õ valõszínüleg ezután is lovag maradt, nem úgy mint a többiek. Gauven meg ott lovagolt a kordé mellett... Szóval ezzel az erõvel akár elkérhette volna az õ lovát is, és azzal vágtázhatott volna tovább...
Aztán a végsõ rész, ahol szintén egy küzdelemrõl olvastam. Ebben is több csodás elem található, mese mese mátka meg minden vicces cucc.
Azt megtudhatjuk, hogy a gaz csúf gonosz stb. emberke bezárta Lancit, hogy ne érjen oda a megbeszélt vagdalkozásra (persze, hogy egy nõ engedte ki és segített neki!). Erre Gauven (lehet hogy hibásan írom bocs) szóval Gavi bevállalja, hogy õ most megy és vívni fog drága barátja helyett. De befut Lanci, és szinte hajbakapnak, hogy akkor ki is vívjon. Lancié az elsõbség, tehát Gavi odaadja a páncélját, ami csodák csodája pontosan illik L-re!!! Nahát! A király felesége ekkorra valószínúleg erõteljesen összejött Lancival mert alig bírja megállni, hogy ne ugorjon a nyakába 
A gonosszal végülis megest megküzd a hõs lovag és persze nyer! (Megjegyezném nem adta könnyen a gonosz, mert miután lenyesték az egyik karját még 2 oldalon keresztül szenvtelenül tovább kardozott.)Azt hiszem érdemes elolvasni a teljes mûvet, mert nagyon mulattató lehet.
Mellesleg ha Lancelóban túltengett a lovagi becsület, miért is jött össze a királynéval? Tudom hogy a
ereje nagyon nagy, de ez egy naaaaagy és nemes lovagnak nem lehetett akadály hogy tûrtõztesse magát. Vagy mégis? Mindegy, áldásom rájuk - kár, hogy Arthur meg mindenki más nem így gondolta. Francia kenyér, kicsi gesztenye és okkult okosságok
2005. február 09. @ 16:33:42 | Hozzászólások: 0 | Olvasva: 217xA gyomor egy fontos dolog. És igencsak intim kapcsolata van az aggyal. Erre nemrég jöttem rá végérvényesen, mikor már a ki tudja hányadik gasztronómiai könyvet fogyasztom (nem szakácskönyv!) a Csokoládé, az Ötnegyed narancs, a Szederbor után. Ezúttal Francia kenyér. Tényleg vannak benne receptek! Már-már sütésre adnám a fejemet. A nyálmirigyeim mindenesetre tombolnak. És jól szórakozom. Ennek pl. elég könnyed a stílusa, néha saját szófordulatokra ismerek benne, amelyek talán nem is annyira sajátosak, mint ahogy én azt gondolom.
Közben meg Kicsi gesztenyét hallgatom, akinek a TNT szerint "barna a szeme". Igen, tudom, hogy nem ez a filozódiai csúcspontja az életemnek, de néha érezzük már jól magunkat a kis butaságok között is! Csomo okosságot tanultam ma. Pl. a család minden tagjának van a hiedelem szerint egy háziszelleme, ami kígyóalakban létezik. Ez az ún. fehér kígyó. És a küszöb alatt lakik.
A babona szerint ezért nem szabad rálépni a küszöbre, mert elpusztítjuk szegényke lakhelyét. A boszorkányok perein pedig elég egy dolgot beismerni (kínvallatás hatására pl.) és ha egy dolgot beismer a néni akkor azt úgy veszik, hogy minden mást is elismert. A seprûnrepüléstõl az állatok megrontásáig. Némileg igazságtalan és buta dolog. Az óra ettõl függetlenül érdekesnek igérkezik. Kiokosodom boszorkányságból és démonológiából.
Még kb. 1-2 hetem van, hogy azt olvassak, ami a kezembe akad. Utána megint jönnek a kötelezõk. De már túl vagyok egy gésás könyvön, ami az 1. oldal tanúsága szerint az egyetlen ilyen könyv. (a másik 9 melett gondolom...) no comment. ;)
Hosszú lenne a cím, majd alább...
2005. január 26. @ 21:31:08 | Hozzászólások: 1 | Olvasva: 234xIsteni színjátékok, avagy Hamlet: a bunkó álomkóros, 3. Richárd: a gazember, a korán öngyilkoló szerelmesek és más mesék
Honnan a cím? Fejtsük ki. Nos, Shakespeare- bácsi (Shake-apó, aki úgy kavarta a szavakat, hogy máig nincsen párja) írt pár drámát, versikét. Ezeket mindenki ismeri, hiszen hõn szeretett kötelezõink közé tartoznak egyesek.
Tragédia, komédia, tragikomédia, komikusan tragikusan szellemesen nagyszerûen...szóval érti mindenki.
Részemrõl újra belevethettem magamat egy kicsinyég a Shake-cuccokba. Érdekes, meg kell mondjam érdekes...
Itt van rögtön III. Richárd , aki csak úgy eldönti, hogy õ bizony gazember lesz, és csak azután nyugszik meg némiképp a lelke, hogy kinyírta a fél környetetét. Hát, van ilyen, legalább élvezkedhet a "nyájas olvasó" a patakzó vérfolyón.
Aztán Ahogy tetszik akár olvashatjuk is a kissé üdítõbb hangulatú következõt...fiúnak öltözött lány, aki udvaroltat magának (már akkor is divat volt a transzfeszcica dolog!
), számûzött király, bölcs bolond, nagy kibékülés, oltári szerelem soook házasság. Ámen.Nem úgy Rómeó és Júlia! Szegénykéim hamar öngyilkolásra adták a fejüket
ahelyett, hogy Juli spontán okosan a kor szokása szerint hozzáment volna Páriszhoz és megtartotta volna szép szál szeretõnek (alliterálok wah! ) Rómeót. De ehhez ész kell! Nembaj, legalább a sírig tartó szerelmük most példaként szolgálhat bárkinek. Pedig az okosok már megmondták, hogy a sírig tartó szerelem receptje kizárólag a korai halál! 
Kit hagytam ki? Hamlet hát itt vagy?
Lenni vagy nem lenni? Sose jön rá szegény. Miután megdumálta az apja szellemével, hogy gonoszul megölték, ahelyett, hogy szép lovagiasan és teljes joggal leölte volna a nagybátyját, elmélkedik naphosszat és bunkózik a kedvesével. "Vonulj kolostorba! Hol az apád?!" Hát illik így beszélni??? Ophi meg ahelyett, hogy lekeverne neki egy oltári nyaklevest még sajnálja! Pedig azt kellett volna: 
: Igen? Kolostorba?! Ezt neked 
Hamlet vonulj te ahová akarsz! A Szentivánéji álmot csak színházban láttam nemrég, balett elõadásban, de nagyon jó volt. Tanulság: Még a tündérkirálynõbõl is hülyét lehet csinálni. "Szamarat szerettem?" Hát, jah, van ilyen, már Apuleius is írt róla (Aranyszamár), az se volt különb, csak még pikánsabb. Na mindegy, itt is sok-sok LOVE és végül házasságok, happy end.
Summa summarum ajánljuk Shakespeare meséit szomorú és vidám idõkre sütve vagy fõzve, pácolva vagy nyárson, reggel, délben vagy este. Jó szórakozást hozzá!
Földharc ó yeeee...
2005. január 22. @ 10:30:54 | Hozzászólások: 0 | Olvasva: 213xAz edzéseknek megvan az a pozitív oldala, hogy az ember önkéntesen megy a darálóba. És még élvezi is, amikor elverik, majd büszkén mutogatja kékes-lilás-sárgás-zöldes-szederjes foltjait, mintha legalábbis hõsi harci sebesülések lennének.
Én is valahogy így lehettem, mikor elcsámpáztam földharc edzésre. Cseppet sem zavart, hogy én vagyok a legkisebb, bár azért néha dühítõ, mikor az átdobásoknál szinte tollpiheként dobnak fel a nálam nagyobbak, aztán persze én puffanok...
Az edzés utolsó részében Elemér rávett, hogy földbegyömöszkélés helyett inkább vele küzdjek, és mivel Tenchi (edzõbácsi) megadta rá az engedélyt, kézrekaptam egy csini fekete grappling kesztyût és mehettem bunyózni. Ah, kellemes volt, mondjuk utána nem kaptam levegõt. De jó volt!
Elemérrel kifejezetten jól lehet küzdeni, és sok hibát észrevettem magamon, amivel egy pillanat alatt le lehet szerelni küzdelemben (mármint engem...ez ciki... ) De meg is lettem dicsérve, hogy ügyes vagyok. Ha legközelebb eljutok edzésre, lehet, hogy én fogom megkérni, hogy kicsit verekedjünk. "Fight!" 
Levelet kaptam!
2005. január 19. @ 09:29:47 | Hozzászólások: 1 | Olvasva: 140xVisszaírt
Mehetek táncizni! Mondjuk, mint ahogy azt tanácsolták, megírtam a levelembe az eredetileg megfogalmazott cuccost is:Hello!
Az elõzõ levelemre nem kaptam választ, úgyhogy újra próbálkozom. Decemberben nem tudtam beiratkozni a modern kurzusra és akkor azt igértem januárban jelentkezem, szóval most itt vagyok és ha lehet, akkor szeretnék órákra járni és errõl némi infót kapni.
Köszönöm!
U.i.: Eredetileg valami olyasmi levelet akartam írni, mikor nem kaptam választ, hogy: "Kedves Szûcs Attila! Mozgáskényszerem van! Csak Te segíthetsz! Táncolni szeretnék, ha nem engeded megöngyilkolom magam az elsõ kezembe akadó kiskanállal, balettcipõvel vagy cserepesvirággal. Help!- aztán meggondoltam magam
Úgy látszik ez megtette a hatását, kaptam választ végre!
Szia!
Gyere táncolni, minden szombaton 14:45-16:45-ig
Jazz-Modern-Kortárs tánc kurzus vár tárt karokkal, hogy
nehogy megöngyikold magad egy kiskanállal, balettcipõvel
vagy cserepesvirággal!
Szeretettel várunk!
Megyek táncizni megyek táncizni megyek táncizniiii!!!
Mit is mondhatnék, egy napról, ami legalább annyira pozitív, mint egy katasztrófajelentés?
2005. január 11. @ 20:17:01 | Hozzászólások: 0 | Olvasva: 163xA fent említett hasonlatot anno még drága Fable nénim egyik könyvében olvastam és azonmód magamévá is tettem.
Az, hogy megint Blog-ra vetemedem, azért, történt, mert marhanagy letargikus-depressziós-világvége-öngyilkos hangulatomban véletlenül rátaláltam Kergetyúk Blogjára aminek legutolsó bejegyzésében pont egy rám is illõ idézet honolt. (Ez megtalálható az itteni idézetes fórumban is, mivel nem bírtam ki és beraktam oda)
Szóval most kisebbfajta kedvet éreztem arra, hogy fûvel-fával megosszam magamat. De mire jó ez???
Ezen még gondolkozni fogok...
