Az Aikijutsu-ból kialakított hagyományos japán rendszer, 1938-ban alapította egy kis tókiói dôjôban Okuyama Yoshiji Ryûho, aki a Daitô ryû mester, Takeda Sôgakunak volt a tanítványa. A hakkô ryû ezért az Aikidôval rokon rendszer (Ueshiba ugyanabban az iskolában tanulta a daitô ryût Okuyamával). Európában a rendszer négy változata is ismert, de kevesen gyakorolják ezeket. Az ázsiai országokban viszont ma széles körben elterjedt. A hakkô ryû örököse az alapító fia (nidai imei - a nagy második generáció), aki 1949-ben kezdte meg edzéseit és vele párhuzamosan a koho shiatsut (Fingerdrucktherapie) is tanulmányozta. A hakkô juku honbu Saitama tartományban található. A 4. dan feletti összes fokozatot csak a fõdôjôban lehet megszerezni, ahol a haladó képzés négy szintje folyik:

A ténylegesen haladó képzés elnevezése soden kai (hagyományozó szertartások), amelyen szokás szerint a 4. dantól kezdve ötnél több tanuló egyszerre nem vesz részt, akik mindegyike Uchi deshi. A képzés zárásaként ünnepi szerartást rendeznek, amelybe sintó praktikákat is rendszeresen felvesznek. Japán számos pontjáról érkeznek haladó mesterek, hogy megtekintsék a hakkô ryû tanulóit edzés közben. A rendszer Sô Doshin vezetése alatt meghatározó módon befolyásolta a Shôrinji Kempô fejlõdését. A mester hosszú ideig Okuyama tanítványa volt (ld Aikidô táblázat), és késõbb megalapította a kínai orvosláson alapuló saját rendszerét, amelynek technikáiban az ellentétes energiapontok (Dianxue) ingerlése központi helyet foglal el.
Magyarországon Végh János mester és Nagy Sándor - Svédországban élõ - nagymester által honosodott meg a 80-as évek közepén.. A Hakko-ryu jelenlegi magyar vezetõ mestere Török János Sándor (2. dan), aki az International Budo Federation szervezetéhez tartozik.