A Muso Shinden Ryu Iaido története
| Egy eredeti, ma is gyakorolt Iaido stílus, története, fejlõdése és technikái. A történelmi hagyomány szerint egy Hayashizaki Jinsuke Shigenobu nevû szamuráj volt a megalkotója és létrehozója a Muso Shinden Ryu iaido Ryu Ha-nak. | ![]() |
Reklám:
Valószínû, hogy Jinsuke Shigenobu az akkori Saga tartományban született 1549-ben. Ebben a szüntelen háborús korszakban a fiatal Jinsuke, mint korábban minden fiatal szamuráj, nagy lendülettel tanulmányozta kora harcmûvészeteit.
Sajnos semmiféle megbízható adattal nem rendelkezünk azokról a Ryu Ha-któl és Senseiektõl, akikhez tanulni járhatott. Ellenben, az biztos, hogy igencsak hamar gyakorolhatta a csatát a harctéren, amelyekbõl túl sok is volt ezekben az idõkben.
Apja meggyilkolása után, akit meg akart bosszulni, 25 éves korában, elsõ Japánban tett vándor útja során Musha Shugyo-ként Oshu tartományban, Okura faluban, a Kitamurayama-i körzetben tartózkodott és Hayashizaki templomában imádkozott Hayashi Myojin istenhez. Egy látomásában megjelent neki az isten, és felfedte elõtte az iaido valódi természetét és igazi értelmét. Így a Iaido fontosságától, technikájától, és fõleg filozófiai tartalmától átitatott Jinsuke, „az istenek ihletettje”, felvette a Hayashizaki Jinsuke Shigenobu nevet, és a kínai Yin-Yang elmélet alapján lassan átalakította stílusát és kardforgató technikáját.
Jinsuke iskoláját Shinmei Muso Ryu Batto Jutsu-nak nevezte el. De néhány tanítványa hamar átkeresztelte Shin Muso Hayashizaki Ryu-ra. Mindkét név tisztán mutatja, hogy az iskola nem látott volna napvilágot „isteni közvetítés nélkül” – a Shinmei Muso és a Shin Muso szó szerint annyit jelent, hogy „istenek által”, álomban ihletett.
A Jinsuke által kifejlesztett új stílus a kor többi iskolájától abban különbözött, hogy a kard útját inkább szellemi úton közelítette meg, s ebben egyebek között felfedezhetjük a híres Zen szerzetes, Takuan (1573-1645) hatását.
Késõbb, második vándorútja során, 73 éves korában nyoma vész Jinsuke-nek.
A következõ Soke: Tamiya Shigemasa tökéletesítette az eredeti stílust, és párhuzamosan megalkotta saját stílusát, a Tamiya Ryu-t, s igencsak ügyes és egész Japánban tisztelt Bushi-k sorát képezte ki.
A 3. Soke: Nagano Rosai, az 5. és 6. Soke: Arikawa Munetsogu és Ban no Nobusada, folytatták és kiegészítették Jinsuke iskoláját és tanításait.
A 7. Soke Hasegawa Chikara no Suke-ig, az iskola tanításában és formájában nagy változásokat hajtott végre.
Õ a 6. Soke-nak közvetlen tanítványa volt Edóban, 1717-1735 között. Úgy tûnik, Hasegawa ugyanolyan tehetséges és zseniális volt, mint Jinsuke. Igaz, itt is hiányoznak a részletek, de abban egyetértenek, hogy a Muso Jiki Den iskola 19. Soke-ja lett. Hasegawa saját iskolát alapított kiindulva Jinsuke stílusainak (Muso Shinden Ryu) és Onkeibo Chohen tanulmányozásából (Muso Jiki Den Ryu), valamint saját stílusából, kísérleteibõl. Ezt az iskolát Muso Jiki Den Eishin Ryu-nak nevezte. Hasegawa zsenije kellett többek között ahhoz a felfedezéshez, hogy az Obi (öv) felsõ széle felé irányulva helyezzük el a kardot élével felfelé. Így egyetlen gyors mozdulattal, egy idõben lehetett kardot rántani és lesújtani az ellenfélre. Ez egy igen fontos részlet volt, mikor a szamuráj életérõl vagy haláláról volt szó, s a másodperc tört része döntött, hogy gyorsabban vagy lassabban mozdul, mint az ellenfél.
A 8. Soke: Arai Kyonobu kapcsolta Hasegawa tanításait a Jinsuke irányvonalhoz, az õ tanítványa volt a 9. Soke, Hayashi Morimasa. Jinsuke stílusát, valamint a Shinkage Ryu stílusát tanította meg neki, mely utóbbit azután Omori Rokurouzaemon Masamitsu irányítása alatt tökéletesített.
Masamitsu a Ken-Jutsu professzora volt, a Shinkage iskolában (a Ken-Jutsu régi japán vívásmód, innen ered a kendo). Ebben az idõben, mikor ugyan a nagy kardot, a Katana-t nem volt szabad használni az otthonokban, - de nem is létezett térdelõ pozícióból kiinduló technika (seiza), amelyeket belsõ terekben használni lehetett volna -, Masamitsu megalkotott, kidolgozott és rögzített 11 mozdulatot (10-et térden, 1-et állva), melyeket oktatni kezdett, majd átadta õket Hayashi Morimasa-nak, az eredeti iskola 9. Soke-jának.
Hayashi Seisho, a 10. Soke valószínûleg Hayashi Morimasa fia volt. Õ az eredeti iskola Seiza-formáit (térdelõ-technikák) folytatta, és a Jinsuke irányvonala szerinti Iaido oktatást.
Oguro Kyokatsu, a 11. Soke szintén Masamitsu-tanítvány volt.
Õutána szakadás jött létre, két ágazat látott napvilágot, melyek párhuzamosak voltak egymással. A fõ ágazat, (a Shimomura Ha) a 12. Soke-nak Matsuyoshi Hisanari-t, majd 13.-nak Yamakawa Yukio-t választotta meg. A másik ágazat a Tanimura Ha nevet kapta.
A fõ ágazat, a Shimomura Ha 14. Soké-ja Soke, Shimomura Sadamasa Moichi volt. Az õ személyes értékei, harcászati minõsége és saját stílusa, a Shimomura Ha-t az Iaido legreprezentatívabb és legfontosabb ágává tették.
A 15. Soke Hosokawa Yoshimasa (1847-1922) volt a modern Iaido eljövendõ szellemében újítóként fellépõ Nakayama Hakudo (1869-1958) egyik mestere. Õ azután a Shimomura Ha ágazat iskolájának 16. Soke-ja lett.
A fõ ágazat 16. Soke-ja, Nakayama Hakudo, a modern iaido valódi megújítója és leírója. Õ Ishikawa tartományban született. Gyerekkora óta szüntelenül edzett, maximalista volt. Már ekkor tanulmányozta és gyakorolta az Omori Ryu-t, és a Muraken Ryu-t, nem beszélve a Batto Jutsu, a Ken Jutsu és a Kendo tanulmányozásáról.
Amióta Hasegawa Eishin, az edoi 7. Soke leutazott és visszament Tosa tartományba, ahonnan származott (Japán déli részére), azóta ezen a területen, a kard útjának mûvészete kivirágzott, és az ezekben a tartományokban élõ ultrakonzervatív és hagyománypárti szamuráj családok alapját képezte.
Amikor Nakayama Hakudo úgy döntött, hogy még tovább tökéletesíti a Iaido-t és tanulmányait, arra gondolt, hogy Tosa tartományban megy, ezért Itagaki Taisuke (1837-1915), a Shindo Munen-bõl (Shindo Munen Ryu) volt az, aki bemutatta õt a Tosai mestereknek. De Yukimune Sadayoshi mester, akitõl Nakayama Hakudo tanulni akart, nem fogadta el tanítványának, mert nem tosai származású volt, és nem is tartozott a déli családokhoz.
Ekkor, Nakayama a lelke mélyén a halálra gondolt és épp vissza akart térni Tokyo-ba, amikor a Tanimura Ha ágazat késõbbi 17 Soke-ja, Oe Masamichi azt mondta neki, „Holnaptól kezdve 4-5 napon át bemutatókat tartok. A sempai-om ugyan megtiltotta, hogy tanítsalak, de bármikor eljöhetsz megnézni a bemutatóimat, és jegyzetelhetsz.”
Masamichi valószínûleg gondolkodni és tanulnivalót akart adni Nakayama-nak, aki ez után a közjáték után, másodszor is Tosa-ba jött. Ekkor sikerült tanítványként a Shimomura Ha-ág leendõ 15. Soke-jához, Hosokawa Yoshimasa-hoz kerülnie. Tanult Moritomo Torumi mester keze alatt is, aki a párhuzamos Tanimura Ha ágban található, Goto Seiryo és Oe Masamichi között.
Végül mégis tanult Yukimune Sadayoshi-nál is, aki – ugyan tudta, hogy Nakayama nem tartozik a tosai családok közé – visszavonta szavait, látván komolyságát, alkalmazkodását és kitartását. Masamichi volt az, aki az akkortájt Tosában tanított és gyakorolt összes eltérõ stílus újracsoportosítását és összehangolását kezdeményezte, és õ javasolta a Muso Jiki Den Eishin Ryu nevet, amelyet azután az összes mester elfogadott. Ebben a korban (Taisho, 1812-1926) õ volt az, aki megalkotta, formálisan és hivatalosan is összeállította a Tanimura Ha-ág 11 Omori Rokuro Muzaemon Masamitsu-féle technikáját (térdelõ helyzetben). A Shimomura Ha ág is belevette a Seiza technikákat a tanításaiba. Maga Nakayama Hakudo alkotott egy 12.-et, hogy reprezentálja ötletét, és a iaido-ról az õ globális látomását: az Inyoushintai-t. Ezt a 12-ik technikát az egyik legügyesebb tanítványának, Yamatsuta Jiyukitchi-nek adta át.
A katáknak ezen fokozata (11 vagy 12 forma) a Shoden (Omori Ryu, Seiza No Bu), vagy az elsõfokú tanítás nevet vette fel. A Muso Jiki Den Eishin iskola Iaidojának igazi alapja, Kihon-ja (alaptechnika).
Oe Masamichi, Nakayama Hakudo, valamint néhány más mester (Hosokawa, Morimoto) új alapokon, az elõzõ Muso Jiki Den Eishin technikák mellett 10 technikát dolgozott ki, hogy megalkossák és kidolgozzák a 2. fokozat, vagy Chuden tanítását. Ezt a 10 technikát és gyorsan fejlõdõ variációit Iai-hizában (fél térden ülve, jobb térd felemelve) hajtják végre.
A 3. fokozat 2 részre van osztva, és Iai-hizában kell végrehajtani az elsõ sorozatot, ami 8 katát jelent. Tachi-ban a 10 következõ katát (állva), majd 3 db kata Seiza-ban, s ennél befejeztük a 2. sorozatot. Ezt követi a 3. kata sorozat, melyeket párban végzünk, s amelyek 9, 10 és 7 katából állnak, ezek a számok és ezek a sorozatok változnak áganként. Ezt a harmadik fokozatú tanítást Okuden-nek (végsõ tanítás) nevezik, s közvetlenül a Hayashizaki Jinsuke Shigenobu-irányvonalból indult technikákból ered: Okuden, Oku Iai No Bu, Iai Waza az I. részben, a II. részben Okuden, Oku Iai No Bu, Tachi Waza (álló technikák), a páros technikák pedig átveszik az álló és az ülõ technikákat.
Nakayama Hakudo, amikor visszatért Tokyo-ba, és különféle tanulmányok, edzések során finomította stílusát és gyakorlatát, saját stílusát Iaido-nak nevezte el. 1930 körül Muso Shinden Ryu Batto Jutsu-ra, majd véglegesen Muso Shinden Ryu Iaido-ra változott a név.
Ez a végleges elnevezés csak Nakayama Hakudo utolsó éveiben lett igen népszerû és elterjedt, amikor õ és tanítványai bemutatókat, kurzusokat tartottak. Õk tették híressé a modern Iaido-t, melyet akkor már Japán-szerte gyakoroltak.
Napjainkban a szakértõk azt mondják, hogy a fõ ág, a Shimomura Ha, a Muso Shinden Ryu õrévé lett, a Tanimura Ha, a másik ág, pedig a Muso Jiki Den Eishin Ryu-é. Ugyan Nakayama nem nevezett ki hivatalosan utódot, Soke-t, de egyes Sensei-ek, volt tanítványok, Danzaki Tomoaki hanshi-ra (9. dan) adták le voksukat, aki a Japán Iaido szövetség elnöke. Õt tartják a Muso Shinden Ryu Iaido Ryu jelenlegi és eljövendõ Soke-jának. Mások Hashimoto Toyo hanshi-t, Nakayama Sensei tanítványai közül a leghûbbet és legtehetségesebbet gondolják a 18. Soke-nak. Ez utóbbiak a jelenlegi 19. Soke-nak Saito Isamu hanshi-t tartják. Nakayama Hakudo volt eddig Japánban az egyetlen olyan mester, aki a japán kard útjával, kapcsolatos zsenialitásával elnyerte a hanshi büszke címet Iaido-ban, Kendo-ban és Jodo-ban is.
Okada Morihiro hanshi (1893-1984) elõbb tanítványa, majd kollégája lett Nakayama-nak Kendo-ban, Hashimoto Toyo-nak pedig Iaidoban lett közvetlen tanítványa.
Okada Morihiro hanshi mester lett azután Iaido-ban, Kendo-ban, Ken-Jutsu-ban és Jodo-ban is. Hosszú éveken át mestere és mintája volt tanítványainak, egészen haláláig. Okada Morihiro iaidojában lehetett leginkább meglelni a legendás Nakayama Hakudo hanshi stílusát.
Szerkesztés; HB S.E.
Kapcsolódó linkek:
- Edzések: (a Szakosztályokon belûl érhetõ el).
A rovat legfrissebb cikkei:
- A Muso Shinden Ryu Iaido története
- Kobudo-Iaido? utoljára...
- Mi is a Kobudo-Iaido?
A rovat legolvasottabb cikkei:
- Mi is a Kobudo-Iaido? (67588)
- Decemberi Iaido - Battodo Szeminárium (6090)
- Kobudo-Iaido? utoljára... (3411)
Kategória: Iai-do
0 szavazat Új hozzászólás
* A csillaggal jelölt adatok kitöltése kötelező.




