Mihályi Attila kérésére felteszem az általa küldött levelet. A levél tartalmának gyors átfutása után úgy érzem jó, ha elõre kijelentem, a martialarts.hu szerkesztõsége mint mindig, most is pártatlan médiaként szeretne mûködni, a beküldött cikkek nem feltétlenül a személyes véleményünket tükrözik (Erre a célra más néven lépek majd be). A levél sokakat érint és valószínûleg komoly indulatokat fog kavarni, ezért (illetve a terjedelme miatt) megkérek mindenkit, hogy ne a cikkhez, hanem ebbe a fórum témába írja meg a véleményét... Adminisztrátor

Írta: Szépvölgyi Géza
A Kilián Jujutsu Baráti Kör (1978 – 1988) alapítója
A Magyar Harcmûvész Szövetség (1988 – 1991) alapítója
A Magyar Budo Szövetség (1991 - ) alapítója és szakmai elnöke

World Jujitsu Federation WJJF 1978 – 1986
1988-ig hivatalos képviselõ és kinevezett nemzetközi Jujitsu oktató
Jujitsu Shodan és Nidan – WJJF
Tagságom megszünt 1991-ben

Nippon Seibukan (Japán), IJJF (UK), EJJU (UK-Austria) 1982 -
EJJU – IJJF – elnökhelyettes 1995-ig
EJJU – IJJF – Hungary képviselõ és nemzetközi oktató
Jujitsu Sandan, Yondan és Godan – EJJU – IJJF – Nippon Sebukan 1982 –
Nippon Seibukan, Masafumi Suzuki Soke 10. Dan halálával 1993-ban megszünt
EJJU – IJJF tagságom folyamatos

Kokusai Budoin – Kokusai Budo Renmei (Japán – Tokyo) 1987 -
Nippon Jujutsu Yondan, Godan, Rokudan
Karatedo Shodan, Judo Shodan
Renshi, Kyoshi cím – Kokusai Budoin (Japán)
3. Grade Int. Instruktori License – Kokusai Budoin (Japán, Tokyo)
1995-ben és 1997-ben az Európai Kongresszus elnöke
1999-ig az IMAF-Hungary képviselõ és instruktor
1990-tõl 1999-ig évente két alkalommal utazás Japánban, edzések a Tokyo-i Honbu-ban
1999-tõl rendes tag, tagságom folyamatos

Dai Nippon Butoku Kai – DNBK – Hungary (Japán, Kyoto, Tokyo) 1998 -
Szépvölgyi Dojo (regisztrált Jujutsu Do Dojo) – Dai Nippon Butoku Kai
DNBK-Hungary Daihyo
Rokudan, Shichidan – Dai Nippon Butoku Kai
Jujutsu Shihan – Dai Nippon Butoku Kai
Jujutsu Renshi és Kyoshi tanári cím -– Dai Nippon Butoku Kai

Kitüntetéseim
A Japán Budo Kultúra érdekében végzett nemzetközi munkám elismeréséért
Budo Koro Sho – Shinsaku Hogen Japán Külügyminiszterhelyettestõl. 1997
Kitüntetõ oklevelek, elnöki jutalmak Kokusai Budoin – Kokusai Budo Renmei1991 - 1999
Öexellenciája Higashi Fushimi Jigo Nagyherceg DNBK elnökének aranyérme 2002 Kyoto
Gyakorlati Jujutsu munkámat elismerõ DNBK kitüntetések
Kanto Sho, 2002. Kyoto
Doriyoku Sho, 2004, 2005. USA, Portugalia
Shorei Sho 2000, 2003, 2004. UK, USA, Germany
Stb.
Egyéb nemzetközi harcmûvész szervezetek által adományozott Budo kitüntetéseim, jutalmazásaim felsorolását nem tartom idevalónak.

Szeretném, ha ez a költõi levél lezárása lenne az alábbi témának, de semmiképp sem a szõnyeg alá söprés és az elfedjük, eltakarjuk a kis rosszal a nagyobb bajokat tipikus jellemzõjeként.

Nagy a valószínûsége, hogy egyes Internet fórumokon már évek óta megy e témakör körüli huza-vona. Pro és kontra vélemények, füstölgések, kormozások, égetések és önégetések, jelzett és jeltelen vélemények, indulatok egyéb perifériák halmaza. Érdekbõl, pozícióharc eredményeként, unalomból, kavarták és kavarják e témát adalékaival együtt, ki tudja miért? A semmirõl, semmiért, a semmit mondásról szólt a vita, sokszor olyanok részérõl, akiknek ehhez a témához még távolról sem volt semmi köze. Az objektív közléshez hozzátartozik, hogy eddig max. 14-27 fórumozó cserét eddig véleményt a témáról megállapíthatóan, mint állandó levelezõi a fórumoknak.

Volt idõszak, amikor a hozzám írt levelekre válaszolva én is egy rövid idõre „fórumozóvá váltam” és elküldtem szubjektív véleményemet hasonló témákról. Nem vagyok büszke erre az idõszakra, már bánom, hogy elkapott a gépszíj és sok esetben nem az objektivitás hanem a hangulat vezette tollamat. Ezeket az általam írt leveleket mindenki megtalálhatja eredeti formában a www.jujutsu.hu weblapon.

A netiket írott és íratlan szabályait, a személyiségi jogokat semmibe véve olvasható minden olyan jobbító javaslat vagy azzal azonosuló vélemény után, az általános lehurrogás, a szidalmazás, a burkolt fenyegetés, a múlt gyalázkodó felemlegetése, amelynek semmi köze a felvetett szakmai kérdésekhez vagy Budo-hoz, ez ízig-vérig politika és hatalomharc. Semmi köze a tisztességes eszme és véleménycseréhez.

Természetesen, hogy ezeknek a fórumokon megjelenõ provinciális megnyilvánulásoknak jogkövetkezményei vannak és lesznek, de ezekrõl a döntéseket a jogkövetõ magatartás útján a bíróság hozza majd és nem a párthoz, az ökölharchoz köthetõ erõfölény.

Sokan azt gondolják és mondják is, hát harcmûvészek majd küzdjenek meg egymással, aki gyõz az eldönti kinek van igaza.
Ez tévedés és ez a jog semmibe vétele. Lehet, hogy vitatkozó felek erõfitogtató módon megküzdenek egymással, és az egyik gyõz a másik vereséget szenved, de ez nem fogja megoldani a felmerült jogi kérdéseket, problémákat csak szaporítja azokat.

Sokan támadják ezt vagy azt a személyt, hogy honnan származik stílusa, harcmûvészete, a Dan fokozata, van e joga oktatni és tanítani, stb.
Persze engem nem a mások, hanem a saját dolgaim érdekelnek. Nem szeretnék másokat kéretlenül védeni, majd õk megvédik magukat, ez legyen az õ dolguk. Mivel személyemet érintõen is sokan feltették már e kérdést, szeretnék erre néhány szóval reagálni.

Nem a hitelességemet, a tevékenységemet vitató személy, nem a MHMÖSZ, nem a MKSZ, nem az MBSZ, nem a Sporthivatal és nem más szervezet fogja eldönteni, hogy ki és mi a hiteles és ki és mi nem. Erre megvannak az Országgyûlés által alkotott megfelelõ törvények, idevonatkozó jogszabályok, és akinek ilyen jellegû panasza van az ne gyalázkodjon, hanem forduljon az arra hivatott államhivatalokhoz jogorvoslatért. A hivatali döntés után elmondhatja véleményét, de akkor sem sértheti meg senki büntetlenül állampolgári jogaimat.

Lehet bárkinek bármilyen véleménye, ez szubjektív dolog, a jogszerû döntést bízzák a jogalkalmazó bírákra, hivatalokra.
Állandó téma egyes fórumokon, hogy én vagy bárki más milyen jogon oktat és tanít. A jogszabályi ismeretek hiánya nem mentesíti a fórumozókat a felelõsség alól. Az erõfölénnyel dicsekvõ fórumozókat semmi sem mentesíti a felelõsség, a felelõsségre vonás alól, amikor állampolgári jogokat sértenek, gyalázkodnak, erõszakkal fenyegetõznek, stb., azokkal szemben, akiknek egyszerûen csak más a véleményük vagy nem szimpatikusak.

Amikor klasszikus Japán Budo Kultúra harcmûvészeteirõl és azok stílusa valamelyikétõl származó Dan fokozatokról, Budo rangokról és azok oktatásáról és vizsgáztatásokról beszélünk, akkor az illetõ például én rendelkezem az alábbiakkal:
1.A magyar törvények szerint rendelkezem bejegyzett és törvényesen mûködõ szervezet, társulás, egyesület, cég, Bt, Kft, RT stb. tagságával. Az Alapszabály adta jogokkal és kötelezettségekkel végzem, végezhetem önként vállalt tevékenységeimet.
2.Igazolt tagsággal rendelkezem egy olyan törvényes szervezetnél Japánban, mely kodifikált a klasszikus Japán Budo Kultúra és azok harcmûvészeteinek területén.
3.Igazoltan tanultam Japánban a Jujutsu harcmûvészeti rendszerében, és többször vizsgáztam un. Dan fokozatra, melyet a Japán állam által kodifikált szervezet hivatalos igazolással vagy un Dan diplomával is hitelesített.
4.Igazoltan tanultam és vizsgáztam Japánban, olyan Budo rangokra, tanári fokozatokra (Renshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan, stb.) melynek alapján a kodifikált japán Budo szervezet kiadott számomra a Japán Budo Kultúra Jujutsu harcmûvészeti rendszerét jelölõ un. Budo tanári oklevelet, diplomát, mely igazolja, képzettségi és oktatói (edzõi) státuszomat a Jujutsu harcmûvészeti rendszert illetõen.
5.A fentiek birtokában az MBSZ(HBF) és a DNBK szervezete és a kodifikált klasszikus Japán Budo Kultúra Jujutsu szervezete irányításával végzem szakmai oktatói tanári tevékenységemet az autentikus Japán Budo Kultúra területén.

Minden tekintetben közömbös számomra, hogy egyesek (akiknek Dan fokozata, Budo és egyéb rangja nem japán eredetû, nem egy kodifikált japán szervezettõl származik) véleménye szerint mi a hiteles és jogszerû vagy mi nem.
Inkább feltenném a kérdést, hogy miért azok támadják a hiteles japán fokozatokkal rendelkezõket, akiknek harcmûvészeti irányzatai „Dan fokozatai és Budo rangjai” nem kötõdnek a kodifikált japán Budo-hoz.

Én kiléptem a saját magam által okozott sötét árnyékból. Bizonyítottam, hogy az elmúlt 15 évben a magyar harcmûvészeknek, Budapestre hívtam Japánból olyan Budo legendákat, akiknek a támogatása és tanítása és az általuk adott Dan fokozatok hitelességéhez nem fér kétség.
A segítségemmel és támogatásommal olyan japán harcmûvész legendák tanítottak Budapesten, akiknek magyar tanítványai a Kendo, az Aikido, a Karatedo, a Jujutsu és az Iaido harcmûvészeti rendszerekben Dan fokozatokat értek el. Talán az õ Dan fokozatuk sem hiteles? Talán õket nem kellett volna segíteni.?

Sokan azt mondják, hogy a Sporttörvény tartalmazza, szabályozza a harcmûvészetekkel kapcsolatos fent említett kérdéseket is. Miszerint oktatni csak az oktathat, akinek sportoktatói, sportedzõi képesítése van. Igen ez így van sportoktatói tevékenységet csak sportoktatói végzettséggel lehet végezni.
Igaz sok dologra ráfogható hogy ez is meg az is sport, de ez nemcsak nézõpont kérdése. Egyesek ráfogták a harcmûvészetekre is azt, hogy az sport, mert versenyeket rendeznek és amibõl versenyt rendeznek az sport. Tehát a szántásra is ráfogható, hogy sport, mert van szántóverseny, a történelemre és a matematikára is ráfogható, hogy sport, mert rendeznek történelmi és matematikai versenyeket. A komolyzene is sport, mert rendeznek komolyzenei vetélkedõket, karmester versenyeket.

A klasszikus Japán Budo harcmûvészetei a kor fejlõdéséhez igazodnak és ennek alapján szükségessé vált egy olyan nemzeti és nemzetközi találkozó és versenyforma kialakítása, amely megmutatja az adott japán harcmûvészet õsi örökségét, klasszikus hagyományait és egyben propagandát is kifejt, hiszen az õsi kultúrák csak akkor maradnak fent, ha mindig lesz olyan fiatal korosztály, akit érdekeltté lehet tenni annak elsajátításában. Kialakultak a versenyformák és szabályok, versenyeket rendeztek Japánban, majd ennek hatására ez gyorsan elterjedt, szerte a világon.
A Karatedo, a Kendo, a Kobudo, stb versenyek elterjedésével a köznyelv ezeket a klasszikus harcmûvészeteket elkezdte sportként kezelni, sportnak tartani. Japánban nincs olyan törvény, amely azt mondaná, hogy azért mert versenyeket rendeznek Kendo-ban, vagy Karatedo-ban attól már a Kendo-t és a Karatedo-t sportnak kell nevezni, és mindenki sportnak kell, hogy tartsa õket.

Japántól távol Európában, Ázsiában és az amerikai kontinensen sorra alakultak a kor és az üzlet igényének megfelelõ nemzeti és nemzetközi szervezõdések, amelyek elsõszámú feladata volt a sportcsinálás. Ezzel a harcmûvészetekbõl sportot csinálni versenybe hazánk is beszállt, melyet nyugatiakkal együtt a kodifikált Japán Budo Kultúra és a japán kormányzat soha nem támogatott és nem ismert el.
A Teakwondo-t, a Kobudo-t, a Kendo-t, a Karatedo-t, stb.,t Koreában és Japánban mindenki egyértelmûen harcmûvészetnek tartja. Az õsi japán harcmûvészetek nagyságát bizonyítja az a tény, hogy ezek a harcmûvészetek olyan sokoldalú technikai repertoárral rendelkeztek, hogy egyes részeinek felhasználásával, szabályozás útján, ki lehetett alakítani olyan versenyzésre alkalmas rendszert is, melynek kritériumai megfelelnek a SPORT-nak. De egyértelmûen kijelenthetõ, hogy ezáltal és azután az egész harcmûvészeti rendszer nem vált sporttá.

MINDENKINEK TUDOMÁSUL KELL VENNIE, HOGY A SPORTVERSENYEKTÕL FÜGGETLENÜL A TEAKWONDO, A KARATEDO, A KENDO, STB. MEGMARADT HARCMÛVÉSZETNEK.

Ezért szeretném felhívni azok figyelmét, akik a harcmûvészetek sportági és versenyeztetési ágazatában érdekeltek, azok, ne akarják az egész harcmûvészetet és annak õsi hagyományait, oktatási és képzési formáját a Sport ketrecébe zárni, mert az nem lenne jogkövetõ magatartás.
A fentiek alapján összefoglalható, hogy nem a kodifikált Japán Budo szervezettõl származó egyén és annak Dan fokozata, oktatói engedélye és rangja a megkérdõjelezett, hanem mások nyugatról eredõ (nem Japánból származó) japános címei és rangjai.
Senkit nem érdekel - és valószínû ezzel SZA és BGY és még sokan mások is azonosulnak - , hogy egyes fórumozók mit tartanak hitelesnek és jogszerûnek és mit nem.

Kivonat egy „Kocka” nevû fórumozó szösszenetébõl: … ugyan már a karatésoknak és Adámynak mi közük a kobudohoz és jujitsuhoz, hacsak nem azért, hogy ott is kavarják a sz@rt . ….. de ez itt megint egy nagy sz…kavarás Adámytól. … …

MA cikkébõl –Kivonat-
-„ … Van egy MHMÖSZ határozat ….ami … felhívja Szabó András figyelmét, hogy a jövõben tartozkodjon a harcmûvészetekkel kapcsolatos félreérthetõ helyzetektõl … Ennek ellenére IBF német honlapján látható képek alapján japán harcmûvészetet gyakorlónak nézheti õket bárki. Japán japános ruhák, eszközök. Továbbá a BJK-s plakátokon amik székesfehérvári 2. számú posta bejárata elõtti szemetes kukákra vannak felragasztva, jelenleg is ez a szöveg is szerepel „Õsi japán fegyverforgatási techninkák”. ….

Samurai cikkébõl –Kivonat-
…Ismersz, nem védem a kóklereket, sõt, csupán lenne egy kérdésem hozzád:
Ha én összerakok mindenféle japáni rendszerbõl valamit, ami eddig még nem volt, elnevezem akárminek és elkezdem oktatni, akkor te leveteted a japán kimonomat, vagy a dogimet, mert azt mondod, hogy ez nem is japán, hanem saját költemény? De hát láttam én már színházban japán darabot európaiak által játszani japán kosztümben. Akkor az már nem is mehetne a színházban? Ezt azért át kéne egy kicsit gondolni.
Te a ju-jutsuval foglalkozol. Van hazánkban Jiu Jitsu, mint tudjuk és szerintem – annak ellenére, hogy nem japáni gyökerekkel bír valójában – sokkal jobb, mint amit valaha láttam e név alatt és dogiben gyakorolják. És nálam ez ettõl autentikus, nem attól, hogy azt mondja valaki nagyon szuggeszívan és hangosan.
Ezért engem nemzavar, ha SZA-ék japánt, annak a kultúráját, technikáját, fegyvereit, és egyéb nevelésimódszereit felhasználva egy sajátuton járva fejlesztik magukat. És a rendszer bizonyítottan jó és mûködik, sokkal több érdeklõdõ gyakorolja, mint SZG rendszerét valaha összesen. Pedig az meg ” autentikus” egyesek szerint.
- „SZA nevet váltott, bölcsen, rendbe tette, amit kellett, elfogadták, nincs vele több dolog már. Éljenek, ahogy tudnak.
Ellenben van e még kókler, elõ vele!
OSU!
Hanshi

Aquincum cikkébõl –Kivonat-
Mihályi Attila
Ne haragudj de felvetésed ami a japán tematikát illeti nevetségesek. Teljesen egyetértek Hanshival és érveivel én is hasonlókat írtam volna nem ismételem.
Ami a plakátot illeti kérlek szedj le egyet és ha nem nagy fáradtság küld el nekem utána nézek az ügynek. Illetve amint tudok beszélek azzal a mesterrel aki a fehárvári klubokat vezeti. Nem én vezetem az ottani csapatot. Ha óbudán látsz plakátot azért felelõséget vállalok ha mi tettük ki a többiért nem.
De utána nézek mert mindenkinek érdeke, hogy rendben légyünk. András már nem sörözik együtt Andersen bácsival, azok az idõk elmúltak.

MA cikkébõl –Kivonat-
Kedves Samurai, kedves Samurai-al egyetértõ Aquincum!
Példáddal éve, igen játsszanak japán darabot európaiak japán kosztümben, ne magyar (vagy más nyugati) darabot európaiak japán kosztümben!

Samurai cikkébõl –Kivonat-
…. Én mondtam konkrét Jiu Jitsu példát, ami nálam jobban bejön, mint más. Erre mit lépsz? Ne hordják a dogit? Mert szerinted nem autentikusak?
De csak szerinted. Más szerint meg ti nem vagytok azok. Akkor kinek van igaza? Gézának? Mert õ csak tudja?!
Vagy azért, mert DNBK és az egyetlen igazság? És akkor a Kyokushinnal mi van? Azt meg egy kóreai alakította ki. Akkor mi sem hordhatunk kimonot? És ha én, vagy valaki más szeret hordani kimonot, az nem hordhatja, mert te azt mondod, hogy õ nem japán? Én hordok Yukatat otthon is. SZA meg szeret japán kardokat készíteni, tehát valami köze van japánhoz, hogy mást nem mondjak. Ja, hogy szerinted nem is igazi japán kardokat csinál? De azért hasonlítanak kicsit. És ezért már lehet, hogy megérdemli, hogy felvegye ajapán kardkovácsokat megilletõ kimonot, nem? Azért foglalkozott egy kis japán kultúrával, szerszám-eszköz készítéssel, amivel hazánkban nem sokan, pedig sokan hallottunk már ennek a nehézségi fokáról, titokzatosságáról.
És mi a helyzet a Goshin Kobudóval? Azt ki találta ki? És mennyire autentikus? És a gyakorlója akkor hordhat e japán ruhát, vagy nem?
És a feleségem felvehet e egy kimonót, mint teljesen outsider? Csak mert szert benne lenni?
Vagy egy kezdõ, aki ma kezd el valami japán hm-et, megilleti e a dogi? Pedig még semmit sem tud a dologról, ma megy elõször az edzésre, de vett egy ruhát már magának.
Azt gondolom, hogy egy nemzeti viselet, vagy egy hm speciális viselete bárki számára elérhetõ, ellenben tartalommal, büszkeséggel csak annak viselõje töltheti meg.
Ezért ruhát, a visletet nem érheti támadás, esetleg az abban fesztõ személyt, ha nincsenek meg benne azok a szükséges képességek, szakmai ismeretek, ami a rajta lévõ ruhát hitelesítené.

OSU!
Hanshi

Németh Frigyes cikkébõl –Kivonat-
Attila! Elégé melléfogtál ezzel a vegyék le a japán hacukát dologgal. Szabó Andráséknál van egy alapelv, valahogy így hangzik: ”magaddal foglalkozz, nem mással”. Ezt a Zalaszentgróti sztupánál valahogy így olvastam ”Ne átkozd a sötétséget, gyújts világosságot.”
Ti hogyan vagytok ezzel?

Outsider véleményei
OSU Hanshi! Nem értem mi ez forgószinpad?
A SZA féle hm stilus és a japán Kobudo-Iaido körül nagy zürzavar és sohaelnemfogadás alakult ki néhány gondolkozó fejben.
Ha ez a hm-i irányzat SZA nagy maagyar találmánya, akkor miért használtak még mindig az edzéseiken továbbra is a japános öltözéket, fegyvereket, japán szavakat, japán Dan fokozatokat és Sensei meg Kenshi rangokat és egyéb japán harci eszközöket, he? Nekem nem jön be magyarnak ez a SZA féle hm, ez egy nagy csalás és átverés!
Ezt szerintem senki sem érti, ha már egyszer SZA az ország világ elõtt elismerte bûnét, csalását és mindenkitõl bocsánatot kért, mert õsi japán hmnek nevezte stílusát és ezzel nagyon is átvert és becsapott sok embert. SZA-t bevettük tagnak a MHMÖSZ-be igéretet tett a változásra nem csal többet, de mégis ott folytatja ugyan ott ahol elkezdte! Nincs itt kérem semmi változás, csak a gittegyletnek lett más szintén japános neve. Porhintés volt az egész bocsika, de arról még senki sem írt sehol, hogy ki az aki megbocsájtott SZA nak, ha van ilyen egyáltalán. SZA sok hivatalnál kilincselt és próbálta elismertetni õsi japán kobudo-iaido hm-tét és tanítási modszerét. Talán SZA a hivataloktól és az iskoláktól is bocsánatot kért azért mert becsapta õket, csalt és hazudott nekik?

Nem kívántam minden hozzám eljuttatott e-mail-t bemásolni, kijegyzetelni, hiszen sokat azonnal szinte olvasás nélkül töröltem csak néhány részletet a fentiekbõl, melyek tartalmáról és az egész témáról szeretnék költõi párbeszédet, zárszót mondani. Ezeket költõi levelem megírása után azonnal törlöm gépembõl.

Kijelentem, hogy költõi levelem zárszavai csak a fenti levelek egyes részeinek megnyilvánulásaira kívánnak utalni. Azt gondolom, hogy különbözõ Internet fórumok levelezõi minden véleményt azonosítottak már, tehát nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni.

A költõi levelemben fent idézett fórumozók által felhozott példák és a példákra adott saját válaszaikat talán a jogszabályokat alkalmazó és a jogkövetõ magatartás kissé másképp értelmezi.

„Az ami nem tilos az szabad” vagy „ha az én szervezetemben vagy sokat megengedhetsz magadnak” vagy „ha mellém állsz, bármit teszel én, védelmezlek” vagy ”aki nincs velem azonos véleményen az kókler és ellenség”

Ilyen és ehhez hasonló elven született fórumozók (levélírói) által felhozott példák és az arra adott válaszaik alapján mindenki arra a következtetésre jut amire akar. Én sem vonok le semmiféle következtetést.
Soha sem fogok azonosulni az erõfölénybõl született szabályokkal, elõírásokkal.
Ez a - fegyverrel és erõvel írt rend – szabálya, melyet elutasított minden jóérzésû jogkövetõ ember, és nem értik, hogy más jóindulattal kezdeményezett párbeszédet vagy építõ vitára hajló észrevételt miért kell azonnal izomból ledorongolni.

Már említettem, hogy az elmúlt idõkben nagyon sok e-mail és fórum cikk érkezett hívatlanul e-mail címemre, amelyet igen sértõnek találtam.
Valószínû, hogy a sokszor névtelen küldõ(k) azzal a céllal küldte el nekem ezen írásokat, hogy ha már semmi másra de erre biztos „ugrani fogok” és reagálok majd. Nem reagáltam és nem is törõdtem e témával.

Sokan vélelmezik, hogy a magyar harcmûvész társadalom igen kis rétegét borzolta fel a Baranyi György kontra Szabó András Kobudo-Iaido az ehhez kapcsolódó Sporttörvény ügy témája, melyet egyesek szerint bizonyíthatóan Adámy István irányított kellõ háttéri gyakorlattal. A magyar harcmûvész társadalom e rétegének létszámáról nincs semmiféle konkrét adat. A vélelmezés alapja lehet a fórumozók által írt levelek, más alapján nem valószínûsíthetõ, hiszen többen írták és vagy sejtetni engedték, hogy véleményükkel egyetért a mögöttük álló szervezet is.

Nem helyeslem az ilyen megközelítéseket, személyeskedéseket és engem abszolút nem érdekel, hogy ki, mikor, miért, milyen céllal és honnan indította el a Sporttörvény – Harcmûvészet, Kobudo – Iaido és adalék ügyeket.

Az autentikus Japán Budo Kultúra képviselõi hazánkban, a HBF, a DNBK-Hungary és a Szépvölgyi Dojo szervezete nem volt érdekelt e témában. Ez a téma és annak probléma köre nem érinti a klasszikus autentikus Japán Budo Kultúrát, mert soha sem volt része annak.

Hazánkban azok a nem japán harcmûvészetek, amelyeket úgy ismertek meg Szabó András és tanítványai által terjesztve (1980-as évek óta), mint -„japán Kobudo és Iaido stílus”-, valamint az ilyen néven klónózott Bak Csaba – Baranyi György által létre hozott japán Goshin Kobudo szervezõdéseknek soha semmiféle kapcsolatuk és közük nem volt és jelenleg sincs az autentikus Japán Budo Kultúra Nippon Kobudo és Okinawa-i Kobudo harcmûvészeti rendszereihez és azok bármely stílusához.

A Kobudo-Iaido stílust valamint a Goshin Kobudo stílust gyakorlóknak és követõknek voltak próbálkozásai annak érdekében, hogy tevékenységüket a klasszikus japán Budo rendszerek valamelyik stílusához tartozó (hazánkban járt) japán mesterrel elfogadtassák, elismertessék. Mint köztudott ezen próbálkozások nem jártak kellõ sikerrel, bár az útkeresés Japán felé nincs lezárva részükrõl.

Már évekkel ezelõtt egyértelmûen leírtam e témához kötve, hogy Szabó András féle Kobudo-Iaido tevékenységének semmi köze a kodifikált klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúra széles tárgyköréhez, de még a „modern” Gendai Budo-hoz sem. Szabó Ryu az egyértelmûen Szabó András magyar találmánya, japános köntösbe öltöztetve. Ugyan ez vonatkozik Bak - Baranyi Kobudo-Iaido illetve Goshin Kobudo tevékenységére is, hiszen Bak és Baranyi, Szabó András tanítványa volt (?) valamikor.

Ennek ellenére a harcot értelmetlen módon valaki elindította. Ebben a bárki által kezdeményezett és háttérbõl irányított értelmetlen „harcban” az adjutáns(ok) visszalépése után Baranyi elbukott. Ennek több oka is lehetett, hiszen sokak által ismertté tett tények szerint Baranyi sem emberileg, sem szakmailag nem tudott bizonyítani olyan emberek és szervezetek elõtt, akiket õ választott társul, érdekei képviseletére. E témában csak a saját tapasztalatomra hivatkozom, de a Szabó – Adámy – Baranyi ügyben még Baranyi nem nyilatkozott (nem kaptam tõle származó e-mailt, bár nem is kérdeztem és nem is kértem azt), tehát a „másik” oldal magyarázata nem ismert.

Megpróbálok ismét segíteni, (súgni) mint ahogy azt a Japán KOBUDO értelmezése esetében is tettem évekkel ezelõtt.
Mint köztudott, eddig rajtam kívül senki sem használta az „agráriumhoz” kifejezést.
-„…kezeljük és értelmezzük végre helyesen a Japán (Nippon) Kobudo és az Okinawa-i Kobudo közötti különbségeket. ... a japán agráriumhoz köthetõ eszközök használatát nevezzük Okinawa-i Kobudo-nak, amelynek ilyen formában semmi köze a Japán kontinensen kialakult klasszikus japán Kobudo-hoz. … írtam egy régebbi cikkemben. (lásd a www.jujutsu.hu weboldalon)

Azóta (addig soha sem) érdekes módon néhány szaklapban megjelenõ cikkben már megtalálhatók az általam adott magyarázatok Kobudo-ról szóló változatai. Végre legalább valaki oda figyelt. Szomorúan tapasztaltam, hogy néhány cikkíró még azt a fáradságot sem vette, hogy átfogalmazza mondataimat. Ezt azért elismerésnek veszem és köszönöm.

Tehát most is próbálok súgni, ha valaki hallja, akit érint.
Ha Szabó András azt mondta (remélem mondja is majd) volna mindenkinek, hogy én Szabó András, éveken keresztül önképzés útján tanulmányoztam a magyar, az európai és az ázsiai kardvívás õsi és modern gyakorlatait és ezáltal alakítottam ki egy saját egyéni stílust, amelyben a fentiek mellett elsõdleges szerepet kapott az õsi japán kardvívás is. Saját tanítási programomban felhasználtam a japán kardvívás elemeit ötvözve azokat az õsi magyar vívás egyes elemeivel. Kialakítottam egy csak a saját stílusomra jellemzõ öltözéket, amely egy kicsit, magyaros, japános és európai népekre utaló jegyeket is visel. Saját magam készítek japános, magyaros és európai küzdõtereken használatos kardokat, mert az eredeti kardok nagyon drágák. Az általam készített kardokról mindenki tudja, hogy nem eredeti japán Katana-k és Wakizashi-k, mert én mindenki figyelmét felhívom arra. Csak a véletlen mûve, hogy sokan azonosítják az eredeti japán kardokkal, pedig csak hagyományõrzésbõl hasonlíthatnak az eredetiekhez. STB. -.

Ha ez így történt vagy történik, bizonyára soha senki sem, szólt volna egy szót sem, sõt ezzel a legnagyobbak közé emelkedett volna Szabó András. Szabó András azonban másképp cselekedett.
Volt lehetõségem több harcmûvészeti bemutatót látni az utóbbi idõkben és objektív módon megállapíthatom, hogy Szabó András saját magyar harcmûvészeti stílusának minden mozzanata külsõ és belsõ megnyilvánulása most is hitelesíti a japán harcmûvészetekhez való egyértelmû tartozást. Ez legyen ezután is Szabó András gondja.

Összehasonlítva néhány régi és mostani írásokat, néhány fórumozó régebben írt véleményeivel igazán érdekes az a válasz, melyet fenti levelek sorai is igazolnak.

Egy kis történelem.
Ismert volt, hogy a 80-as 90-es években milyen ádáz harc folyt azon „kóklereknek” nevezett személyek ellen, hazánkban, akik mindenféle japán harcmûvészeti stílusból összeszedtek ezt azt, (egy kis karate, judo, Jujutsu technika mixelve) annak hangzatos japán nevet adtak. Ezek a „kóklerek” és tevékenységük ellen „Samurai” és a MHMÖSZ minden erõt mozgósított, hiszen ezek, véleményük szerint nagyon ártottak és ártanak mai is az autentikus japán harcmûvészeteket gyakorló személyeknek és szervezeteknek.

Nem zavarta a MHMÖSZ vezetõit (a 80-as 90-es években és napjainkban sem), hogy egyes tagjaik a jujitsu, karate, teakwondo, aikido és judo technikákat kicsit összemixelték, ebbõl szakmai és vizsgakövetelményt állítottak össze, melyet néhány év múlva ismét hasonló megfontolásból megváltoztattak. Ezek a MHMÖSZ tagok olyan „világszervezetekhez” tartoztak, amelyeknek messze nem volt semmi közük Japánhoz a japán Budo-hoz, de még földrajzilag sem. Mi szükség volt egy jujitsu, egy karate, egy teakwondo, egy judo szakmai és vizsgakövetelményeinek ilyen jellegû kevergetésére, amikor õk állításuk szerint már akkor rendelkeztek a japán világszövetség által kiadott hiteles „japán Honbu által elõírt „Syllabus”-al, szakanyaggal”?

Szintén nem tartották a MHMÖSZ vezetõi kókler dolognak, hogy tagjaik közül néhányan, Jujutsu, karate, judo, aikido technikák keverésével kialakítottak saját stílusokat, szervezeteket, japános Dan fokozatokat viselnek és adományoznak. Vezetõik pedig hangzatos a Japán Budo-hoz tartozunk és csak mi vagyunk az igazi Budo-sok senki más, szlogenekkel hirdették magukat, pedig nekik igazán nem volt soha semmi közük az autentikus Japán Budo harcmûvészeteihez, de ezt hatalmi pozíciójuk és MHMÖSZ tagságuk miatt senki sem merte kétségbe vonni.
Természetesen õk maguk ezt (a kis mixelgetést kegyes csalást) nem nevezték kóklerségnek, - csak egy kis stílusédesítés mondogatták, ami jobban vonzotta a tömegeket az õ stílusukba és õket más nem érdekelte. Ha netán ezt valaki más, egy kívülálló, aki nem tartozott a MHMÖSZ tagjai közé, próbálta ezt megtenni, az már közellenség volt, bûnözõ és kókler.

Kókler és közellenség volt az is aki, csak egyszerûen tette a maga dolgát, nem akart tag a MHMÖSZ-be, nem akart velük dolgozni, nem akart a sorba beállni. Az meg igazán égbekiáltó bûn volt, ha valaki errõl még nyilatkozni is mert. A kor jellemzõjeként itt is jelen volt egy két hû 007-es, akinek tevékenységét megsínylette sok szabadgondolkodó is.

A magyar harcmûvész társadalomban senki sem merte rajtam kívül megkérdõjelezni a MHMÖSZ és vezetõinek tevékenységét, hiszen senki sem mert szél ellen p…ni. A MHMÖSZ hivatalosan 2002.évben törvényesen bejegyezve „át vagy meg”alakult, amelynek a jelenlegi MHMÖSZ fõtitkára S.J. által is megerõsített volt az a tény a „régi” MHMÖSZ a 80-as, 90-es években nem volt törvényesen bejegyezve. Márpedig ezt elég sokszor hangoztattam akkoriban is, de senki sem mert mellém állni vagy hinni nekem.
Sorolhatnám tovább példák százait, cikkeket, nyilatkozatokat, cselekedeteket hogy a politikai hatalmon lévõ harcmûvész grémium tagjai mit tettek és hogyan reagáltak, ha valaki ellen szegült a MHMÖSZ akaratának.
Ez volt a helyzet a 1980-as és 90-es években. Fátylat rá, a dolog temetve van már.

Napjainkban már más a MHMÖSZ és „Samurai” fórumozó véleménye. Írásaik szerint napjainkban már nem bûn, nem csalás és nem kóklerség a klasszikus japán harcmûvészeti stílusok technikáit ellopni, azt összemixelve sajátként eladni.

Egy régi fórumozó támadja a párbeszédhez csatlakozó „nyeretlen, csak egy danos” fórumozót, mert kifogást emelt, a fenti témában, ahol nem látott következetességet és egyértelmûséget. Támadják mert a felhozott témában következetesen nem azonosul a „nyerõk” véleményével.

Lezárva költõi levelem – érdeklõdésre méltatlan – eszmefuttatásait, szeretnék néhány dolgot összefoglalni, udvariasan, de határozott összegzést végezni a fórumozók példatárát felhasználva.

1.Az õsi kultúrák õrzik azokat a több évszázados hagyományokat, amelyre minden nemzet büszke. Ilyen büszke nemzet Japán is amely óvja és félti klasszikus mûvészeteinek, köztük a Budo harcmûvészeteinek tisztaságát.

2.Ebben az esetben csak olyanból lehet összerakni valamit, ami már létezik. Aki mindenféle létezõ japán rendszerekbõl összerak valamit, azt elnevezi akárminek és elkezdi oktatni mint saját költeményt, az csaló és annak igenis le kell vennie a Judogi-t vagy Dogi-t, sõt fel sem szabadna vennie azt. Nem saját költemény az, amikor több ismert szerzõ munkájából kivesznek néhány dolgot, azt összekeverik, annak hangzatos nevet adnak és saját szerzeményként árulják.

3.Láttam már magyar színházban tartott japán mûvészeti elõadást. Azt viszont nem hallottam és nem láttam, hogy a japán elõadás után a magyar színház nevet stílust váltott volna és japán színházként mûködött volna tovább, japán jelmezben játszva magyar darabokat.

4.Van hazánkban Jiu-jitsu vagy Ju-jitsu, mint tudjuk nem japáni gyökerekkel bír. Aminek nincs japáni gyökere azt miért kellett japános jelképekkel, (nevekkel, ruházattal, stb.) ismérvekkel letakarni, hiszen Japántól független is jól megállja a helyét. Mivel bizonyította, hogy megáll a saját lábán minden japános dolog nélkül, így semmi szüksége arra, hogy továbbra is japánosnak tüntesse fel magát.

5.Ezért nemcsak engem zavar, hogy valaki japános köntösbe bújva (japán ruházat, beszéd, viselkedés, eszközök, stb.) magyarnak adja ki magát, bárki legyen is az bármilyen okkal téve azt. Én vállalom magyarságomat. Büszke vagyok az õsi magyarok harcmûvészetére, melytõl rettegett a világ, de õseink, híres vezéreink és harcosaink soha sem bújtak más nemzet köntösébe azért, hogy elrejtsék magyarságukat.

6.Mindig eljön az idõ megbánni, megvetni a régi cselekedeteinket, megváltoztatni elveinket, a helyes út megtalálása érdekében. Bocsánatot kérünk és kapunk. Ez így helyes, ha valóban változni akarunk, akkor megkapjuk a kívánt feloldozást, és csak rajtunk múlik a bizonyítás.

7.Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom sokakat, de nekem nem volt rá szükségem, hogy más stílusok technikáit keverjem bele a japán Jujutsu-ba. Soha sem váltottam stílust mindig japán Jujutsu rendszerének stílusait gyakoroltam és nekem most is nagyon megfelel a kodifikált japán harcmûvész szervezetek és harcmûvészek szakmai támogatása, irányítása és vizsgakövetelménye Japánból. Az általam vezetett Dojo és szervezet tagsága kicsiny. Kevés tanítványom volt és van. Nem verem a mellemet, mint egyesek, soha sem mondtam, hogy több száz tanítványom van, amikor csak tízen vannak, de tanítványaimat ismerik és elismerik az USA-ban, Japánban és szerte a világon. Büszke vagyok tanítványaimra és az õ sikereikre. Büszke vagyok erre a 15 – 20 emberre, mert rájuk mindig és minden körülmények között számíthattam az elmúlt években. Soha sem volt fontos számomra, hogy több száz tanítványom legyen, legyen tíz, de azokkal a világ végére is el tudok menni, mert hívják és várják õket és ez a fontos. Majd egyszer nekik is lesz tíz tanítványuk és a tanítványaiknak is lesz majd megint tíz. Nem szenvedek manomáliában, mint egyesek. A kevés jó sokszor sokkal többet ér.

8.Mihályi Attila nem vetett fel soha semmiféle japán tematikát, észrevételt, felvetést tett. Felvetése jogos volt és keresi a jogkövetõ következetes magatartást. Hiszen nem mentség egyetlen egy klubvezetõ vagy feketeöves tanítvány számára sem, hogy olyan dolgokat cselekedjék, amellyel rossz színben tünteti fel mesterét és a mestere által vezetett szervezetet, amelynek õ is oszlopos tagja. Nehéz bármiféle mentséget találni arra, ha valaki a saját házában, sajátjai ellen vétkezik. Valaki hibát követett el a Szabó féle szervezetben, csendben maradt és nem szólt, talán nem is tartotta hibának cselekedetét és helyette egy másik mentegetõzik („nem én vezetem az ottani csapatot”), aki állandóan azt bizonyítja „én nem tettem semmi rosszat”, de utána néz a dolognak, mert ez a közérdek. Ugyan akkor megsérti mesterét, akinek megbocsátott, feledésre ítélt bûnét most ismét világgá kiabálja, nehogy felejthessen bárki is.

9.Szeretnék tovább lépni e témán. Ami jól mûködik és nincs köze Japánhoz, azt nem kell japán köntösbe bújtatni, mert az jól mûködik Japán nélkül is. Ha mégis álcaként japán köntöst húznak a nem japános dologra, az nagy hiba, az elõbb utóbb szemet fog szúrni mindenkinek és kiderül a turpisság, hogy semmi köze Japánhoz.

10.A Dai Nippon Butoku Kai DNBK szervezetét cc. 1895-ben hozta létre a Meiji császár Kyoto-i székhellyel. A japán császári ház és a japán kormány által kodifikált Dai Nippon Butoku Kai DNBK létezése, tevékenysége, a japán harcmûvészeteket illetõen vitathatatlan egész Japánban és szerte a világon. Amit a DNBK etikája és szakmapolitikája megkövetel, azt kell képviselni és követni mindenkinek, aki a klasszikus Japán Budo Kultúra bármely területén tevékenykedik, független attól, hogy rendelkezik tagsági viszonnyal vagy sem a DNBK-ban.

11.Sok ember szereti használni, hordani a japán Yukata-t és a Kimono-t. Én is, de ettõl nem leszek japán ember és nem jut eszembe Japánnal kapcsolatos sületlen meséket kitalálni azért mert Yukata-t hordok.

12.A japán Dogi általános viselet a világ minden táján a japánok között és olyan emberek esetében is, akik olyan egyértelmû kötödést mutatnak valamilyen japán kultúra, sport, stb. tevékenység iránt, amelyet nemcsak illik, de azt kell is japán öltözékben elsajátítani. Méltatlan a Dogi viselésére az olyan ember, aki azért jár japán foglalkozásokra, hogy az ott szerzett ismereteket, legyen az bármilyen különbözõ is, saját tudományaként adja tovább.

13.A kellõ tisztelet és diplomácia figyelembe vétele mellett tudomásul kell venni, hogy Oyama Masutatsu, a japán Kyokushin karate alapítója, japán állampolgár és amikor a modern japán karate alapítójáról beszélünk, akkor senkit sem érdekel az a megjegyzés, hogy õ milyen származású. Sosai Oyama japánságához nem fér kétség, mint ahogy nem vitatható a DNBK létezése és kodifikált tevékenysége sem.

14.A klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúra és különösen a Japán Kard mûvészete a Világörökség része, igen védett Japán Kulturális Örökség.

15.Soha senki sem fogja elhinni, hogy a japánok megtanítottak egy nyugati egyént vagy akár egy magyart is a japán kard készítés titkaira. Arra féltve õrzött titokra, amit évszázadok óta egyetlen nyugati fegyverkovács nemzedék sem tudott elsajátítani, pedig évtizedeket töltöttek Japánban ennek megtanulása érdekében. Sikertelenül.

16.A klasszikus formájában teljesen egyedül álló mûvészi alkotás a japán Wakizashi, Katana, Daito, stb. Lehet egy Monet alkotást csodálni és utánozni az ecsetkezelését, de csak a magunk kedvtelése érdekében. Azonban lemásolni, sokszorosítani és eladni, mint eredetit ez már nem jogkövetõ magatartás. Nem kell és nem is szabad e témát tovább feszegetni. Maradjunk abban, hogy ezt nem kell így tenni.

17.Már fent is említettem, hogy nem létezõ dologként kell kezelni a Goshin Kobudo stílust is. Ilyen nem volt soha sem a japán harcmûvészetekben. Ugyan úgy nem létezik, mint a Kobudo-Iaido stílus. Ez egy kitalált mix, innen-onnan vett japán irányzatokból átvett összetákolt dolog. Ezt õsi japán harcmûvészetnek eladni arcpirító dolog lenne. Nyugaton nagy divat olyan japán kifejezéseket használni és ezekkel a felvett japán kifejezésekkel szervezeteket alakítani olyanokkal mint, Goshindo, Goshin Jitsu, Goshin-budo, Goshin Kobudo, Bujutsu, Kai, Ryu, stb. Az ilyen jellegû japán kifejezések egymás mellé tétele és összeolvasása a tudatlanság és a nevetségesség tipikus példája. Természetes, hogy az ilyen kitalált harcmûvészet egy japán harcmûvész számára nem igazi Budo, hanem mindenki más számára is csalás, nem létezõ hamis dolog

18.A kedvesem is szeret Yukata-t viselni, de még soha sem mondott a Yukata-val kapcsolatos ámító történeteket és nem viselkedett úgy, mint egy japán nõ, mert nem járt Japánban. Azt gondolom, hogy egy nemzeti viselet és a hétköznapokban használt öltözéket használata, viselete nem tilos senki számára. A viselet akkor válik kényelmetlenné, ha a viselõ magatartása és az abban kifejtett viselethez köthetõ tevékenység nem hiteles. Akkor nem illõ a nemzeti viseletet hordani, hanem egyenesen tilos.

19.Mihályi Attila nem fogott mellé a vegyék le a japán hacukát dologgal, sõt csak jó szándékkal (nem átkozta a sötétséget) felhívta a figyelmet a hitelességre és a következetes magatartásra. A magyarság attól lett nagy Magyar Nemzet, hogy segítõ jobbot nyújtott mindenkinek, kérés nélkül is, mert nemcsak magával törõdött, hanem másokkal is szívvel segítve. Én így vagyok ezzel.

20.Az Országgyûlés által elfogadott Sporttörvény létezõ dolog. Lehet vitatni, dicsérni mellõzni, nem észrevenni. Egy biztos a Sporttörvény létrehozása a Magyar Sport érdekében történt, azt képviseli nem mást. A Sportban oktatni, edzõsködni, csak a Sporttörvény elõírásai alapján lehet és kell is. Az autentikus klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúra harcmûvészetei nem sportok és nem sportágak. A magyar törvényhozás az elmúlt 15 évben és az azt megelõzõ 45 évben sem kodifikált harcmûvészetet sporttá. Ez alól az olimpiai sporttá váló japán Judo és a koreai Taekwondo kivétel, de ezeket sem a magyar törvények tették olimpiai sporttá

21.Outsider levelére nincs mit mondani, mint Kyo-s, a válasza önmagáért beszélt.

Mindenkinél eljön az idõ amikor átértékeli múltbeli cselekedeteit. Én már több mint tíz éve ezt teszem. Volt bûnöm, volt jó cselekedetem ilyen is meg olyan is. Nem tudom meg nem történté tenni a dolgokat. Igyekeztem úgy dolgozni, és segíteni másoknak, hogy felejthessék az idõk sötét árnyait. Ezt tudtam tenni, ennyi voltam akkor és ennyi vagyok most. Már meg kellett vennem a centimétert, de az utolsó centit nem én fogom levágni. Azzal a tudattal megyek utamra, hogy van jó termése az általam ültetett fának, de árnyékának kellemes hûsét már nem élvezhetem. Köszönettel tartozom, hogy lehetõséget adtak nekem arra, hogy költõi levelet írhassak illetve párbeszédet folytassak.

Szépvölgyi Géza Kyoshi

0 szavazat