A(z) sportgeza.hu cikke: A volt profi ökölvívó világbajnok, Erdei Zsolt harminckettedik meccsét is megnyerte, őrzi hibátlan mérlegét, ezáltal álma teljesülhet: veretlenül vonulhat vissza. Az ugyancsak 37 éves amerikai Byron Mitchell ellen a hatodik menetben technikai KO-val nyert. Mitchell szintén volt világbajnok, azonban teljesen más a két öklöző ambíciója. Az amerikai lejtőn van, míg Madár előtt új távlatok nyílhatnak.

„Nagyon jó visszhangja volt a mérkőzésnek. Jó formában voltam, és minden úgy sikerült, ahogy a ringben elterveztem. DiBella a meccs végi gratulációban jelezte: nagyon tetszett neki, amit látott, aktív és látványos boksz volt. Már azon dolgozik, mi legyen a következő lépés. A lehetséges ellenfél, remélem, hamarosan kiderül. A találgatásokat, ahogy közvetlenül a győzelem után is mondtam, kerülném. Nem szeretek nagy pofával kihívogatni. Aki jön, azt kell megvernem.”

Erdei óvatossága érthető is, mert Mitchell előtt úgy látszott, hogy Campillóval fog bokszolni a WBA-nál, de a lengyel Kostecki elleni meccsben is 98 százalékig biztos lehetett.

Azt már többször elmondta korábban, Bernard Hopkins lenne élete vágya, és még az sem kizárt, hogy az előzetesen lekötött harmadik meccsre minden idők legidősebb bajnoka, a 46 éves amerikai kihívása összejön, hiszen diBella egyengeti mindkettőjük útját. Erdei idáig nem gondolkodik, visszatért a meccshez.

„Fritz Sdunek és Christof Hawerkamp is elégedett volt velem, ilyen fizikális formában még ők sem sokszor láttak. A kisfiam, Viktor pedig már első találkozásunkkor a reptéren erősen érdeklődött a dínós pizsamája iránt, amit kért tőlem. Este már abban is aludt” – viccelődött, milyen fogadtatásban volt része.

„Régen még magamról is mondtam olyat, hogy olyan vagyok, mint a jó bor. Most ezt már nem jelenteném így ki. Megfiatalodni az ember nem tud, ellenben az új edzésmódszernek, kemény erőnléti munkának és motivációnak köszönhetően sokkal lendületesebbnek érzem magam, és úgy érzem, szinte egy új testet is kaptam. Ráadásul érzem, hogy még kerülhetek ennél is jobb kondícióba."

A télen találtak egymásra Klink Zoltánnal, aki ezen a változáson átsegítette az amatőrök közt is világbajnok öklözőt.

"Zogának rettentően sokat köszönhetek, hiszen hitet adott nekem, hogy az állóképességem javulásával még jobb lehetek. Hittem neki, végül bevállaltam azt, amit első hallásra még szkeptikusan fogadtam. Átgondoltam, és adtam esélyt a közös munkának, ami nagyon jó döntés volt. Nem volt egyszerű a felkészülési időszak, már csak a hossza miatt sem, hiszen húszhetesre sikerült. A mérkőzés időpontjának csúszása miatt többször leálltunk, és újrakezdtük a munka finomhangolását” – magyarázta, miért volt annyira szálkás.

„Zoga megreformálta az étkezésemet, kemény erőnléti edzéstervet rakott össze, megfelelő természetes alapú táplálékkiegészítőket adott, és persze szigorúan rajtam tartotta a szemét. Fritz szakmai bokszedzéseivel együtt így egy nagyon komplex felkészülés kerekedett ki, amelynek látható eredménye lett mind a fizikális és testi, mind az állóképességi átalakulás.”

Erdeit még hamburgi időszakában soha nem kerülték el a holtpontok, a hatodik vagy a nyolcadik menetben rendszeresen elérkezett, és csak szívének, küzdésének köszönheti, hogy nem szaladt bele akkor egy nagy pofonba.

A szeretet, a hit és a bizalom, nevezte meg, honnan merítette motivációját, persze minden egyes mondatában szerepelt családja is.

„A tapasztalatok megszerzésére, és beépítésére mindig szükség van akár a bokszban, akár a civil életben, mert így lehet fejlődni és épülni, jobbá válni. Most is rengeteget tanultam Amerikában, az emberektől is és a mérkőzésből is. Érdeklődő típus vagyok, nyitott szemmel járok. Például ugyanúgy érdekelnek a sport mellett a természettel vagy akár a szépirodalmi művekkel kapcsolatos érdekességek is. De ha csak a bokszról beszélünk, akkor azt mondom, hogy bőven érzek még magamban fejlődési lehetőséget” - válaszolt arra a kérdésre, mit akar még megtanulni.

Legutóbb arra panaszkodott, azért maradt el a KO, mert nem tudott úgy belemarkolni egy jobbkezesbe. Most kétszer is megrendítette ellenfelét.

„Úgy látszik, ez a belemarkolás most rendben volt. Mindig a kiütésre megyek, de ez mindig nem jöhet össze. Most végre, Santiago kiütése után újra sikerült, ez nagy öröm. Úgy mentem be a szorítóba, hogy ha kell, végigbokszolom a tíz menetet, viszont keresem folyamatosan a lehetőséget, hogy előbb befejezzem. Fantasztikus érzés, és a sportág csúcsa egy KO-győzelem, hiszen ez egyfajta elégtétel a befektetett munkáért, a hosszú és megfeszített felkészülésért. Egy ilyen győzelem hatalmas megkönnyebbülés. Már a második rászámoláskor reméltem, hogy a bíró itt véget vet az összecsapásnak, de ha tovább engedte volna, ugyanez lett volna a végeredmény, és újra a padlón végezte volna Mitchell.”

0 szavazat